Friedrich Joloff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Joloff
Joloff, mint Villa ezredes az Orion űrhajó-sorozatban (1966)
Joloff, mint Villa ezredes az Orion űrhajó-sorozatban (1966)
SzületettFriedrich Jolowicz
1908. december 14.[1][2][3]
Berlin[4]
Elhunyt1988. január 4. (79 évesen)[1][2][3]
Verden[5]
ÁlneveFriedrich Joloff
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Foglalkozása
  • szinkronszínész
  • audio drama actor
  • színházi színész
  • filmszínész
SírhelyeMartfeld
Színészi pályafutása
Aktív évek1927–1976
Tevékenységszínész
Sablon • Wikidata • Segítség

Friedrich Joloff, eredetileg Friedrich Jolowicz (Berlin, 1908. december 14. – Verden an der Aller; Alsó-Szászország, 1988. január 4.) német színész, szinkronszínész. Magyarországon ismert szerepe Villa ezredes az 1966-os Orion űrhajó tévésorozatban.

Élete[szerkesztés]

Friedrich Jolowicz néven született Berlinben, lengyel bevándorló család gyermekeként. 1925–27 között elvégezte a Berlini Német Színház (Deutsches Theater Berlin) színésziskoláját. 1927 márciusában e színházban debütált Gina Kaus Toni című darabjában. Hitler hatalomra jutása után, 1933-ban a „nem-árja” származásúakat eltiltották a színészi mesterség gyakorlásától, emiatt Joloffot elbocsátották a Német Szinház társulatától. Olaszországba költözött. A második világháború kitörésekor katonai szolgálatra hívták be.

Túlélte a háborút, 1947-től ismét színészként dolgozott berlini és nyugat-németországi színházakban. Klaus Kinskihez és Jan Hendrikshez hasonlóan tagja lett Alexander Kropotkin berlini művészeti szalonjának.[6] Az 1950-es évektől számos kisebb-nagyobb filmszerepet is kapott. Veit Harlan rendező 1957-es filmjében, az Anders als du und ich („Más, mint te és én”) című filmdrámájában Boris Winklert, egy homoszexuális művészettörténész tanárt testesített meg, akinek a történet végén sikerül Olaszországba menekülnie és bosszút állnia a nőn, aki feljelentette. A Német Szövetségi Köztársaságban a film eredeti változatát, amely ezt a fordulatot tartalmazta, nem mutatták be.[6]

Az 1960-as években elsősorban a televízióban volt látható. Legsikeresebb szerepeiben egymáshoz valamelyest hasonló, kiismerhetetlen, nyugtalanító személyiségeket formált meg kiválóan. A felügyelő (Der Komissar) és a Derrick krimisorozatokban kapott mellékszerepek után az 1966-os Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai (Raumpatrouille) science-fiction sorozatban állandó szerepet kapott. Henryk Villa ezredes, az Űrbiztonsági Szolgálat vezetőjeként ő delegálta Tamara Jagellowsk hadnagyot (Eva Pflug) a renitens McLane kapitány (Dietmar Schönherr) figyelésére. A szerep világszerte ismertséget szerzett Joloffnak. A sorozatot a Magyar Televízió 1968-ban mutatta be, Joloff magyar hangját az eredeti szinkronban Somogyvári Rudolf, a 2003-as új szinkronban Szokolay Ottó adta.[7] Több Edgar Wallace-regény megfilmesített változatában szerepelt, így a Die Tür mit den 7 Schlössern („Ajtó hét lakattal”), a Tim Frazer-sorozat epizódjaiban (1963). Filmjeinek zöme azonban nem jutott el a magyar mozikba, sem a Magyar Televízióba.

Karakteres hangja révén Joloff keresett szinkronszínész is volt. Az ő hangján szólalt meg pl. Joseph Wiseman a James Bond-sorozat Dr. No filmjének címszerepében; Vittorio Gassman a Keserű rizs-ben, James Mason az 1953-as Julius Caesar-ban, mint Brutus, az 1959-es Utazás a Föld középpontja felé c. kalandfilmben és a Lord Jim-ben (1965). Hangját adta Orson Wellesnek, A harmadik ember főszereplőjének (Harry Lime-nak), a film 1949-es németre szinkronizált változatában. További, említést érdemlő szinkronszerepei Duncan Lamont (Ben Hur), Henry Daniell (Kaméliás hölgy, rendezte George Cukor, második német szinkron) és Vincent Price (Az arc nélküli ember).[8]

Már 1947-től kezdve gyakran szerepelt német hangjátékok fő- és mellékszereplőjeként. Irodalmi feldolgozásokat készített a rádiók irodalmi stúdiói számára, és ő maga is rendezett rádiójátékokat. Magánéletéről nem találhatók nyomtatott források.[6]

Életének utolsó éveit idősek otthonában töltötte, az alsó-szászországi Martfeld község Kleinenborstel nevű részén. 1988-ban hunyt el a verdeni kórházban. A martfeldi temetőben nyugszik.

Magyarországon bemutatott filmjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  6. ↑ a b c Bernd-Ulrich Hergemöller. Mann für Mann – Ein biographisches Lexikon. Hamburg: Suhrkamp Taschenbuch (2001). ISBN 3-518-39766-4 
  7. ↑ Friedrich Joloff. Internetes Szinkron Adatbázis. iszdb.hu
  8. ↑ Friedrich Joloff. Deutsche Synchronkartei (synchronkartei.de) / Hangjáték- és szinkronszerepei. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)

Források[szerkesztés]

  • Kay Weniger. Zwischen Bühne und Baracke. Lexikon der verfolgten Theater-, Film- und Musikkünstler 1933 bis 1945. Berlin: Metropol, 195-. o. (2008). ISBN 978-3-938690-10-9 

További információ[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Joloff&oldid=26460873”