Linzi béke
| Linzi békeszerződés Linzer Frieden | |
 | |
| Erdély térképe 1645-ben | |
| Típusa | kétoldalú békeegyezmény |
| Aláírás dátuma | 1645. augusztus 22. (Rákóczi) 1645. december 16. (a császár) |
| Aláírás helye | Linz, Osztrák Hercegség |
| Aláírók | .svg){kind=small} Magyar Királyság.svg){kind=spacer} Erdélyi Fejedelemség |
| Életbelépés | 1647. június |
A linzi béke III. Ferdinánd császár, magyar király és I. Rákóczi György erdélyi fejedelem által 1645. december 16-án megkötött békeszerződés, a harmincéves háború idején.[1]
Előzményei
A béke megkötése
Rákóczi követei, Lónyay Zsigmond és Kemény János már 1644 májusában tárgyalásokat folytattak Ferdinánd képviselőivel, Lippay György esztergomi érsekkel és Esterházy Miklós nádorral, Szendrő várában, ezek azonban – többek között a nádor heves magatartása miatt – nem vezettek eredményhez. 1644 júniusában újabb kísérlet történt a békekötésre a nádor sárosi táborában (a fejedelem részéről Lónyay Zsigmond, Serédy István és Klobusiczky András jelentek meg), a következő tárgyalássorozatot pedig 1644 szeptemberétől 1645 márciusáig Nagyszombatban tartották, ám ezek is sikertelenek maradtak, a Ferdinándot képviselő főpapok és németek akadékoskodása, Esterházy nádor fennhéjázó eljárása és a fejedelem kielégítésének kérdésében tanúsított ellenállása, illetve a másik részről az erdélyi küldöttek makacskodása miatt.
Ezt követően Ferdinánd – részben a külföldi háborús események kényszerítő hatása alatt – nagyobb engedményekre volt hajlandó, és 1645 júniusában az indulatos, makacs nádor helyett az ügyes, simulékony Tőrös János kamarai tanácsost bízta meg az alkudozások befejezésével. Tőrös teljesítette a rábízott feladatot, és hosszas viták közepette, 1645 június-augusztusa között létrehozta a megegyezést. Rákóczi augusztus 22-én írta alá a kicserélendő békeokmányokat, amelyeket nagy követség vitt Linzbe, ahol 1645 december 16-án Ferdinánd is aláírta őket.
Az 1646 augusztusában kezdődő országgyűlés végül 1647 júniusában törvénybe iktatta a béke pontjait.
Tartalma
A linzi béke 9 pontban biztosította a vallásgyakorlat teljes szabadságát az urak, városok, községek és – első ízben – a jobbágyok számára; elrendelte a háború alatt jogtalanul elfoglalt protestáns templomok visszaszolgáltatását, a függőben levő többi vallásügyi kérdést (tized, jezsuiták stb.) a legközelebbi országgyűlés elé utalta. Rákóczi élete végéig megtarthatta a Bethlen Gábor fejedelem birtokában volt hét vármegyét (Abaúj, Zemplén, Borsod, Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár), azzal a kikötéssel, hogy halála után ezek a koronára szállnak, Szabolcs és Szatmár kivételével, amelyeket fiai is halálukig megtarthatnak. Ezen felül Rákóczi kárpótlás címén megkapta Tokaj és Regéc várát, Tarcal városával és több apró helységgel, Bethlen István és Péter magvaszakadása esetére Ecsed várát is Felső- és Nagybányával.
Következmények
Jegyzetek
- ↑ Katona István, Horváth Mihály és Szalay József tévesen a szeptember 16-iki dátumot említik; Szalay László, Toldy Ferenc és Szilágyi Sándor a ma helyesnek tartott adatot közlik.
Források
Kapcsolódó szócikkek
