Johannes Winkler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Max von O (vitalap | szerkesztései) 2020. október 26., 22:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (wd)
Johannes Winkler
Született1897. május 29.[1][2]
Bad Carlsruhe
Elhunyt1947. december 27. (50 évesen)[2]
Braunschweig
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Foglalkozásamérnök
Iskoláimérnök
KitüntetéseiInternational Space Hall of Fame (1976)[3][4]
Halál okacerebrovaszkuláris betegség
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Winkler témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johannes Winkler (Bad Carlsruhe, 1897. május 29. – Braunschweig, 1947. december 27.) német mérnök, rakétafejlesztő.

Életpálya

1915-ben részt vett az I. világháborúban, 1916-ban megsebesült, hosszú kórházi ápolásra szorult. Tanulmányait a danzigi műszaki főiskolán végezte. 1924-ben a Wrocławi templom Igazgatóságának tagja (pénzügyi vezető).

A sziléziai Breslauban egy vendéglő különszobájában 1927. július 15-én egyik alapítója a Verein für Raumschiffahrt (VfR), az Űrhajózási egyesület-nek. 8-10 taggal indult, de hamarosan több százan csatlakoztak. Gie Rakete (A rakéta) címmel folyóiratot is indítottak. Berlin közelében levő régi lőszerraktárban tevékenykedhettek. Az egyesületnek 1929-ben már 700 tagja volt. A tagok között szerepelt: Hermann Oberth, Walter Hohmann. A VfR egyesület első elnöke, koordinálásával indult A rakéta folyóirat, melynek első főszerkesztője.

Hamar felismerte, hogy a dugattyús motorral szemben új hőerőgépre van szükség. Támogatás hiányában 1929-ben a Junkers repülőgépgyárba helyezkedett el, jelezve, hogy olyan rakétát kíván tervezni, amellyel a nehéz szállítógépek (hidroplán) indítását könnyebbé lehet tenni. 1929-ben az Elba folyón sikeres tesztet végeztek. A fejlesztés, üzemeltetés során felismerték, hogy folyékony üzemanyag alkalmazásával hatékonyabb segédeszközt készíthetnek. Benzin és cseppfolyós oxigén elegyével működő rakétákkal kísérletezett. Ebben az időben Németországban senki sem végzett sikeres kísérletet.

A gyári kísérletek mellett otthon is a felvetődött kérdésekkel foglalkozott. Barátjával kidolgozták a HW–1 jelzésű rakétát. Több kérdésre megtalálták a választ: szelepek lefagyása, távoli elektromos indítás, az üzemanyag párolgása miatti nyomás ellenőrzése. A tüzelőtér és fúvókák kialakítása okozta a legnagyobb gondot. A kertben felállított próbapadon automata mérte a tolóerőt. Hajtóanyagként folyékony metánt használt

1931. február 21-én Dessau közelében indított rakétája 3 méter magasságba emelkedett. Európában az első sikeres folyékony hajtóanyagú rakétakísérlet volt. Javítás után új kísérletbe kezdett. A rakéta magassága 70 , átmérője 30 centiméter volt. A rakéta vázát 3 darab, egyenként 60 centiméter hosszú sárgarézcső alkotta. A hajtóanyagokat (folyékony oxigén és metán) szivattyú szállította a tüzelőtérbe. Az üzemanyag tartályok elrendezésével az átbillenést, a bukfencezést igyekezett elkerülni. Tüzelőtere acélból készült, a folyékony oxigén fátyolszerűen vette körül a tüzelőteret (hűtési folyamat), hogy a 10 másodperce égési idő alatt ne olvadjon meg. Kísérletei során a rakéta 100 méter magasságba, 200 méter távolságba repült. Elkészítette a HW–2 rakétát, tesztpróba alatt felrobbant, nem volt anyagi eszköze az újjáépítésre.

1939-1945 között a Légiforgalmi Kutatóintézet munkatársa, ahol műszeres magaslégköri-kutató rakétát is szerkesztett. 1945-1947 között a Junkers repülőgépgyár alkalmazottja.

Szakmai sikerek

1970-ben emlékére nevét a Hold túlsó oldalán kráter viseli.

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ https://www.nmspacemuseum.org/inductee/johannes-winkler/, 2023. július 17.
  4. ↑ Space Pioneers Enshrined, 1976. október 6.

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Johannes_Winkler&oldid=23183223”