Giganotosaurus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Giganotosaurus
Evolúciós időszak: késő kréta, 99,6–97 Ma
A Giganotosaurus rekonstrukciója
A Giganotosaurus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia vagy Sauropsida)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Család: Carcharodontosauridae
Alcsalád: Giganotosaurinae
Nem: Giganotosaurus
Coria & Salgado, 1995
Fajok
  • G. carolinii Coria & Salgado, 1995 (típus)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Giganotosaurus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Giganotosaurus témájú médiaállományokat és Giganotosaurus témájú kategóriát.

A Giganotosaurus (jelentése 'óriás déli gyík', az ógörög γίγας / gigasz 'óriás', νότος / notosz 'déli szél' és -σαύρος / -szaürosz 'gyík' jelentésű szavak összetételéből)[1] egy carcharodontosaurida dinoszaurusznem, amely a késő kréta kor cenomani korszakában, mintegy 99,6–97 millió évvel ezelőtt élt.[2] Ez az egyik legnagyobb ismert szárazföldi húsevő, a Tyrannosaurus, a Carcharodontosaurus és a Spinosaurus méretét megközelítő vagy valamivel meghaladó állat volt. Fosszilis maradványait Argentínában fedezték fel.

Felfedezés és fajok[szerkesztés]

A Giganotosaurus csontvázának másolata a Sydney-i Ausztrál Múzeumban
A különböző óriás theropoda dinoszauruszok, köztük a zöld színnel jelölt Giganotosaurus és az ember méretének összehasonlítása

A Giganotosaurus caroliniit egy amatőr fosszíliavadász, Ruben Carolini fedezte fel, aki 1993-ban Patagóniában (Argentína déli részén) talált rá a maradványokra, a jelenleg Candeleros-formáció néven ismert területen.[3] A felfedezést Rodolfo Coria és Leonardo Salgado hozta nyilvánosságra 1995-ben, a Nature című folyóiratban.[4]

A típuspéldány (MUCPv-Ch1) csontváza körülbelül 70%-ban teljes, és a részét képezi a koponya, a csípő, a két combcsont, valamint a csigolyák többsége. A becslés szerint nagyjából 12–13 méter hosszú lehetett.[3][4][5][6][7] Egy második, jóval töredékesebb példányt (a MUCPv-95 jelzésű leletet) is felfedeztek. Csak az állkapcsa bal oldalának egy része került elő, ami 6,5–8%-kal nagyobb, mint a holotípus megfelelő része. Ez a legnagyobb Giganotosaurus példány, a becslés alapján 13,2 méter hosszú lehetett.[2][8][9][10] A Giganotosaurus tömegét különböző szerzők 4,2–13,8 tonnára becsülték.[3][4][5][7][9][11] A Giganotosaurus talán a leghosszabb fejű theropoda, amely ismertté vált, a holotípus koponyáját 1,53–1,80, a második példányét pedig 1,64–1,95 méter hosszúra becsülték.[3][4][7][8][12] A Giganotosaurus hossza majdnem egy méterrel múlja felül a Tyrannosaurus rexét (melynek maximális becsült hossza 12,4 méter).[2]

A Giganotosaurus koponyája az argentin Természettudományi Múzeumban (Museo de Ciencias Naturales).

Ősbiológia[szerkesztés]

A G. carolinii valamivel meghaladta a T. rex méretét, de az agya csak körülbelül feleakkora volt, mint a tyrannosauridáké.[13] A Tyrannosaurus fogai hosszabbak és szélesebbek voltak, de a méret terén nagyobb változatosságot értek el. A Giganotosaurus fogai amellett, hogy rövidebbek, keskenyebbek és kevésbé változatosak voltak, jobban alkalmazkodtak a hús darabolásához.[14] Az állat nagy és keskeny koponyával rendelkezett. Agya jól fejlett szagérzékelő területe arra utal, hogy jó szaglása lehetett.

A Giganotosaurus maradványok közelében talált titanosaurus-féle fosszíliák ahhoz a feltételezéshez vezettek, ami szerint ezek a húsevők óriás növényevőket ejtettek el. A rokonságába tartozó, és csoportosan felfedezett carcharodontosauridák fosszíliái azt jelezhetik, hogy ezek az állatok, köztük a Giganotosaurus is, csapatban vadásztak.

