Eidsvoll község

	Eidsvoll; Eidsvoll község
	Sundet, a község központja
; Eidsvoll címere	; Eidsvoll zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Norvégia
Földrajzi régió	Romerike
Megye	Akershus megye
Székhely	Sundet
Polgármester	Terje Teslo
Alapítás éve	1838
Irányítószám	0237
	Népesség
Teljes népesség	27 338 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	59,82 fő/km²
	Földrajzi adatok
	Terület
Összesen	457 km²
Vízzel borított	16 %
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 60° 20′ 51″, k. h. 11° 15′ 03″Koordináták: é. sz. 60° 20′ 51″, k. h. 11° 15′ 03″
	Eidsvoll weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Eidsvoll témájú médiaállományokat.

Eidsvoll község egy község Norvégia Akershus megyéjében, a Romerike régió része. A község adminisztratív központja Sundet.

Általános információk[szerkesztés]

Név[szerkesztés]

A község nevének első tagja az eid (óészaki nyelven eiđ) szó birtokos alakja, a második tag a voll (óészaki nyelven vǫllr), ami rétet, mezőt jelent. Az eid jelentése ebben az esetben "vízesés mellett vezető út". A Mjøsa tó környékén élő emberek, akik a Vorma folyón hajóztak le, valamint azok a hajósok, akik ugyanezen a folyón hajóztak fel, mind elhaladtak a község területén található Sundfossen vízesés mellett. Éppen ezért a terület még a kereszténység megjelenése előtt fontos csomópont lett.

1918 előtt a község nevét "Eidsvold"-nak írták, a queenslandi Eidsvold még ma is ezt az alakot használja.

Címer[szerkesztés]

A község címerét 1987. november 20-án fogadták el. A címer egy mérleget, az igazság szimbólumát ábrázolja. A korai középkorban Eidsvollban egy helyi bíróságot alapítottak.^[3]

Történelem[szerkesztés]

Eidsvold község 1838. január 1-jén jött létre (lásd formannskapsdistrikt). Feiringet 1964. január 1-jén csatolták Eidsvollhoz.

Eidsvollt már az óészaki iratokban is megemlítik. A 11. században Vangból (ma Hamar része) ide helyezték át Norvégia keleti részeinek bíróságát és tingjét. A Vorma folyó és a Mjøsa tó állandó átjárást biztosított Norvégia belső területeinek nyugati részéhez. Eidsvoll keleti része egy kisebb aranyláz helyszíne volt, amikor 1758-ban aranyat találtak a ma Gullverketként (az Aranyművek) ismert területen.

Az Eidsvoll Verk vasércolvasztó 1624-ben nyílt meg IV. Keresztély dán király rendeletére, kihasználva az Andelva folyó vízierejét. A tulajdonosa a Kongsbergi ezüstbányák igazgatója, Schlanbusch volt, a gyár 1781-ig a család birtokában maradt. 1781-ben Carsten Anker vette meg. A gyár ekkor már hanyatlásnak indult, ugyanis a környék erdeinek nagy részét kivágták, hogy biztosítsák a faszénellátást. Anker fellendítette a gyárat, ami ezután kályhák és más vastárgyak előállításába kezdett. Anker 1811-ben Eidsvollba költözött, és újjáépítette a mai Eidsvollsbygningen épületet, amelyben 1814-ben aláírták a norvég alkotmányt.

Eidsvoll gazdaságára egészen a közelmúltig a mezőgazdaság volt jellemző, habár a talaj agyagos.

1814. május 17-én Eidsvollban gyűlt össze a Norvég Alkotmányozó Gyűlés, hogy elfogadja Norvégia alkotmányát. Az épület, ahol a gyűlést tartották (Eidsvollbygningen) ma híres múzeum.

1854-ben Eidsvoll lett az első norvég vasútvonal végállomása. Itt az utasok átszálhattak a Skibladner gőzhajóra, amely Hamarba, Gjøvikbe vagy Lillehammerbe szállította őket.

Földrajz[szerkesztés]

Eidsvoll községet északról Østre Toten (Oppland megyében, a Mjøsa nyugati partján) és Stange (a tó keleti partján) határolja, keletről Nord-Odal (mindkettő Hedmark megyében). Akershus megyében délkeletre Nes, délre Ullensaker, nyugatra pedig Nannestad és Hurdal fekszik.

Amellett, hogy Eidsvoll Oslo alvóvárosa, mező- és erdőgazdálkodása is jelentős. A főbb kereskedelmi központok Sundet és Råholt.

Híres lakosok[szerkesztés]

Dagmer Lahlum, ellenálló a második világháború alatt, Eddie Chapman menyasszonya; itt született
Ola Skjåk Bræk, gazdasági miniszter; Eidsvollban született és nőtt fel
Henrik Weegeland, költő. Apja, Nicolai Wergeland professzor az Alkotmányozó Gyűlés tagja volt, Eidsvoll lelkipásztora. Habár a költő és nővére, Camilla Collett nem Eidsvollban születtek, itt nőttek fel.
Arne Ekeland, művész, egész életében Bønben élt és alkotott
Åsmund Lønning Strømnes, professzor