Ugrás a tartalomhoz

Hám János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 09:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Hám János

Született1781. január 7.
Gyöngyös
Elhunyt1857. december 30. (76 évesen)
Szatmárnémeti
SírhelySzatmárnémeti
Munkássága
Felekezetrómai katolikus egyház

HivatalSzatmár püspöke
Hivatali idő1827–1848
ElődjeKovács Flórián
Utódjaő maga 1849-től (1 év üresedés)

HivatalEsztergom érseke
Hivatali idő1848–1849
ElődjeKopácsy József
UtódjaScitovszky János

HivatalSzatmár püspöke
Hivatali idő1849–1857
Elődjeő maga 1849-ig (1 év üresedés)
UtódjaHaas Mihály
Hám János a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Hám János témájú médiaállományokat.

Hám János (Gyöngyös, 1781. január 5.Szatmárnémeti, 1857. december 30.) szatmári püspök, kinevezett esztergomi érsek.

Életpályája

Iskoláit szülővárosában, Rozsnyón és Egerben végezte. Ez utóbbi helyen belépett a papneveldébe. Mint ifjú áldozópap, a lelkipásztorkodás terén működött. Még csak 13 éve volt pap, amikor az egri káptalan kanonokává nevezték ki. 1828-ban szatmári püspökké szentelték. Szerény, mondhatni önmegtagadó életét egészen egyházmegyéjének szentelte. Szegény, fiatal egyházmegyéjének úgyszólván ő volt a második megalapítója. Szatmár városa is végtelen sokat köszönhetett neki. A szegényeknek ápolóintézetet, irgalmasrendi kórházat, tanítóképzőt építtetett. A székesegyházat, püspöki lakot kibővítette. Hatalmas apácakolostort emelt, konviktust, kálváriát létesített.

V. Ferdinánd király a titkos tanácsosi ranggal és a szentjobbi javadalmas apátsággal emelte tekintélyét, amikor pedig Kopácsy József halálával 1848-ban a hercegprímási szék megürült, 1848 júniusában esztergomi érsekké nevezte ki, de Hám állását mégsem foglalta el.[1]

Amikor a császári csapatok elfoglalták Pestet, nyíltan szembefordult az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal, pásztorleveleiben az uralkodó iránti engedelmességre buzdította a lakosságot. A magyar kormány árulónak bélyegezte és zárolta birtokait. 1849 júliusában lemondott az érsekségről, és visszatért a szatmári püspökségbe, melyet haláláig vezetett.

Püspöki munkássága (a "városépítő" püspök)

Noha ő maga önmegtartóztató, szegény életet élt, püspöksége gazdagságot és virágzást jelentett Szatmárnémeti számára. A „városépítő” püspök munkássága máig hatóan meghatározta Szatmárnémeti városképét is (mindenekelőtt az óvárost, természetesen). Neki köszönhető a klasszicista stílusú szatmári székesegyház, ő építette a szép neobarokk püspöki palotát, az ő alkotása a püspöki konviktus, amely a második világháború előtt 160 fiúnak nyújtott otthont, de róla beszélnek azok a középületek, amelyek ma is a város ékességei.[2]

Egyházépítő és szociális munkássága hasonlóan fontos és kiterjedt volt. Neki köszönhető a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjének megalapítása (szociális és tanító rendként), de ő telepítette le Szatmáron az Istenes Szent Jánosról elnevezett irgalmas rendű szerzeteseket, ő építette hatalmas zárdáikat, és ő vetette meg a ferences szerzetesek zárdájának alapját is. Ő létesítette a katolikus leányiskolát és nőnevelő intézetet, páratlan szociális érzékenységéhez hűen pedig elszánt támogatója volt a szegényeknek, de a kisiparosoknak, kereskedőknek is. Példamutatása máig hatóan kihat utódai munkásságára is.

Emlékezete

Muhi Sándor grafikus tusrajza a püspökről

Hám János püspököt az egyházmegye „második alapítójaként” tiszteli Szatmárnémeti katolikus közössége. Városépítő és – fejlesztő – tevékenysége folytán ugyanakkor tisztelete nem korlátozódik pusztán a katolikus közösségre. A hagyományosan protestáns többségű Szatmárnémetiben (ahol a magyarságon belül máig a reformátusok vannak többségben), hosszú ideje utca viseli a nevét (noha időről időre más utcát neveztek el, pontosabban át róla).
Noha a 48-as forradalommal szembeni felszólalásai és kiállása nem tette népszerűvé az összmagyarság szemében, Szatmárnémetiben és a szatmári egyházmegye egész területén (de tágabban Erdély egészében is) máig általános tisztelettel őrzik a nagy püspök emlékét. Számos intézmény, utca, rendezvény őrzi emlékét. Az ő nevét viseli:

Szatmárnémetiben köztéri szobra is van a püspöknek, az általa építtetett (illetve átalakíttatott) székesegyház előtt. Szobra van továbbá a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont aulájában, értékes portréját pedig a Meszlényi Gyula Egyházművészeti Gyűjteményben őrzik.

Galéria

Művei

  • Szentbeszédeit diszes kiadásban Meszlényi Gyula, Szatmár püspöke adta ki: Hám János szentbeszédei (I–III. Szatmár, Pázmány Sajtó, 1894);
  • Hám János emlékiratai (Bp., 1927).

Jegyzetek

  1. Mindszenty József: Esztergom, a prímások városa.
  2. Archivált másolat. [2010. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 30.)

Források

Külső hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek


Előde:
Kovács Flórián
Utóda:
ő maga 1849-től (1 év üresedés)
Előde:
ő maga 1848-ig (1 év üresedés)
Utóda:
Haas Mihály