Giganotosaurus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 16., 03:19-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Link hozzáadása egy könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20210214)) #IABot (v2.0.8) (GreenC bot)
Giganotosaurus
Evolúciós időszak: késő kréta, 99,6–97 Ma
A Giganotosaurus rekonstrukciója
A Giganotosaurus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia vagy Sauropsida)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Család: Carcharodontosauridae
Alcsalád: Giganotosaurinae
Nem: Giganotosaurus
Coria & Salgado, 1995
Fajok
  • G. carolinii Coria & Salgado, 1995 (típus)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Giganotosaurus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Giganotosaurus témájú médiaállományokat és Giganotosaurus témájú kategóriát.

A Giganotosaurus (jelentése 'óriás déli gyík', az ógörög γίγας / gigasz 'óriás', νότος / notosz 'déli szél' és -σαύρος / -szaürosz 'gyík' jelentésű szavak összetételéből)[1] egy carcharodontosaurida dinoszaurusznem, amely a késő kréta kor cenomani korszakában, mintegy 99,6–97 millió évvel ezelőtt élt.[2] Ez az egyik legnagyobb ismert szárazföldi húsevő, a Tyrannosaurus, a Carcharodontosaurus és a Spinosaurus méretét megközelítő vagy valamivel meghaladó állat volt. Fosszilis maradványait Argentínában fedezték fel.

Felfedezés és fajok

A Giganotosaurus csontvázának másolata a Sydney-i Ausztrál Múzeumban
A különböző óriás theropoda dinoszauruszok, köztük a zöld színnel jelölt Giganotosaurus és az ember méretének összehasonlítása

A Giganotosaurus caroliniit egy amatőr fosszíliavadász, Ruben Carolini fedezte fel, aki 1993-ban Patagóniában (Argentína déli részén) talált rá a maradványokra, a jelenleg Candeleros-formáció néven ismert területen.[3] A felfedezést Rodolfo Coria és Leonardo Salgado hozta nyilvánosságra 1995-ben, a Nature című folyóiratban.[4]

A típuspéldány (MUCPv-Ch1) csontváza körülbelül 70%-ban teljes, és a részét képezi a koponya, a csípő, a két combcsont, valamint a csigolyák többsége. A becslés szerint nagyjából 12–13 méter hosszú lehetett.[3][4][5][6][7] Egy második, jóval töredékesebb példányt (a MUCPv-95 jelzésű leletet) is felfedeztek. Csak az állkapcsa bal oldalának egy része került elő, ami 6,5–8%-kal nagyobb, mint a holotípus megfelelő része. Ez a legnagyobb Giganotosaurus példány, a becslés alapján 13,2 méter hosszú lehetett.[2][8][9][10] A Giganotosaurus tömegét különböző szerzők 4,2–13,8 tonnára becsülték.[3][4][5][7][9][11] A Giganotosaurus talán a leghosszabb fejű theropoda, amely ismertté vált, a holotípus koponyáját 1,53–1,80, a második példányét pedig 1,64–1,95 méter hosszúra becsülték.[3][4][7][8][12] A Giganotosaurus hossza majdnem egy méterrel múlja felül a Tyrannosaurus rexét (melynek maximális becsült hossza 12,3 méter).[13]

A Giganotosaurus koponyája az argentin Természettudományi Múzeumban (Museo de Ciencias Naturales).

Ősbiológia

A G. carolinii valamivel meghaladta a T. rex méretét, de az agya csak körülbelül feleakkora volt, mint a tyrannosauridáké.[14] A Tyrannosaurus fogai hosszabbak és szélesebbek voltak, de a méret terén nagyobb változatosságot értek el. A Giganotosaurus fogai amellett, hogy rövidebbek, keskenyebbek és kevésbé változatosak voltak, jobban alkalmazkodtak a hús darabolásához.[15] Az állat nagy és keskeny koponyával rendelkezett. Agya jól fejlett szagérzékelő területe arra utal, hogy jó szaglása lehetett.

A Giganotosaurus maradványok közelében talált titanosaurus-féle fosszíliák ahhoz a feltételezéshez vezettek, ami szerint ezek a húsevők óriás növényevőket ejtettek el. A rokonságába tartozó, és csoportosan felfedezett carcharodontosauridák fosszíliái azt jelezhetik, hogy ezek az állatok, köztük a Giganotosaurus is, csapatban vadásztak.

