Dél-Korea

Koreai Köztársaság
대한민국 大韓民國 (Daehan Minguk)
Dél-Korea zászlaja Dél-Korea címere
Nemzeti mottó: 널리 인간세상을 이롭게 하라 „Jóakarat az emberiségnek” Nemzeti himnusz: Egukka
Fővárosa	Szöul
Államforma	elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Pak Kunhje
Miniszterelnök	Csong Hongvon
Hivatalos nyelv	koreai
Államalapítás	1948. augusztus 15.
Elődállamok	Korea
Népesség
Népszámlálás szerint	ismeretlen +/-
Rangsorban	26
Becsült	48 875 000 fő (2010)
Rangsorban	26
Népsűrűség	493 fő/km²
GDP	2008 (forrás: IMF)
Összes	947 010 millió USD (15) PPP: 1 206 milliárd USD
Egy főre jutó	19 504 USD (35) PPP: 24 600 USD
HDI (2007)	0,921 (26) – magas
Földrajzi adatok
Terület	98 480 km²
Rangsorban	108
Víz	0,3%
Időzóna	koreai zónaidő (UTC+9)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Pénznem	dél-koreai won (KRW)
Nemzetközi gépkocsijel	ROK
Hívószám	82
Internet TLD	.kr

A Koreai Köztársaság, köznapi elnevezés szerint Dél-Korea (koreaiul: 대한민국, kiejtése: tehan minguk), elnöki köztársaság Kelet-Ázsiában, a Koreai-félsziget déli részén. Egyetlen szárazföldi határa demilitarizált övezet, amely Észak-Koreával közös. A két Korea 1945. augusztus 15-éig egy államot alkotott. Keleten a Japán-tenger (hivatalos koreai nevén Keleti-tenger), délen a Koreai-szoros és nyugaton a Sárga-tenger mossa partjait. A nagy történelmi múltra visszatekintő Dél-Korea ma a világ egyik vezető gazdasági hatalma, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szövetség tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Szöul, a világ második legnagyobb várostömörülése. A fővároson kívül még öt milliós nagyváros található Dél-Koreában.

Földrajz

Dél-Korea domborzati térképe

Domborzat

A Japán- (Korea nem ismeri el ezt az elnevezést) és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget déli részén fekvő ország nyugati és déli partvidéke tagolt, a partokat több ezer apró sziget övezi. A félsziget keletről nyugat felé lejt, keleti és középső részén észak-déli irányban húzódó hegységek vannak. A két hegységet a Naktong folyó völgye választja el. Legmagasabb csúcsa, az 1950 m magas Halla-hegy az ország legnagyobb szigetén, a Csedzsu-szigeten emelkedik. A Sárga-tenger melléke dombvidék, illetve síkság.

Vízrajz

Korea fontosabb folyói:

• Nakdonggang (낙동강) a leghosszabb, 525 kilométeres
• Han (한강), amely Szöul városát szeli ketté

Éghajlat

Korea a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlat jellege tenger melléki helyzete ellenére meglehetősen kontinentális. Különösen a félsziget belsejében levő magas hegyvidékek hidegek télen. A déli part éghajlata már szubtrópusi jellegű. Hat az ázsiai monszun, ezért a nyár közepe nagyon csapadékos. A déli partot nyár végén tájfunok sújthatják. Ezek nem csak a viharos széllel okoznak kárt, hanem a vele járó heves eső helyi árvizet okoz.

Élővilág, természetvédelem

Seosan városnál

Dél-Korea nagyon sűrűn lakott ország. A magas hegyvidékek miatt csak kb. 30%-át művelik a területnek és itt zsúfolódik a lakosság. A második világháború utáni időszak gyors iparosítása elszennyezte a levegőt és a vizeket. A károk enyhítésére sikeres intézkedéseket hoztak az utóbbi évtizedekben. Jelenleg a legnagyobb gondot környezetvédelmi szempontól a közlekedés okozza, bár a kénkibocsátást sikerült korlátozni.

