Gibely
| Gibely (Zálesie) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1520 |
| Polgármester | Jozef Pisarčík |
| Irányítószám | 059 05 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | KK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 84 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 17 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 677 m |
| Terület | 4,79 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 19′ 28″, k. h. 20° 23′ 18″49.324400°N 20.388300°EKoordináták: é. sz. 49° 19′ 28″, k. h. 20° 23′ 18″49.324400°N 20.388300°E | |
| Gibely weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Gibely (szlovákul: Zálesie, korábban Gibeľ, németül: Giebel) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban. 2011-ben 84 lakosából 77 szlovák volt.
Fekvése
Késmárktól 20 km-re északra, Szepesófalutól 7 km-re délkeletre a Szepesi-Magura nyugati lábánál a Gibelyi-patak partján fekszik.
Története
1612-ban telepítette soltésza Horváth György a csorsztini és novotargi uradalomból érkezett lengyelekkel telepítette be a vlach jog alapján. Eredetileg Nedec várának jobbágyfaluja volt. Lakói mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak. A 17. század végén Thököly Imre zálogbirtokul a nyitrai püspöknek adta. Később a Horváth-Palocsay család birtoka volt. 1787-ben 43 házában 323 lakos élt. Szlovák lakosai uraik visszaélése miatt 1794-ben panaszlevéllel fordultak a hatóságokhoz. 1828-ban 38 háza és 286 lakosa volt.
Vályi András szerint "GIBELY. Tót falu, Szepes Vármegyében, főldes Ura B. Splényi, vagy Spilenberg Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az alsó járásban, Mátyásfalvának szomszédságában, mellynek filiája. Mivel mind a’ két féle fáján kivűl, egyéb javai nem nevezetesek, malma hasznos, réttyei tűrhetők, harmadik Osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint "Giebely, tót falu, Szepes vmegyében, 330 kath. lak. Határa kősziklás, erdős. Legelője jó és elég. F. u. b. Palocsay Horváth. Ut. p. Lőcse."[3]
A 19. század végétől sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. 1910-ben 164, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. Lakosainak száma ma is egyre fogy, lakói a környékbeli ipari üzemekben dolgoznak, illetve a turizmusból élnek.
2001-ben 93 szlovák lakosa volt.
Nevezetességei
- Szűz Máriának és Szent Józsefnek szentelt kápolnája a korábbi templom helyén épült a 19. században.
- A faluban sok egyedi építésű régi faház maradt fenn.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Késmárki járás települései | ||
|---|---|---|
Késmárk (Kežmarok) | ||
Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Szlovákia) (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec) |  | |
