Hamburger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamburger
Hamburger sandwich.jpg
Nemzet, ország  USA
Alapanyagok húspogácsa, zsömle, zöldségek
Fűszerek majonéz, ketchup
Ismertebb receptek Házi hamburger
Húspogácsa

A hamburger grillezett, fűszeres marhahúsmassza, lapos, enyhén pogácsa formájú a mi fasírtunkhoz hasonló ételféleség, amelyet zsemle formájú péksüteménybe helyeznek. A gyorséttermek jellegzetes kínálata. Sokan az Amerikai Egyesült Államokhoz kötik a hamburger feltalálását, azonban valójában igen hosszú utat járt be, és három kontinens, Ázsia, Európa és Amerika is szerepet játszott a létrejöttében.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hamburger húspogácsát egy a Római Birodalom idején élő római étterem-tulajdonos találta fel.[1]

Az orosz nép körében a középkorban a tatárok terjesztették el a nyers, felvagdalt, fűszerezett hús (ma tatárbifsztek) fogyasztását, amely később a német kereskedővárosokba is eljutott, majd egész Európában szétterjedt. Az alapjának másik feléül szolgáló szendvicset John Montagu, Sandwich grófja fedezte fel, aki kenyerek közé tett húst. Ennek speciális változata lett népszerű Németországban és Ausztriában, ahol zsemléket használtak erre a célra. A 19. században aztán a nagy kivándorlási hullámmal került az Amerikai Egyesült Államokba az étel. Mivel Hamburg volt a legforgalmasabb kikötő, ahonnan a kivándorlók útnak indultak, ennek alapján nevezték el. New York városában már a század közepe után elkezdték felszolgálni hamburg steaknek nevezett ételt, vagyis a szintén Hamburgból érkező darált húst, amit sóztak, füstöltek és hagymával, valamint kenyérrel szolgáltak fel. A marhatenyésztés folyamatos növekedése miatt a hús ára egyre csökkent, és a századfordulóra széles rétegek számára elérhetővé vált.[2]

A vásárok, ünnepségek közkedvelt étele lett, azonban csak egy helyben állva lehetett fogyasztani, míg a vendégek szívesebben használták volna az időt nézelődésre. Ezt felismerte az egyik árus is (akinek a neve máig nem tisztázott), aki lapítani kezdte a húsgolyókat, és zsemlébe rakta őket. Az új étel népszerűsége különösen a nagy gazdasági világválság idején növekedett meg, mivel csupán öt centbe került. A harmincas években jelent meg rá a hamburger steak elnevezés. Ekkora tehető a később világméretűvé vált üzletlánc, a McDonald’s megalapítása. Ők kezdetben hot dogokat árultak, ám hamar felismerték, hogy bevételük legnagyobb része a hamburgerekből származik, így végül 1955-ben megnyitották éttermüket Chicagóban.[3]

A „burger” változat később általánosabb jelentést nyert és már nem kizárólag marhahús-pogácsával készített szendvicsekre használják, például a fish burger, turkey burger, veggie burger halas, pulykahúsból készült, ill. vegetáriánus szendvicset jelent. A burger változat, előfordul cégnevekben (például Burger King) és szóösszetételekben is (például Cheeseburger, utalással a sajtra).[forrás?]

Élettani hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hamburgerek (főleg a gyorséttermekben árultak) többsége a közvélekedés szerint sok egészségtelen, káros anyagot tartalmaz. Ennek legfőbb oka a termék magasnak tartott zsír- és sótartalma. A hamburgernél –sok más élelmiszerhez hasonlóan– nagyon fontos az elkészítési mód. Jó minőségű, alacsony zsírtartalmú húsból, kevés sóval készítve, vaslapon sütve és főként mértékkel fogyasztva nem jelent különösebb egészségi kockázatot. Sok tekintetben a mellé rutinszerűen fogyasztott, olajban sütött, erősen sózott hasábburgonya, az utána szintén általánosan fogyasztott cukros üdítők, valamint a mértéktelen fogyasztás felelősek a hamburger rossz híréért.

Egészségesebb formája az úgynevezett vega ("veggie") burger. Ezt a vegetáriánus szendvicset hús hozzáadása nélkül készítik.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamburger témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hamburger-legenda
  2. Hahner Péter, i. m. 355–356. old.
  3. Hahner Péter, i. m. 356. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, 2011, ISBN 9789633240298, 355–356. old.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]