Nemzeti parkjai

Dél-Korea minden tartományában van nemzeti park. Ezeket a meredek, nehezen járható hegyvidékeken, illetve a nagyon tagolt part apró szigetei között alakították ki. Itt élnek ritka állat- és növényfajok is.

Természeti világörökségei

Az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította Dél-Korea egyik szigetét: Csedzsu vulkanikus sziget és lávacsövek

Történelem

Barack Obama amerikai elnök és I Mjongbak találkozója a Kék Házban, az elnöki rezidencián, Szöul, 2010.

Az 1945-ig egységes Korea területén Kidzsa király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Silla néven. Koreát külső hatások főleg Kína felől érték. Onnan érkezett a buddhizmus, a konfucianizmus és számos más ismeret. Az ország mai neve a középkori Korjo (koreaiul 고려) dinasztia nevét őrzi. Az országban 1395-től egészen a japán megszállásig (1910) a Ji- vagy Csoszon-dinasztia uralkodott. A japánok annektálták Koreát, a második világháború idején rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. A szövetséges hatalmak 1943-ban megállapodtak abban, hogy a háború befejezte után helyre kell állítani az ország függetlenségét. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak, majd a parlament a szovjet segítséggel megalakított Észak-Korea függetlenségének kikiáltását követően, 1948. augusztus 15-én kikiáltotta a Koreai Köztársaságot. A két Korea viszonya egyre jobban elmérgesedett, ami 1950-ben a koreai háborúhoz vezetett. Az egyik fél győzelmével sem végződő háború az 1953-ban aláírt tűzszüneti egyezménnyel ért véget, a két Korea azonban technikailag hadban áll egymással. 2007. október 4-én Ro Mu-Hjun és Kim Dzsongil aláírt egy nyolc pontból álló békemegállapodást, amely szerint a két fél a tartós béke fenntartása érdekében magas szintű diplomáciai tárgyalásokat folytat, gazdasági fejlesztéseket hajtanak végre, felújítják a vasúti, közúti és légi közlekedéseket, továbbá közös olimpia megrendezésére tesznek lépéseket. A tárgyalások lezárását követően nem sokkal, október 9-én Észak-Korea ismét nukleáris teszteket hajtott végre. Három évvel később, 2009 elején a két ország viszonya ismét elmérgesedett: Észak rakétákat telepített a határ menti területekre, illetve megfenyegette Délt és az USA-t, ne merjék zavarni első műholdjuk űrbe juttatását, melyet április 5-én fellőttek. Szerződésük formálisan is véget ért.

Államszervezet és közigazgatás

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A dél-koreai igazságszolgáltatás alapjai az alkotmányban fekszenek. A legfőbb igazságszolgáltatói szerv a kilenc bírót számláló alkotmánybíróság. Tagjait a legfelsőbb bíróság elnöke, az országgyűlés és az elnök jelöli ki. Az alkotmányt érintő ügyekről és a vádemelések végső elbírálásáról dönt. Az alkotmánybíróság alatt a legfelsőbb bíróság áll. A Szöulban székelő szervezetnek tizennégy tagja van. Az alkotmánybírákhoz hasonlóan hat évre választják őket. Az alkotmánybíróság alá a fellebbviteli (az ország öt legnagyobb városában), majd a területi és városi bíróságok tartoznak. Az összes bíróság a nemzeti igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozik.

Közigazgatási felosztás

Kangvon

Szöul

Incshon

Kjonggi

Dél-Cshungcshong

Észak-Cshungcshong

Szedzsong

Tedzson

Észak-Kjongszang

Észak-Csolla

Tegu

Ulszan

Puszan

Dél-Kjongszang

Kvangdzsu

Dél-Csolla

Csedzsu

Észak-Korea

Japán

Sárga-tenger

Koreai-szoros

Koreai-szoros

Japán-tenger
(Keleti-tenger)

Dél-Korea nyolc tartományból (to), egy független közigazgatású tartományból, egy különleges igazgatású, egy független önkormányzatú és hat tartományi jogú városból áll, ezek a legfelsőbb szintek. A kisebb egységek a megyék (kun) és városok (szi). A megyék alá tartoznak az upok és a körzetek (mjon), ezeken belül pedig lehetnek falvak (li); a városok kerületekre (ku) és tongokra oszlanak.

