Divékújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. február 25., 01:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
Divékújfalu (Diviacka Nová Ves)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rangközség
PolgármesterIvan Kohút
Irányítószám972 24
Körzethívószám046
Forgalmi rendszámPD
Népesség
Teljes népesség1790 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség131 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság266 m
Terület13,37 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 44′ 53″, k. h. 18° 29′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 44′ 53″, k. h. 18° 29′ 59″
Divékújfalu weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Divékújfalu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Divékújfalu (szlovákul Diviacka Nová Ves) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.

Fekvése

Privigyétőltól 16 km-re északnyugatra, a Nyitrica jobb partján fekszik. Verbény tartozik hozzá.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már a korai bronzkorban lakott volt, a lausitzi kultúra települése állt itt. A mai falut 1271-ben Deueche néven említik először.[2]

Vályi András szerint "ÚJFALU. Divék Újfalu. Nyitra Várm. fekszik Divékhez közel, mellynek filiája; határja is hozzá hasonlító."[3]

Fényes Elek szerint "Divék-Ujfalu, Nyitra m. tót falu, 383 kath., 4 evang., 12 zsidó lak. F. u. Rudnay és Divéky nemzetség. Ut. p. Privigye." [4]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Divék-Ujfalu és Szomorfalu egyesített rudnóvölgyi községek, melyekhez Beznakfalva is csatoltatott. Szintén a Rokos nevü hegy lábánál fekszik. Lakosainak száma 461, vallásuk r. kath. (65 izraelita). Posta- és vasúti állomása Nyitra-Novák, távirója Privigye. Divék-Ujfalut a Divék nemzetségbeliek alapították. 1270. előtt Divecske név alatt szerepel. Kath. temploma, mely fallal van körülvéve, nagyon régi, de 1820–28 között ujra építették. Kegyura a Rudnay-család. Itt izr. imaház is van, mely 1886-ban épült. A községben három érdekes régi várkastély van. Az egyik, mely jelenleg Rudnay Istváné, 1380-tól 1401-ig épült, a mely utóbbi évben a várárkokat és sánczokat fejezték be. E várkastély, mely akkoriban az Ujfalussy és a Rudnay-családé volt, a XVI. században az Ujfalussyak birtokába került és gróf Ujfalussy Károly halálával a Rudnay-családra szállott. 1818 óta Rudnay Elek (Rudnay Sándor primás testvére) birta, a kitől a jelenlegi tulajdonos örökölte. A másik várkastélyt az Ujfalussyak már mint bárók, a XVII. században építtették, a XVIII. században pedig kibővítették; később, örökség útján, Rudnay Dénesre szállott, aki 1886-ban eladta. Jelenleg idegen kézen van és tulajdonosa szeszgyárrá alakította át belsejét. A harmadik várkastély Rudnay Jusztin tulajdonában van. Ezt gróf Ujfalussy Mátyás özvegye, Károlyi Éva, a XVIII. század közepén építtette. Később szintén a Rudnayakra szállott és örökség útján került a jelenlegi tulajdonos birtokába. Rudnay Jusztin kertjében egy rendkívül ritka terjedelmű és teljesen egészséges, óriási hársfa áll, mely egyike az ország legritkább példányainak. Rudnay István birtokában van az Ujfalussy és Rudnay családok érdekes levéltára, melyben, többek közt, 11 Árpád-kori oklevél van. Legrégibb köztük egy 1242-ben Akur, Bojon és Eszte (Joakun-nak, a nyitrai vár comesének fiai) közt létrejött osztály-levél. Ugyancsak a Rudnay István tulajdonát képező kastély pinczéjében a 30-as években XV. századbeli fegyverzeteket találtak, a község határában pedig többször bukkantak elásott pénzekre. Az utolsó ily lelet a 80-as években történt, amikor egy juhász körülbelül 300 drb apró arany- és ezüstpénzt talált; a község fölött elterülő hegyekben pedig gyakran fordulnak elő kőkorszakbeli cserepek. 1808-ban a községben pórlázadás volt. Értelmi szerzője báró Splényiné, szül. gr. Ujfalussy Gabriella, ki – mert a divék-ujfalusi birtokot a Rudnay családnak itélték oda és adták át végrehajtás útján – Valaszka-Belától kezdve, az egész rudnóvölgyi községek jobbágyait leitatva, mintegy 5000 emberrel a várkastélyt megostromolta és a birtokot visszafoglalta, mely alkalommal Turchányi János volt vértes-ezredes, ki mint vendég tartózkodott ott, fejére halálos ütést kapott. Ujfalussy grófnő fölött törvényt tartottak s fogságra ítélték, melyet bűnszerző ügyvédjével együtt Nyitrán ki is töltött."[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.

Népessége

1880-ban 450 lakosából 340 szlovák, 58 magyar, 35 német anyanyelvű és 17 csecsemő, Verbény 151 lakosából 138 szlovák, 7 német, 2 magyar anyanyelvű és 4 csecsemő volt.

1910-ben 587 lakosából 536 szlovák, 36 magyar és 15 német, Verbény 240 lakosából 222 szlovák, 7 magyar, 2 német és 9 más nemzetiségű volt.

2001-ben 1794 lakosából 1783 szlovák volt.

2011-ben 1754 lakosából 1713 szlovák volt.

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Szentpétery II/1, 117-118 No. 2122; II/2-3, 24 No. 2317; DLDF 95599
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye.

További információk