Szentjobbi apátság

A Szentjobbi apátságot Szent László király alapította 1083-ban a Szent István jobbjának őrzésére, a Bihar megyei Berekys-ben, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek, s a monostor felépülte után a település is felvette a Szentjobb nevet.

Az először fából épült Szent Benedek-rendi apátságot Álmos herceg építtette át és erősíttette meg Szent László rendelkezése értelmében a bazilikával együtt, melyben a Szent Jobbot őrizték.

Kálmán király a szent-jobbi apátságot eltörölte, amely pusztulásnak indult.

II. Géza király visszaállíttatta régi állapotába, s összes javait is visszaadta a monostornak, mely már 1239-ben hiteles joggal bírt.

A Tatárjárás alatt a monostor is osztozott Várad sorsában, de a Szent Jobbot megmentették, mivel minden jel arra mutat, hogy a vész elmúltával újra itt őrizték.

1498-ban II. Ulászló a monostort a pálosokra bízta, akiknek 1501 utántól 1560-ig volt birtokában.

1563-ban világi kézre került, majd 1660-ban pedig a török foglalta el, s kezükön maradt egészen a török kiűzéséig.

1982-ben Dr Hosszú László ordinárius - Tempfli József akkor várad-olaszi plébánost nevezte ki szentjobbi apátnak.

Tempfli József püspökké szentelése után is megtartotta a szentjobbi apát címét, nyugdíjba vonulása után pedig azon fáradozik, hogy a szentjobbi apátság régi helyett egy új épület épüljön.

Itt helyezné el a több mint 100,000 kötetes hagyatékot.

Források

• Borovszky Samu: Bihar vármegye.
• Jerney János.
• Magyar történeti tár.