Blanco és Mazzetta (2001-es) becslése alapján a Giganotosaurus futás közben képes lehetett elérni a 14 m/s-os (50 km/h-s) sebességet.[15]

Osztályozás[szerkesztés]

A Giganotosaurus és a rokonságába tartozó Tyrannotitan, Mapusaurus és Carcharodontosaurus a Carcharodontosauridae carnosaurus család tagjai. Coria és Currie 2006-ban, több carcharodontosaurida dinoszaurusz felfedezését és leírását követően, amikor a rokoni kapcsolatok feltárása könnyebbé vált, egy külön alcsaládot hoztak létre a Giganotosaurus és a Mapusaurus számára Giganotosaurinae néven.[6]

Popkulturális hatás[szerkesztés]

A Giganotosaurus carolinii rekonstrukciója

A Giganotosaurus eredeti fosszíliáját az argentin Neuquenben levő Carmen Funes Múzeumban helyezték el, de a másolatai sok helyen megtalálhatók, például a Sydney-i Ausztrál Múzeumban is. Annak ellenére, hogy nem túl régen fedezték fel, a Giganotosaurus neve már bekerült a popkultúrába. Megtalálható a Dino Crisis 2 című számítógépes játékban, melyben a méretét felnagyították, 7 méter magas és 20 méter hosszú állatként jelent meg, miközben a valódi csípőmagassága körülbelül 3,7 méter, a hossza pedig 13,2 méter lehetett. A játékban képes felemelni és eldobni egy Tyrannosaurust. A Dinoszauruszok, a Föld urai (Walking With Dinosaurs) című dokumentumfilm sorozat az Óriások földje (Walking With Dinosaurs: Land of Giants, 2003) című különkiadásában szereplő Giganotosaurus látható, ahogy magányosan, illetve falkában vadászik az Argentinosaurusra. Feltűnik a Dinosaurs: Giants of Patagonia című filmben is, melyben dr. Rodolfo Coria bemutatja a legnagyobb argentin lelőhelyeket. Gojulas Giga néven szerepel a Dinotópia 2., A világ alattunk (The World Beneath) című részében. Az Őslények kalandorai (Primeval) 3. évadában a Giganotosaurus, nagy mérete és tömege ellenére gyorsan futó, óriási távolságok megtételére képes állatként látható, amely egy jumbo jet utasszállító gépre támad, valamint megöli az angol biológust, Nigel Marvent. 2022-ben szerepelt a Jurassic World: Világuralom című filmben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Liddell & Scott. Greek-English Lexicon, Abridged Edition. Oxford University Press, Oxford, UK (1980). ISBN 0-19-910207-4 
  2. a b c Holtz, Thomas R. Jr. (2012) Dinosaurs: The Most Complete, Up-to-Date Encyclopedia for Dinosaur Lovers of All Ages, Winter 2011 Appendix.
  3. a b c d Coria, R.A., and Currie, P.J. (2002). „"Braincase of Giganotosaurus carolinii (Dinosauria: Theropoda) from the Upper Cretaceous of Argentina”. Journal of Vertebrate Paleontology 22 (4), 802–811. o.  
  4. a b c d Coria, RA, Salgado L (1995). „A new giant carnivorous dinosaur from the Cretaceous of Patagonia”. Nature 377, 225–226. o.  
  5. a b Seebacher, F. (2001). „A new method to calculate allometric length-mass relationships of dinosaurs”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (1), 51–60. o.  
  6. a b Coria, RA, Currie PJ. (2006). „A new carcharodontosaurid (Dinosauria, Theropoda) from the Upper Cretaceous of Argentina” (PDF). Geodiversitas 28 (1), 71–118. o. (Hozzáférés ideje: 2009. július 1.)  
  7. a b c François Therrien, Donald M. Henderson (2007). „My theropod is bigger than yours…or not: estimating body size from skull length in theropods”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (1), 108–115. o. DOI:[108:MTIBTY2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2007)27[108:MTIBTY]2.0.CO;2]. (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 29.)  
  8. a b Calvo, J.O., Coria, R.A. (1998). „New specimen of Giganotosaurus carolinii (Coria & Salgado, 1995), supports it as the as the largest theropod ever found” (PDF). Gaia 15, 117–122. o. [2008. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2009. július 1.)  
  9. a b Hartman, Scott: Mass estimates: North vs South redux. Scott Hartman's Skeletal Drawing.com, 2013 (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  10. Canale JI,, Novas FE, Salgado L, Coria RA. (2014). „Cranial ontogenetic variation in Mapusaurus rosae (Dinosauria: Theropoda) and the probable role of heterocrony in carcharodontosaurid evolution.”. Palaeontol Z. DOI:10.1007/s12542-014-0251-3.  
  11. Mazzetta, Gerardo V. (2004). „Giants and Bizarres: Body Size of Some Southern South American Cretaceous Dinosaurs” (PDF). Historical Biology 16 (2–4), 71–83. o. DOI:10.1080/08912960410001715132. (Hozzáférés ideje: 2008. január 8.)  
  12. Molina-Pérez & Larramendi 2016. Récords y curiosidades de los dinosaurios Terópodos y otros dinosauromorfos, Larousse. Barcelona, Spain p. 142
  13. Hecht, Jeff (1998). „Contenders for the crown”. Earth 7 (1), 16–17. o.  
  14. Giganotosaurus By Sean Henahan, Access Excellence. [2007. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 1.)
  15. Blanco, R. Ernesto; Mazzetta, Gerardo V. (2001). „A new approach to evaluate the cursorial ability of the giant theropod Giganotosaurus carolinii”. Acta Palaeontologica Polonica 46 (2), 193–202. o. (Hozzáférés ideje: 2009. július 1.)  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Giganotosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]