Jigál Allón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jigál Allón
Yigal Allon.jpg
Izrael 5. (ideiglenes) miniszterelnöke
Hivatali idő
1969. február 26.1969. március 17.
Előd Lévi Eskól
Utód Golda Meir

Született 1918. október 10.
Kfar Távór
Elhunyt 1980. február 29. (61 évesen)
Afúlá
Foglalkozás politikus
katona
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jigál Allón témájú médiaállományokat.

Jigál Allón (héber betűkkel יגאל אלון‎, izraeli angol átírással Yigal Allon (Kfar Távór, 1918. október 10.Afúlá, 1980. február 29.) izraeli politikus, katonatiszt, több alkalommal miniszter, valamint miniszterelnök-helyettes és Lévi Eskól halála után ideiglenes hatállyal miniszterelnök volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jigál Allón 1918. október 10-én született Kfar Távórban, az Oszmán Birodalom területén (ma Izrael). 1936-ban csatlakozott a Hágáná nevű zsidó önvédelmi szervezethez. 1938-ban Orde Wingate különleges éjszakai egységében szolgálva katonai kiképzésben részesült. 1941-ben Jichák Száde - a Palmach nevű, új elitkommandó alapítója - személyesen választotta ki az alakulat első századának parancsnoki tisztségére. 1943-ban Száde előléptette parancsnokhelyettessé, majd 1945-ben kinevezték az alakulat parancsnokának. A második világháború alatt Allón a szövetségek támogatásával rajtaütéseket hajtott végre Szíria és Libanon területén. A második világháború után a Palmach élén az arab gerillák ellen küzdött és meghiúsította a brit csapatok zsidó bevándorlást korlátozó kísérleteit.[1]

Bátor és ötletes vezetőként az izraeli függetlenségi háború idején (1948–49) az egyik legjobb harctéri parancsnokként tűnt ki. 1948 májusában - amikor a Palmachot beintegrálták a létrejövő Izraeli Véderőkbe - Allón katonai műveleteket vezetett, amelyek során elfoglalta Felső-Galileát. 1948 júniusában ő tervezte meg a Lód és Ramlá elfoglalására irányuló hadműveletet is. Októberben - immár a déli front parancsnokaként - visszaszorította az Egyiptomi Hadsereget a Sínai-félszigetre. Ennek következtében a Negev-sivatag és Eilat izraeli irányítás alá került és fegyverszünet után az alatt is maradt. 1950-ben Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök teljesen feloszlatta a Palmachot és Allónt kinevezte az Izraeli Véderők törzsfőnökének. Ezt követően Allón visszavonult a katonai szolgálattól és megalapította a Cionista Szocialista Munkások Pártját, 1954-ben pedig bejutott az izraeli parlamentbe, a Knesszetbe. 1961-ben a Ben-Gúrión-kormány munkaügyi minisztere lett és 1977-ig számos miniszteri tisztséget látott el. Emellett 1968-tól 1977-ig - több, egymást követő izraeli kormányban - folytatólagosan miniszterelnök-helyettes is volt. 1967-ben miniszterként a bevándorlók beilleszkedésének elősegítése volt a feladata.[1][2]

1969-ben - Lévi Eskól halála után - ideiglenes hatállyal kinevezték miniszterelnöknek. Az őt követő Golda Meir-kormányban megbízták az oktatásügyi és kulturális miniszteri tisztség ellátásával. A Meirt követő Jichák Rabín kormányában pedig kinevezték külügyminiszternek. Miniszteri tevékenységei mellett annak a háborús kabinetnek tagja is volt, amely megtervezte az elsöprő sikerű 1967-es hatnapos háborút. 1972-ben megalkotta a megszállt Ciszjordániát érintő Allón-tervet. Ennek értelmében Júdea és Samária lefegyverzett részeinek jelentős része Jordánia uralma alá került volna és egy sor védelmi jellegű izraeli települést hoztak volna létre a Jordán folyó mentén. Bár a terv soha nem lépett életbe kitűnt belőle Allón rugalmassága az arabokat illetően. 1974-ben tagja volt annak az izraeli küldöttségnek, amely a haderők szétválasztásáról tárgyalt Egyiptommal és Szíriával. 1977-től már nem töltött be tisztséget egyetlen kormányban sem, de továbbra is aktív közéleti szereplő és a Knesszet tagja maradt. Emellett a Munkás Cionista Világmozgalom elnöki tisztségét is betöltötte. 1980. február 29-én hunyt el Afulában.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Spencer C. Tucker, Priscilla Mary Roberts: The Encyclopedia of the Arab-Israeli Conflict: A Political, Social, and Military History, 96-97. oldal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
  2. Knesset.gov.il: Yigal Allon (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]