Friederike Caroline Neuber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friederike Caroline Neuber
DBP 1976 908 Friederike Caroline Neuber.jpg
Életrajzi adatok
Született Reichenbach im Vogtland,
1697. március 8.
Elhunyt Laubegast,
1760. november 29. (63 évesen)

Friederike Caroline Neuber, művésznevén die Neuberin (eredetileg Friederike Caroline Weißenborn; Reichenbach im Vogtland, 1697. március 8.Laubegast, 1760. november 29.) német színésznő, drámaíró. A legelső iskolateremtő színészegyéniségek közé tartozott nemcsak a német, de a modern európai színjátszás történetében is.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friederike Caroline polgári családba született. Korán megözvegyült ügyvéd édesapja, Daniel Weißenborn szigorú elvek szerint nevelte leányát Zwickauban. Tizenöt éves korában a lány fellázadt, és megszökött az atyai szigor elől, csakhamar azonban elfogták és saját apja koholt vádjai alapján lopásért tizenhárom havi fogságra ítélték. 1716-ban végül sikerült megszöknie a szülői háztól apja segédje, egy Johann Neuber nevű diák segítségével. 1717-től 1722-ig mindketten Christian Spiegelberg vándortársulatában játszottak, s időközben, 1718. február 5-én Braunschweigben össze is házasodtak.

1722-től 1725-ig Karl Caspar Haack vándortársulatának tagja volt férjével együtt, majd 1727-ben Lipcsében megalakították saját társulatukat Neuber’sche Komödiantengesellschaft néven. I. Frigyes Ágost szászországi választófejedelem engedélyével állandó játszóhelyük lehetett a városban, s évente felléphettek a lipcsei húsvéti vásáron is. 1733-ig leggyakrabban Lipcsében és Drezdában játszottak, de vándortársulatként is járták az országot. Az 1720-as–1730-as években az egyik legsikeresebb német színház lett az övék, amelyet újszerű módon igazgattak: nagy hangsúlyt helyeztek a jól szervezett próbafolyamra, a szövegtanulásra, és színészeiknek rendhagyó módon állandó bért is fizettek.

Friederike Caroline Neuber színészi játékára, de főleg szervezői tehetségére már 1725-ben felfigyelt a még fiatal Johann Christoph Gottsched, aki később a kor egyik nagy tekintélyű írójává-irodalmárává lett. 1741-ig tartó, a színházművészetet megújító közös munkájukat a modern német színjátszás kezdeteként tartják számon. Gottsched instrukciói alapján Friederike Caroline Neuber igyekezett kiszorítani az improvizációt a színészi játékból, a szoros szövegkövetésre helyezve a hangsúlyt. Emellett – noha Neuber színésznőként igazán a komédiákban érvényesíthette tehetségét – korábban soha nem látott arányban szerepeltettek drámákat a repertoárjukon. Többnyire a 17. századi és a kortárs francia drámairodalomból merítettek, s Pierre és Thomas Corneille, Racine, Destouches, Marivaux, Voltaire és mások darabjait adták elő. Nem egy drámát, színjátékot maga Neuber is írt, de ezek közül kevés maradt fenn napjainkig.

1733-ban, I. Frigyes Ágost halálával a Neuber-színtársulat elveszítette lipcsei privilégiumait, s a következő négy évben vándortársulatként működött, felléptek többek között Hamburgban, Frankfurt am Mainban és Strassburgban. 1737-ben ismét visszatértek Lipcsébe, majd 17401741-ben Oroszországban, többek között a szentpétervári cári udvarban vendégszerepeltek. 1741-ben Gottsched és Neuber útjai különváltak, s a Neuber-házaspárra sikertelen korszak köszöntött: állandó játszóhelyük nem volt, a vendégszereplések megritkultak, s végül társulatuk fel is oszlott. 1748-ban ugyan Friederike Caroline Neuber újraalapította együttesét, és sikerrel bemutatták Lessing A fiatal tudós című vígjátékát, 17531756 között pedig Bécsben is többször felléphettek, de a hajdanvolt sikert már nem érték el. 1759 februárjában Johann Neuber meghalt, s felesége a hátra lévő másfél évet elfeledettségben és szegénységben élte le. A hétéves háborúban, Drezda ágyúzásakor menekülni kényszerült a városból, és a közeli Laubegastban halt meg hatvanhárom éves korában.

Goethe Wilhelm Meister tanulóévei című regényében állított emléket Friederike Caroline Neubernek Madame de Retti alakjával, Georg Wilhelm Pabst pedig 1940-ben nagy sikerű kosztümös filmet forgatott a színésznő életéről Komödianten címmel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Caroline Neuber, in Sarah Hale, Woman’s record, or Sketches of all distinguished women, New York, Harper, 1853, 451.
  • Caroline Neuber, in Martin Banham, The Cambridge guide to theatre, Cambridge, New York, Cambridge University Press, 1995, 786.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 737. o. ISBN 9639257095