Louis Charles Antoine Desaix

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Charles Antoine Desaix
Portrait desaix guerin2.jpg
Született 1768. augusztus 17.
Ayat-sur-Sioule, Puy-de-Dôme
Meghalt 1800. június 14. (31 évesen)
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Szolgálati ideje 1783 - 1800
Rendfokozata tábornok

Louis Charles Antoine Desaix (Ayat-sur-Sioule (Puy-de-Dôme, Auvergne), 1768. augusztus 17.Marengó (Piemont), 1800. június 14.) francia tábornok és katonai vezető a forradalmi háborúk és a napóleoni háborúk idején.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elszegényedett nemesi családban született. Desaix a d’Effiat marsall által alapított iskolába járt, és belépett a francia királyi hadseregbe. Az első hat év szolgálata alatt a vám-és a katonai tanulmányoknak szentelte magát. Tizenöt évesen, 1783-ban hadnaggyá nevezték ki a Bretagne- ezredben. A francia forradalom kitörése után Charles Louis Victor de Broglie vezérkarába lépett be, közben családja megrémülve a forradalomtól emigrált. 1792-ben a rajnai hadsereghez küldték Elzászba, ahol kitűnt hősiességével és ügyességével. A weissenburgi sáncokat védte töretlenül és rohammal vette be az erős Lauterburgot (1793 dec.26). 1794-ben hadosztálytábornokká léptették elő, a rajnai hadsereg jobb szárnyát vezérelte, kitüntetéssel harcolt Kaiserslautern mellett s részt vett Mainz ostromában.

A forradalmi háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moreau visszavonulásánál (1796) a kehli hídfőt védelmezte és csak a szabad elvonulás feltétele alatt adta át azt az osztrákoknak (1797 jan. 9). Amikor Moreau felsőbb parancsra megint a Rajna-vonal elfoglalásához fogott, rábízta azt a nehéz feladatot, hogy az ellenség szeme láttára, a jan. 19. és 20. közötti éjjel a Rajnán hidat verjen és azon átkeljen.Ezt a feladatot briliáns módon megoldotta, de ez alkalommal megsebesült.

A napóleoni háborúk idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Desaix halála Marengónál

A leobeni békeszerződés megkötése után Itáliába küldték Bonapartéhoz, aki megbízta az egyiptomi előhad vezetésével. Málta elfoglalásakor a St-Julien erődöt vette be, 1798. július. 10-én Egyiptomban pedig Chébreissenél, a piramisok mellett vívott csatában, valamint Murad bejjel és a mamelukokkal szemben folytatott küzdelmekben aratott újabb diadalt.

Később Dél-Egyiptomot foglalta el maroknyi haddal, viszonylagos „szelídségével” és igazságosságával elnyerte a lakosság bizalmát. Bonaparte távozása után Kléberrel együtt Egyiptomban maradt és Klébertől azt a megbízást kapta, hogy az El Arisban (1800 jan. 24.) kötött szerződést végrehajtsa. Mikor ezzel a szerződéssel Párizsba indult, egy brit hajó útközben elfogta, és Livornóban egy hónapig fogva tartotta.

Kiszabadulása után Bonapartéhoz sietett, aki a tartaléka parancsnokává tette. A marengói csatában ezen a poszton döntő szerepet játszott. 1800 július. 14-én a francia csapatok – Bonaparte minden erőfeszítésének dacára – már futásnak indultak, amikor a délutáni órákban Desaix megfordította a csata menetét azzal, hogy azonnal nekiment az üldöző osztrákoknak. Amikor azt látta, hogy az osztrákok az egész vonalon győzelemre állnak, így kiáltott fel: „Van még idő, hogy újabb csatát nyerjünk!”, és nekivezette három ezredét egyenesen az ellenség centruma ellen. Abban a pillanatban, ahogy győzelem bizonyossá vált, Desaix-t halálosan megsebezte egy puskagolyó.

Holttestét bebalzsamozták és a Szent-Bernát hegyi kolostorban temették el. Bonaparte, aki saját mostoha leányát, Hortenziát szánta Desaix-nek feleségül, emléket emelt sírja fölött.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Párizs elegáns 15. kerületében utca (Rue Desaix) és tér (Square Desaix) viseli a nevét.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis Desaix című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Charles Antoine Desaix témájú médiaállományokat.