Blanco és Mazzetta (2001-es) becslése alapján a Giganotosaurus futás közben képes lehetett elérni a 14 m/s-os (50 km/h-s) sebességet.[16]

Osztályozás

A Giganotosaurus és a rokonságába tartozó Tyrannotitan, Mapusaurus és Carcharodontosaurus a Carcharodontosauridae carnosaurus család tagjai. Coria és Currie 2006-ban, több carcharodontosaurida dinoszaurusz felfedezését és leírását követően, amikor a rokoni kapcsolatok feltárása könnyebbé vált, egy külön alcsaládot hoztak létre a Giganotosaurus és a Mapusaurus számára Giganotosaurinae néven.[6]

Popkulturális hatás

A Giganotosaurus carolinii rekonstrukciója

A Giganotosaurus eredeti fosszíliáját az argentin Neuquenben levő Carmen Funes Múzeumban helyezték el, de a másolatai sok helyen megtalálhatók, például a Sydney-i Ausztrál Múzeumban is. Annak ellenére, hogy nem túl régen fedezték fel, a Giganotosaurus neve már bekerült a popkultúrába. Megtalálható a Dino Crisis 2 című számítógépes játékban, melyben a méretét felnagyították, 7 méter magas és 20 méter hosszú állatként jelent meg, miközben a valódi csípőmagassága körülbelül 3,7 méter, a hossza pedig 13,2 méter lehetett. A játékban képes felemelni és eldobni egy Tyrannosaurust. A Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking With Dinosaurs) című dokumentumfilm sorozat az Óriások földje (Walking With Dinosaurs: Land of Giants, 2003) című különkiadásában szereplő Giganotosaurus látható, ahogy magányosan, illetve falkában vadászik az Argentinosaurusra. Feltűnik a Dinosaurs: Giants of Patagonia című filmben is, melyben dr. Rodolfo Coria bemutatja a legnagyobb argentin lelőhelyeket. Gojulas Giga néven szerepel a Dinotópia 2., A világ alattunk (The World Beneath) című részében. Az Őslények kalandorai (Primeval) 3. évadában a Giganotosaurus, nagy mérete és tömege ellenére gyorsan futó, óriási távolságok megtételére képes állatként látható, amely egy jumbo jet utasszállító gépre támad, valamint megöli az angol biológust, Nigel Marvent.

Jegyzetek

  1. Liddell & Scott. Greek-English Lexicon, Abridged Edition. Oxford University Press, Oxford, UK (1980). ISBN 0-19-910207-4 
  2. a b Holtz, Thomas R. Jr. (2012) Dinosaurs: The Most Complete, Up-to-Date Encyclopedia for Dinosaur Lovers of All Ages, Winter 2011 Appendix.
  3. a b c d Coria, R.A., and Currie, P.J. (2002). „"Braincase of Giganotosaurus carolinii (Dinosauria: Theropoda) from the Upper Cretaceous of Argentina”. Journal of Vertebrate Paleontology 22 (4), 802–811. o.  
  4. a b c d Coria, RA, Salgado L (1995). „A new giant carnivorous dinosaur from the Cretaceous of Patagonia”. Nature 377, 225–226. o.  
  5. a b Seebacher, F. (2001). „A new method to calculate allometric length-mass relationships of dinosaurs”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (1), 51–60. o.  
  6. a b Coria, RA, Currie PJ. (2006). „A new carcharodontosaurid (Dinosauria, Theropoda) from the Upper Cretaceous of Argentina” (PDF). Geodiversitas 28 (1), 71–118. o. (Hozzáférés: 2009. július 1.)  
  7. a b c François Therrien, Donald M. Henderson (2007). „My theropod is bigger than yours…or not: estimating body size from skull length in theropods”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (1), 108–115. o. DOI:[108:MTIBTY2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[108:MTIBTY]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.)  
  8. a b Calvo, J.O., Coria, R.A. (1998). „New specimen of Giganotosaurus carolinii (Coria & Salgado, 1995), supports it as the as the largest theropod ever found” (PDF). Gaia 15, 117–122. o. [2008. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 1.)  
  9. a b Hartman, Scott: Mass estimates: North vs South redux. Scott Hartman's Skeletal Drawing.com, 2013 (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  10. Canale JI,, Novas FE, Salgado L, Coria RA. (2014). „Cranial ontogenetic variation in Mapusaurus rosae (Dinosauria: Theropoda) and the probable role of heterocrony in carcharodontosaurid evolution.”. Palaeontol Z. DOI:10.1007/s12542-014-0251-3.  
  11. Mazzetta, Gerardo V. (2004). „Giants and Bizarres: Body Size of Some Southern South American Cretaceous Dinosaurs” (PDF). Historical Biology 16 (2–4), 71–83. o. DOI:10.1080/08912960410001715132. (Hozzáférés: 2008. január 8.)  
  12. Molina-Pérez & Larramendi 2016. Récords y curiosidades de los dinosaurios Terópodos y otros dinosauromorfos, Larousse. Barcelona, Spain p. 142
  13. Hutchinson J.R., Bates K.T., Molnar J., Allen V, Makovicky P.J. (2011). „A Computational Analysis of Limb and Body Dimensions in Tyrannosaurus rex with Implications for Locomotion, Ontogeny, and Growth”. PLoS ONE 6 (10), e26037. o. DOI:10.1371/journal.pone.0026037.  
  14. Hecht, Jeff (1998). „Contenders for the crown”. Earth 7 (1), 16–17. o.  
  15. Giganotosaurus By Sean Henahan, Access Excellence. [2007. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 1.)
  16. Blanco, R. Ernesto; Mazzetta, Gerardo V. (2001). „A new approach to evaluate the cursorial ability of the giant theropod Giganotosaurus carolinii”. Acta Palaeontologica Polonica 46 (2), 193–202. o. (Hozzáférés: 2009. július 1.)  

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Giganotosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk