Hatvany Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 6., 08:32-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Hatvany Lajos
Hatvany Lajos az 1910-es években (Székely Aladár felvétele)
Hatvany Lajos az 1910-es években
(Székely Aladár felvétele)
SzületettDeutsch Lajos
1880. október 28.
Budapest
Elhunyt1961. január 12. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaChrista Winsloe
SzüleiHatvany-Deutsch Sándor
Foglalkozásaíró,
kritikus,
irodalomtörténész
KitüntetéseiKossuth-díj (1959)
SírhelyeFarkasréti temető (610-162 templomi fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatvany Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Hatvany Lajos és felesége Berlinben
Nyugat, 1908. I. évf. 1. sz.

Hatvany Lajos, hatvani báró (1897-ig Deutsch, 1917-ig Hatvany-Deutsch) (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, az MTA tagja; "az utolsó mecénás".

Életpályája

A báró hatvani Hatvany-Deutsch család sarja. Gazdag gyártulajdonos családban nőtt fel, ahol szerették és támogatták a magyar kultúrát. Apja Hatvany-Deutsch Sándor cukorgyáros, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) alapítója és alelnöke. Egyetemi tanulmányait Magyarországon és Németországban folytatta. Magyarországon elsősorban Gyulai Pál volt rá hatással. 1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotussal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt. 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól, és több évre Berlinbe költözött.

1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, lakóhelyül a lainzi Hermész-villát bérelte ki,[1] ahol a kor számos magyar irodalmi személyiségét látta vendégül, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló "nemzetgyalázó" írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt.

1947-ben tért újra haza Magyarországra. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán tanított. 1959-ben Kossuth díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Munkássága

Hatvany Lajos és feleségének hamvai a budapesti Farkasréti temetőben (610-162. templomi fülke).
Emléktáblája:
I. kerület Országház utca 19.

Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Tóth Árpádot, József Attilát, Markovits Rodiont, Lesznai Annát és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, anyagilag is. A fiatal tehetséges alkotók ismertségét saját írásaival is elősegítette. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait. Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és éles kritikával. Magyar nyelven publikált itthon, de emigrációban német nyelven is. Művészi álnevei voltak: Pilvax, Agricola.

Emlékezete

Művei

  • Plinius, a levélíró; Franklin Ny., Bp., 1904
  • Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. Ein Kollegienheft; Zeitler, Leipzig, 1908
  • Én és a könyvek; Nyugat, Bp., 1910
  • Gyulai Pál estéje; Nyugat, Bp., 1911
  • Kunstzigeuner. Schauspiel; Müller, München, 1913
  • A híresek. Színjáték; Nyugat, Bp., 1913
  • Feleségek felesége. Petőfi, mint vőlegény; Pallas, Bp., 1919
  • Szemnélküli János. Pacifista írások; Táltos, Bp., 1919
  • Gyalu grófnő. Igaz történet, régi időkből; Pegazus, Wien, 1921 (Kis magyar könyvek)
  • Das verwundete Land; Tal, Leipzig–Wien–Zürich, 1921
  • Csöndes napok és hangos esték; Pegasus, Wien, 1921
  • A vén korcsmáros és fia, a kontár. Pesti téglák krónikája; Új Modern Könyvtár, Bécs, 1922 (Új modern könyvtár)
  • Ady világa. Isten könyve, 1-2.; Pegasus, Wien, 1923
  • Ady világa. Szerelem könyve, 1-2.; Pegasus, Wien, 1924
  • Urak és emberek. 1. Zsiga a családban; Genius, Bp., 1927
  • Ady a kortársak közt. Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez; Genius, Bp., 1928
  • Bondy jr. Roman; Drei Masken, München, 1929
  • Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát; Káldor, Bp., 1934 (Munkák és napok)
  • Urak, polgárok, parasztok. Tanulmányok; Révai, Bp., 1947 (Révai könyvtár)
  • Így élt Petőfi; Új Idők, Bp., 1947
  • Ahány párt, annyi Ady; Népszava, Bp., 1948 (Irodalomról – szocialistáknak)
  • Petőfi márciusa; Magvető, Bp., 1955
  • Beszélő házak; szerk. Hatvany Lajos; Bibliotheca, Bp., 1957
  • Magyarok beszélnek. Szemelvények emlékiratokból; vál. Hatvany Lajos, Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1957
  • Ady. Cikkek, emlékezések, levelek; jegyz. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1959
  • Irodalmi tanulmányok, 1-2.; Szépirodalmi, Bp., 1960
  • Gyulai Pál estéje. Tanulmányok, emlékezések; Gondolat, Bp., 1960
  • Öt évtized. Tanulmányok, cikkek; Szépirodalmi, Bp., 1961
  • Urak és emberek. Regény, 1-2.; utószó Bóka László; Szépirodalmi, Bp., 1963
  • Emberek és korok. Regényes korrajzok, naplók, cikkek, 1-2.; vál., sajtó alá rend. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1964
  • Levelek Hatvany Lajoshoz; vál., szerk. Hatvany Lajosné, bev. Nagy Péter, jegyz. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1967
  • Így élt Petőfi, 1-2.; sajtó alá rend., szerk. Kiss József, Pándi Pál; 2. jav. kiad.; Akadémiai, Bp., 1967
  • A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya; németből ford. Szőllősy Klára; Gondolat, Bp., 1968
  • Gyulus. Regény; szerk., utószó Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1968
  • Emberek és könyvek; sajtó alá rend., utószó Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1971
  • Utak, sorsok, emberek; sajtó alá rend. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1973
  • Szalontától Pestig. Cikkek, tanulmányok Arany Jánosról; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • Harcoló betűk. Irodalmi tanulmányok; vál., szerk. Hatvany Lajosné, bibliográfia Rozsics István; Gondolat, Bp., 1981
  • Hatvany Lajos levelei; vál., szöveggond. Hatvany Lajosné és Rozsics István, jegyz. Hatvany Lajos, Rozsics István, előszó Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1985
  • Beszélő házak és tájak. A magyar irodalom emlékhelyei; szerk. Hatvany Lajos, fotó Gink Károly, sajtó alá rend., kieg. Erki Edit; Officina Nova, Bp., 1990

Jegyzetek

  1. ↑ Balett a Hermész-villa termeiben és parkjában, 2016. december 29. (szervuszausztria.hu). [2017. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 8.)
  2. ↑ 1990 óta átnevezett közterületek – Obuda.hu (Megtekintés: 2020. október 9.)

Források

  • Nagy Sz. Péter: Hatvany Lajos. (Monográfia). Budapest : Balassi, 1993. 119 o. ISBN 9637873295
  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 772–773. o. ISBN 963-05-6806-3  

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hatvany_Lajos&oldid=23651396”