Dohánygyár (Kolozsvár)
Dohánygyár | |
Település | Kolozsvár |
Cím | Kolozsvár |
Építési adatok | |
Építés éve | 1860 |
Rekonstrukciók évei | 1890 |
Bezárás | 1960 |
Lebontás éve | 2007 |
Építési stílus | ipari üzem |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | gyár |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Dohánygyár Kolozsvár első ipari üzemei közé tartozott, a Magyar utcában épült fel, a szentpéteri templom közelében.
Története
A dohánygyár területén az 1850-es években egy hatalmas üres telek állhatott, az úgynevezett Jósika-kert. Az 1850-es évek második felében gróf Pejacsevits-féle hat holdas birtokként szerepel az okmányokban‚ amit az állam vásárolt meg a Dohánygyár felépítésére.
1850-ben a császári hatóságok döntöttek egy dohánygyár megépítése mellett Erdélyben, s a legmegfelelőbbnek Kolozsvárt tartották, hiszen a városban több magánszivargyár működött. Neidl Ferenc vezetésével a katolikus szeminárium Beltorda (ma Egyetem) utcai épületében 24 munkásnővel indult be az üzem 1851 júliusában. A növekvő termelés és a 250 főre duzzadt munkáslétszám szükségessé tette önálló gyártelep kialakítását megfelelő épületekkel. E célból 1858-ban megvették a tágas külvárosi telket és 1860-ra felhúzták az első három kifejezetten ipari célú kolozsvári épületet. Ekkorra már 400-an dolgoztak itt, az évtized végén 600-an, 1874-ben 1118-an. Az új üzemben elkezdték a pipadohány gyártását is, majd 1883-tól beindult a szivarka (cigaretta) gyártása is. Ez volt a város első és legnagyobb gyára. Az erdélyin kívül kubai, jávai, brazíliai és török dohányt használt fel.
1882-ben itt tört ki az első kolozsvári sztrájk. 1890-ben bővítették a gyárat, ekkor épült fel a Magyar utcára néző kétszer égetett sárga téglaborítású emeletes épület.
Az első világháború után a román állam vette át a gyárat. 1929-ben‚ mikor sor került ennek fejlesztésére‚ az országos termelés 13%-át adta.
A második világháború után 1960-ban bezárták‚ felszerelését Temesvárra telepítették át az ottani dohánygyárhoz, az épületet pedig megkapta a Varga Katalin (1964-től Someșul) kötöttárugyár. Ez utóbbi a kisebb kolozsvári textilüzemek összevonásával jött létre. 1969-ben a nagy Textilipari Kombinát központi telepe lett, amely magába foglalta a másik két hasonló profilú gyárat‚ a Flacărát (Fáklya) és a România Muncitoare-t (Dolgozó Románia).
2007-ben a Malomárok és a Magyar utca közötti épületeit a komplexumnak lebontották utat engedve ezáltal egy pláza megépítésének. Ez azonban nem valósult meg, így napjainkban az egykori Dohánygyár területén egy üres telek áll.
Források
- Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. ISBN 973 8341 44 2
- Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.
- Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1995. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973 96946 5 9
Külső hivatkozások
- Buzatu, Oana: Fabrica Tricotaje Someșul a fost demolată. România Liberă, (2007. július 12.)[halott link](románul)