Tartományok:

• Csedzsu (független közigazgatású)
• Észak-Csolla
• Dél-Csolla
• Észak-Cshungcshong
• Dél-Cshungcshong
• Kangvon
• Kjonggi
• Észak-Kjongszang
• Dél-Kjongszang

Tartományi jogú városok:

• Incshon
• Kvangdzsu
• Puszan
• Szedzsong (független önkormányzatú)
• Szöul (különleges igazgatású)
• Tegu
• Tedzson
• Ulszan

Népesség

Szöul egy képe

Yakcheonsa buddhista templom, Jeju-sziget

Puszan

Keresztény templom, Chungdong, Szöul

Általános adatok

• Városi lakosság aránya: 83%
• Születéskor várható élettartam: férfiaknál 72 év, nőknél 79 év
• Népességnövekedés: 0,66%
• Írástudatlanság: 1,9%

Legnépesebb települések

• Szöul: 9 551 800 fő (elővárosokkal együtt: 20 156 800 fő)
• Puszan: 3 474 300 fő (elővárosokkal együtt: 4 314 700 fő)
• Incshon: 2 511 500 fő
• Tegu: 2 373 500 fő (elővárosokkal együtt: 3 016 100 fő)

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az országban a hivatalos nyelv a koreai (koreaiul 한국어, hanguko, 韓國語) de beszélik még az angolt is. A kultúra nyelve a kínai, az üzleti a szomszédos érdekeltségek miatt gyakran (az angol mellett) a japán.

A népesség 98%-a koreai, 2%-a tunguz, mongol vagy kínai.

A lakosság 49%-a keresztény, 47%-a buddhista, 3%-a konfuciánus, 1%-a sámánista.

Gazdaság

A World Trade Center szöuli épülete (jobboldalt)

Elektronikai ipar

Rizsföld

Hajógyártás

Autógyártás

Általános adatok

Az újonnan iparosodó országok első hullámához tartozik, a világ egyik sikergazdasága. Míg három évtizeddel ezelőtt az ország gazdasági fejlettsége a szegényebb afrikai illetve ázsiai államok szintjén állt, addig jelenleg egy főre levetített GNP-értéke 20-szorosa Észak-Korea mutatójának.

• Hazai össztermék (GDP/fő): 32 100 USD (2011-ben)
• A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 4%, ipar 42%, szolgáltatások 54%
• Munkanélküliség: 3,1%
• Munkaerő: 22 000 000 fő
• Infláció: 2,8% (2002-ben)

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

A szubtrópusi éghajlaton a mezőgazdaság fontosabb terményei a rizs, a gyapot, a szója, a burgonya és a dohány. Jelentős a halászat.

Ipar

Földje ásványkincsekben szegény (kevés szén, színesfémek ércei). Energiaigényének egyharmadát atomerőművek fedezik.

Az ipar vezető exportorientált ágazata az elektronika és elektrotechnika, a hajógyártás és az autógyártás. A feldolgozóipart a korszerű alapanyaggyártás képviseli (kohászat). A világgazdaság egyik "kis tigrise".

Kereskedelem

• Exporttermékek: elektronikai eszközök, gépek és berendezések, járművek, acél, hajó, textíliák, cipő, hal.
• Importtermékek: gépek, elektronikai eszközök, kőolaj, acél, járművek, textíliák, vetőmagok.
• Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Japán, Kína, Hongkong, Tajvan, Szaúd-Arábia, Ausztrália.

