Horváth Jenő (színművész, 1921–1994)
Horváth Jenő | |
Született | 1921. május 16. Budapest[1] |
Elhunyt | 1994. december 21. (73 évesen) Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Szentirmay Éva |
Gyermekei | Horváth Péter |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1944) |
Kitüntetései | Érdemes művész (1990) |
Sírhelye | Farkasréti temető (17/1-1-557)[3] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Horváth Jenő (Budapest, 1921. május 16. – 1994. december 21.) színművész, rendező, forgatókönyvíró, Érdemes művész.
Életpályája
1921. május 16-án született Budapesten. Színművészeti tanulmányait a Színházművészeti Akadémián 1944-ben fejezte be. Színészi pályáját Debrecenben kezdte 1945-ben, ezután Pécsre került. Igazgató-rendezőként működött 1947-től Szegeden. 1949-ben ismét Debrecenben folytatta pályáját, immár az államosított színház igazgatójaként. Miskolcon, Győrött, Egerben és Kaposvárott is rendezett darabokat. Nevéhez kötődik a – kezdeti időkben jelentős kulturális eredményeket hozó - tájelőadások rendszere.
Felesége Szentirmay Éva színésznő, akinek az ’56-os események után a Szegedi Nemzeti Színházból szintén távoznia kellett. „Konkrét tevékenysége nem bizonyosodott be”, de az is elég volt, hogy a férje akkori magatartásával egyetértett. A szegedi színházból való eltávolítása mellett, a mellékkeresetétől is eltiltották 6 hónapra.[4] Két fiuk született, az idősebbik Horváth Péter író, rendező és Horváth András, leányuk Horváth Emese.[5]
Szegedi évek
1955-től rendezőként dolgozott Szegeden, egészen 1957-ig a szegedi társulat tagja volt. Az 1956–57-es szezonra Ádám Ottó a korábbi főrendező Pestre távozott, így ezt a posztot Horváth Jenő kapta meg. Merész darabválasztásaival tűnt ki, névjegye az október 6-án bemutatott Shaw színmű, a Szent Johanna c. darab volt, Papp Teri főszereplésével. A színház 1956 őszi műsorára „nyugati” darabokat is tűzött, többek közt Pirandello és Anouilh műveit. A Szegedi Nemzeti Színház igen aktív volt az október 23-ai eseményekben, azon az estén is a Szent Johannát játszották. A darabot megszakították, amíg a Klauzál térről a színházhoz vonuló tömegnek Bicskey Károly színházi kosztümében elszavalta a Nemzeti dalt.[6] A forradalom eseményei miatt október 24-től az előadásokat szüneteltették. A városi egyetemi értelmiség tiltakozásához csatlakozott Horváth Jenő is. A városházán a katonai közigazgatás által tartott gyűlésen a színház küldöttjeként is részt vett és az ekkor megalakuló Ideiglenes Városi Munkástanács tagja lett, valamint a Szegedi Néptanács (október 31-től Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság) titkára lett. A nov. 2-án induló Széchenyi Rádió adásainak felelőse lett, mely művelődési szerepet is vállalt a közéleti hírek tudósítása mellett, valamint klasszikus zenét is sugárzott. Az forradalomban való részvétele miatt bíróság elé állították, 5 év börtönbüntetésre ítélték, de az ügyész 10 évért fellebbezett, végül 3 és félévet töltött börtönben.[7]
Művészi pályája a 60-as évektől
Pályájának főbb állomásai szabadulása után: Eger, Kaposvár, Veszprém (1967-1969), Debrecen (1974), Szolnok (1975-1981), Kecskemét (1986-1989) és a budapesti 25. Színház. 1990-ben „érdemes művész” címmel tüntették ki. Az utóbbi években betegsége miatt csak színészként, kisebb szerepekben lépett fel. Elsősorban mint rendező alkotott jelentőset a 20. századi magyar színházművészetben. „Rendezéseit gondos elemzés után, kristálytiszta logikával építette fel. A színre állítandó darabok lényegét tárta fel és elképzelését kíméletlen következetességű színészvezetéssel valósította meg.[8]
Színházi munkái/rendezései
Rendezőként
- William Shakespeare: A makrancos hölgy
- George Bernard Shaw: Szent Johanna (1956)
- Gyurkó László (író): Szerelmem, Elektra
- Carlo Goldoni: Két úr szolgája
- Federico García Lorca: Bernarda Alba háza
- Szigligeti Ede: Liliomfi
- William Shakespeare: Troilus és Cressida
Filmjei
Színészként
Íróként
Forgatókönyvíróként
Rendezőként
Díjai, kitüntetései
Jegyzetek
Források
HivatkozásokTovábbi információk
|