Kisberk Imre
| Kisberk Imre | |
| Született | 1906. szeptember 8. Pereszteg |
| Elhunyt | 1982. április 24. (75 évesen) Székesfehérvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Szent István-székesegyház |
| székesfehérvári püspök | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Pappá szentelés | 1930. június 22. |
| Püspökké szentelés | 1951. május 3. Székesfehérvár |
| Szentelők |
|
| Hivatal | székesfehérvári segédpüspök |
| Hivatali idő | 1951–1969 |
| Hivatal | székesfehérvári püspök |
| Hivatali idő | 1969–1982 (1974-ig apostoli adminisztrátor) |
| Elődje | Shvoy Lajos |
| Utódja | Szakos Gyula |
| Társszentelt püspökök | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisberk Imre (Pereszteg, 1906. szeptember 8. – Székesfehérvár, 1982. április 24.) magyar katolikus pap, székesfehérvári püspök.[1][2]
Pályafutása[szerkesztés]
Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a teológiát Székesfehérváron végezte. 1930. június 22-én szentelte pappá[1][2] Shvoy Lajos püspök.[2] Először Ráckevén volt káplán, majd 1934-től Székesfehérváron hitoktató. 1936-ban Perkáta adminisztrátorává, később plébánosává nevezték ki. 1941-től Ráckeve plébánosa lett, 1949-től székesegyházi kanonok, 1950-től pedig Székesfehérvár–Belváros plébánosa.[1][2]
Püspöki pályafutása[szerkesztés]
1951. március 12-én XII. Piusz pápa[2] christianopolisi címzetes püspökké és székesfehérvári segédpüspökké nevezte ki. 1951. május 3-án szentelték püspökké a székesfehérvári székesegyházban.[1][2] Még ugyanebben az évben ugyanakkor az állami szervek nyomására Dunabogdány adminisztrátorává nevezték ki (lényegében száműzetésbe került), majd 1957–1958-ban szolgálaton kívül helyeztették.[2][3] Csak 1958-ban helyezték vissza Székesfehérvár–Belváros plébánosává.
1969. január 23-án, apostoli adminisztrátorként vette át az egyházmegye vezetését,[1][2] miután az Állami Egyházügyi Hivatal Shvoy Lajos püspök halála után egy teljes évig akadályozta a kinevezését.[2] 1974. február 2-án nevezték ki megyés püspökké. 1971. szeptember 28. és 1974. február 5. között (Mindszenty József Magyarországról való távozásától az érseki székből való felmentéséig) az Esztergomi főegyházmegye vezetését is ellátta apostoli adminisztrátorként.[1][2][3] 1970-től 1975-ig az Istentiszteleti Kongregáció tagja, 1973-tól haláláig az Országos Liturgikus Tanács elnöke volt.[1][2] Működése alatt vezették be a második vatikáni zsinat liturgikus reformját az egyházmegyében. Az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként az egyházi zenéért is felelős volt.[2]
1982. április 10-én vonult nyugállományba.[1] Halála után a székesegyház kriptájában helyezték nyugalomra.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Kisberk Imre (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 15.)
- ↑ a b A meredek út nehéz állomása (magyar nyelven). Új Ember, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2018. december 15.)
További információk[szerkesztés]
- Bishop Imre Kisberk, Catholic-Hierarchy (angol)
| Előde: Shvoy Lajos |
|
Utóda: Szakos Gyula |