Az országra jellemző egyéb ágazatok

robotipar

Közlekedés

KTX-II nagysebességű vonat

Szárazföldi

• Vasúti közlekedés: Az ország vasúthálózatának hossza 6 517 km. A nagysebességű vasút neve KTX. Jelenleg a meglévő hálózatot bővítik.

• Közúti közlekedés: Az ország közúthálózatának hossza 86 990 km, ebből 1 570 km autópálya.

Vízi

A kikötők száma 10. A legfontosabb kikötők: Puszan, Incshon, Ulszan.

Légi

Repülőterek száma: 69, melyből a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Szöul, Puszan, Csedzsu.

Kultúra

Buddhista templom egy épülete, Beopjusa

Hwaseong erőd egy része

Pagoda, Beopjusa

Gyeongju körzet harangpavilonja, Seokguram

Bulguksa-templom egy része

Táncosok egy ünnepségen

Taekwondo harcművészet

Girls' Generation popegyüttes tagjai

A koreai tánc egy maszkos változata

Jongmyo jerye, évente egyszer, az ősi királyi dinasztia tiszteletére megtartott ünnepség

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította:

• Sokkuram-barlang és Bulguksa-templom
• Haeinsa-templom Csangjong Panjeonban, a Tripitaka Koreana táblák letéteményese
• A Csongmjo-szentély, (Szöul)
• A Csangdokkung palotaegyüttes
• A Hwaseong erődítmény
• Kocsang, Hwasun és Kanghwa dolmenjei
• Gyeongju (Kyongju) Történelmi Körzet

A koreai ábécé

A modern koreai ábécé egyedülálló a világon. Miután Nagy Szedzsong király (1418-1450) felismerte az írás szükségességét, szembetalálta magát azzal a problémával, hogy a térség kulturális etalonjának számító kínai írás nem teljesen adaptálható a koreai nyelvre. Szemben a japán módszerrel, nem átalakította a kínai írásjeleket a koreai nyelvhez, hanem filozófiai alapokat, kalligráfiai és hangtani, nyelvi adottságokat figyelembe véve egy egyszerű és logikus írást hozott létre 1444-ben. Ezért a térségben jellemzőtől eltérő, az európai írásbeliséghez hasonló módon kevés betűből áll a koreai ábécé. Ennek köszönhetően a koreai ábécé rendkívül rövid idő alatt elsajátítható. Mindössze 24 betű van ma használatban (eredetileg 28 volt), 10 magán és 14 mássalhangzó jelölésére. A betűk meghatározott szabály szerint tömbökbe rendeződnek, amelyek aztán szavakat alkotnak.

Művészetek

A koreai művészetet régebben csupán Kína művészetének provinciális változataként tartották számon. Bár a művészet Koreában valóban a kínai művészetből fakad, sajátos vonásokkal és eredeti értékekkel rendelkezik.

A történelem előtti időkből kőszerszámok, cserépedények kerültek elő, de ismeretesek dolmenszerű monolit építmények is. A területen a szkíták tárgyai is előkerültek.

A Kr. e. 1. században az őshonos koreai törzsek közé betelepültek a Han-dinasztia hódítói, magukkal hozva és elterjesztve saját kultúrájukat. A kínai kolóniák időszaka a 3. századig tartott. Legjelentősebb emlékei a Lo-lang kolónia területén talált sírok tárgyai és falfestményei.

A kínai kolóniákat a koreai törzsekből alakuló három fejedelemség hódította meg. Ez a Három Fejedelemség kora, a 4-7. század. Ekkor terjedt el a buddhizmus. Jelentősek a sírleletek, mint az anaki síré, melynek másolatát a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum őrzi. A sír festményei a kínai festészet emlékei, de a csarnok oszlopos szerkezete és gerendás boltszerkezete már a koreai művészet későbbi jellegzetessége. Ez az építészeti forma jellemzi a következő korszakot, a Silla-fejedelemség alatt egyesült birodalom korszakát 668-tól 918-ig. A korszak kivételes emléke Sokkuram buddhista kápolnája, gránit domborművekkel, melyeken indiai hatás keveredik az egykorú kínai Tang-kor stílusával. A korban jelentős volt a bronz kisplasztika is, ezek főként sírokból kerültek elő. A pagodák szerkezeti megoldása bonyolultabbá vált.

