Ferenczy Imre
Ferenczy Imre  | |
 | |
| Született | 1932. július 25. (91 éves) Tokod |
| Elhunyt | 2023. szeptember 1. (91 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Foglalkozása | orvos |
| Iskolái | |
| Kitüntetései | az Universal Esperanto Association tiszteletbeli tagja (2003) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ferenczy Imre (Tokod, 1932. július 25.) magyar orvos, eszperantista, egyik alapító tagja a Magyar Országos Eszperantó Tanácsnak.
Életpályája
Középiskolai tanulmányokat az esztergomi István Gimnáziumban folytatott. Felsőfokú tanulmányait előbb a szegedi egyetemen, majd a budapesti Orvostudományi Egyetemen végezte, 1957-ben nyert általános orvosi diplomát. Első munkahelye 1957-1960 között a parádfürdői kórház belgyógyászati osztálya volt, majd egy évre a péceli MÁV-kórházba került. 1961-1998 között a győri vasúti csomópont üzemi főorvosaként dolgozott.
Az eszperantó nyelvet 1950-ben tanulta meg, kapcsolatba került a hazai eszperantó mozgalom kiválóságaival, köztük Baghy Gyula, Balkányi Pál, Márton Lajos, Kalocsay Kálmán.
1955-1960 között a Magyar Eszperantó Szövetség ifjúsági tagozatának elnöke, 1962-1970 között a Nemzetközi Vasutas Eszperantó Szövetség ifjúsági szekciójának a vezetője. Az Orvos-Egészségügyi Eszperantó Világszövetségnek (UMEA) 1973-1985 között titkára, 1985-től 2012-ig elnöke. 2012 július hónapban az UMEA kongresszusán Opava városban a szervezet tiszteletbeli elnökévé (honora prezidanto) választották.
1978-ban Várnában UMEA-Shinoda emlékérmet kapott kiemelkedő orvos-eszperantó tevékenységéért. Az Eszperantó Világszövetség (Universala Esperanto-Asocio) tiszteletbeli tagja 2003-tól, az UEA Komitato tagja. 1973-tól 2009-évig bezárólag minden évben jelen volt az UEA által rendezett évenkénti eszperantó világkongresszusokon. Így többi között járt az európai országokon kívül Kubában, a Koreai Köztársaságban, Ausztráliában, Izraelben, Brazíliában, Kínában és Japánban.
1998-ban az Amerikai Egyesült Államokban járt tanulmányúton meghívás alapján, ahol az egészségügyi ellátást tanulmányozta.
1963-2006 között – 43 éven át megszakítás nélkül – a Győri MÁV DAC (most Integrál DAC) sportorvosa. 2007. október 13-án Budapesten a Semmelweis Orvosegyetemen jubileumi arany diplomát kapott abból az alkalomból, hogy 50 évvel ezelőtt (1957-ben) avatták orvosdoktorrá. 2017-ben az egyetemtől gyémántdiplomát kapott.
1989-ben megalakította a Nemzetközi Vasutas Rádióamatőr Szövetség (a FIRAC) magyar tagozatát, melynek 2010-ig elnöke volt, jelenleg alelnök.Rádióamatőr, hívójele: HA1UD. "Vasútorvos voltam" címmel 2012 nyarán könyve jelent meg, melyben életútja olvasható.
Források
- Bulteno, az Országos Eszperantó Tanács Bp. időszakos körlvelei 1957-1960;
- Tiborc Zsigmond: Az eszperantó Magyarországon.1959. Budapest;
- Kisalföld napilap, 1971. augusztus 6. Győr;
- Kisalföld napilap, 1972. augusztus 18. Győr;
- Egészségügyi Dolgozó folyóirat, 1975. augusztus 1. Budapest;
- Magyar Vasutas folyóirat, 1976. szeptember 1. Budapest;
- Magyar Vasutas, 1983. október 3., Budapest;
- Rádiótechnika, 93/5. Budapest;
- Diagnózis folyóirat, 1993. 5-szám, Győr;
- Kisalföld napilap sportrovat, 1994. március 23. Győr.;
- Hungara Fervojista Mondo, 1994/4, Budapest.;
- Blikk napilap. 1994. szeptember 19. Budapest;
- Vasutas Világ folyóirat, 1996/6. Budapest;
- Soós Rezsőné: Tokod-arcképcsarnok. Változó világ sorozat;
- Medicina Internacia Revuo, 1998/1. Krakkó;
- Jarlibro de UEA. 1974-2009, Rotterdam (E-Világszövetség évkönyvei;)
- Abunda fonto. red. Ilona Koutny, Poznan, 2009
- La arto labori kune. red. Detlev Blanke kaj Ulrich Lins, Ritterdam, 2010.