A Koryo-birodalom (918-1392) ideje alatt Korea is szenvedett a Kínát meghódító mongoloktól. Ekkor terjedt el Koreában a zen-buddhizmus eszméje és művészete. Az kínai szerkezetű csarnokok és míves kőpagodák épültek. A szobrászat emléke a Nonsan közelében emelt hatalmas Maitreya-szobor.

1392-ben a Csoszon-dinasztia meghonosította a konfucianizmust, a félsziget nevét Chosenre változtatta. Uralkodóvá vált a hivatalnokok kultúrája, akik a tusfestést gyakorolták. Ennek korai mesterei Kang Hui-an (1419-1465) és T'anun (más néven Yi Chong, 1541-?), akik még a kínai szellemet képviselik. Kyomjae (Chong Son, 1676-1759) már a koreai táj sajátos hangulatát ragadta meg. Jelentős mesterek még Hewon (Sin Yun-Bok, 1758-1820 k.); Kungjae (Kim Tuk-Sin, 1754-1822); Tanwon (Kim Hong-Do, 1760-1820 k.). Wandang (Kim Chong-Hi, 1786-1856) a kalligráfiából merített ihletet.

A 19. században a koreai művészet az elöregedett arisztokrácia dekadens életérzésének kifejezőjévé vált, megújulni képtelen volt. Az építészeti alkotások finom tagolásúak ugyan, de a falfestmények rikítóan tarkák. Ez a dekoratív művészetek tökéllyé fejlesztését segítette elő. Jelentős alkotások: Toksu-Palota Szöulban, Szöul melletti királysírok, Suwon kőfaragványai, népi jellegű faragott maszkok.

Korea művészete a japán megszállás alatt nem fejlődhetett. A félsziget kettéosztása a művészet terén is kényes kérdéseket vet fel. A demokratikus Dél kínai hatásra felélesztette népi hagyományait, megjelentek a kortárs irányzatok. Észak-Koreában a művészet a diktatúra céljainak van alárendelve.

Gasztronómia

A koreai konyha fontos eleme a kimcshi - reszelt zöldség csilivel, fokhagymával és gyömbérrel összeérlelve (típustól függően sok más összetevővel). A teljes értékű koreai étkezés elengedhetetlen kísérője. A nemzeti eledel a pulgogi vagy tüzes marha: marhacsíkokat szójaszószban, szezámolajban, fokhagymában és csiliben pácolnak majd az asztalnál főzőlapon sütik meg.

A legnépszerűbb utcai eledel a palacsinta, fontosabb változatai a pajon (zöldhagymás palacsinta) és a pindaeddok (babos és sült disznóhúsos palacsinta). A koreai társasági élet a tea és a kávé körül forog.

Turizmus

Habár számos látnivaló, nemzeti park és történelmi emlék található, amelyek közül több a világörökség része, a külföldről érkező turisztikai látogatások száma meglehetősen szerény Dél-Koreában. Még ma is számos olyan, belföldi turizmus szempontjából jelentős hely van, ahol ritkaság a nyugati turista. Ennek számos oka van, például a lokális földrajzi és politikai elszigeteltség. Szárazföld irányából csak a diktatórikus Észak-Koreával határos, amellyel kapcsolata meglehetősen változó, keletről pedig a legközelebbi szomszédja Japán, akivel kapcsolata kölcsönösen hűvösnek mondható.

A térségben lévő Kína és Japán turisztikai imázsa jobbnak tűnik.

A kormányzatok az elmúlt évtizedekben több lépést is tettek, hogy javítsanak a helyzeten. Ennek eredménye az 1988-as Szöuli Olimpiai játékok, aminek alkalmából a témából etalonnak számító Lonely Planet kiadta első dél-koreai útikönyvét; vagy a 2002-es Korea-Japán labdarúgó VB megrendezése.

A belföldi turizmus helyzete biztatóbb, a koreaiak szívesen látogatják jól karbantartott és kiépített nemzeti parkjaikat, valamint számos történelmi és buddhista helyszínt.

Az 1980-90-es években a nászutasok számára szinte kötelezőnek számító Dzse-Dzsu szubtrópusi sziget turizmusa 2000 után visszaesett, ma már inkább a thaiföldi utazás számít kedvelt célpontnak a mézeshetekre.

Sport

A világ egyik legnépszerűbb harcművészete, a taekwondo Koreából származik. A szabályzatot az 1950-es és 1960-as évek folyamán dolgozták ki, és 2000-től olimpiai sportág.

Az 1988-as nyári olimpiai játékokat az ország fővárosában, Szöulban rendezték meg. A sporteseményen a dél-koreai sportolók 12 arany-, 10 ezüst- és 11 bronzérmet szereztek. Ezen kívül az ország 1986-ban és 2002-ben is az Ázsiai Játékok házigazdája volt.

Népszerű sport még a labdarúgás. A nemzeti labdarúgó-válogatott az egyik legerősebb csapat Ázsiában (és eddig az egyetlen, mely a világbajnokságon elődöntőt játszhatott). 2002-ben Dél-Korea Japánnal közösen rendezte meg a világbajnokságot. A baseball először 1905-ben jelent meg az országban. Később az egyik legnépszerűbb csapatjátékká nőtte ki magát (a profi ligát 1982-ben alapították). A 2008-as pekingi olimpián a dél-koreai válogatott lett a bajnok (a döntőben Kuba csapatát verték meg 3-2-re).

2007-ben Tour de Korea néven kerékpáros versenyt rendeztek az országban, mely hosszú idő óta az első ilyen esemény volt. Dél-Korea 2010-ben rendezett először Forma 1-es futamot.

A naptár

A hagyományos koreai naptár luniszoláris naptár, amely a más kelet-ázsiai államok hagyományos naptáraihoz hasonlóan a kínai naptáron alapul. Ezen naptár alapján határozzák meg az év hónapjait, az ünnepek időpontjait a koreai kultúrában, és sok idős koreai születésnapját. Hivatalosan 1895-ben áttértek a Gergely-naptáron alapuló rendszerre.

Amíg a hagyományos naptár hivatalosan is használatban volt, addig az egyes évek elnevezései az uralkodási érákhoz kötődött: 270-tól 963-ig a koreai uralkodási érákhoz, 963-tól egészen 1895-ig (a Gergely-naptár bevezetéséig) pedig a kínai uralkodási érákhoz.

A holdnaptárról 1895. január 1-jén tértek át egy a Gergely-naptáron alapuló rendszerre, amely csak annyiban tért el attól, hogy a kezdeti dátumnak a Csoszon-dinasztia (조선) 1393-ban történt megalapítását vették.

1897-ben ismét megváltoztatták a naptárat, és a Gergely-naptár számítási rendszerét megőrizve ismét bevezették a koreai uralkodási érák használatát az évek elnevezésére. 1910-től 1945-ig, vagyis a japán megszállás ideje alatt a japán uralkodási érákat használták, majd a háború után Dél-Koreában a naptár kezdő dátumául Kodzsoszon Kr. e. 2333-ban történő megalakulását választották. Erről 1961-ben tértek át az általunk is használt naptárrendszerre.

Ünnepek

Napjainkban a legfontosabb koreai ünnep a szolnal (설날), vagyis a hagyományos koreai újév első napja. További fontos ünnep a teborum (대보름): az első telihold ünnepe, a tano (단오) nevű tavaszi fesztivál, valamint a cshuszok (추석) nevű aratóünnep.

További információk

• Korea.lap.hu (link-gyűjtemény)
• Országinformációk (utazási információk)
• Koreai írásjelek
• Miért pont Korea? (útinapló)