Diaszpóra

A diaszpóra kifejezés (diaspora, ógörög nyelven: διασπορά – jelentése: magok elvetése vagy szétszórása) valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szétszóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat.

Nevének eredete

Kezdetekben a görögök által használt diaszpóra kifejezés „szétszóródottat” jelentett, amely egy uralkodó városállam polgárára utalt, aki átköltözött az elfoglalt területekre, hogy saját kultúrájának magvait elvesse ott, ezáltal segítse elő az ott élők asszimilálódását a birodalomhoz.

Esetek a történelemben

A Nagy Sándor uralkodása alatt hatalmasra nőtt birodalom kiterjedése a Fekete-tenger vidékétől Szicílián és Dél-Olaszországon át egészen Észak-Afrikáig nyúlt. Ez idő tájt a görög vezető réteg áttelepült Alexandriába és ezzel a hellenizmus ideáját terjesztették puszta ottlétükkel. A kor egyik legnagyobb városában, az Észak-Afrikában fekvő Alexandriában a görög lakosság aránya így duzzadhatott fel körülbelül ötven százalékra. (A fennmaradó hányadot jórészt zsidók tették ki.) Szó mai jelentése is innen indult fejlődésnek. Attól kezdve, hogy a héber nyelvű Ótestamentumot lefordították görög nyelvre, a „diaspora” szó a zsidók hányattatott történelmének két korszakát jelöli: az első i. e. 586-ban kezdődött, amikor a babilóniaiak Júdea földjéről, a második pedig Kr. u. 136-ban, amikor a Római Birodalom seregei Jeruzsálemből üldözték el őket. A szó valószínűleg legkorábbi ismert forrása a Biblia Septugainta (héberről görögre fordított) változatában szereplő Mózes ötödik könyvének 28:25 eredeti szakasza lehet, amelyet Károlyi Gáspár a következőképp fordított magyarra: „Az Úr megszalaszt [3 Móz. 26,17.] téged a te ellenségeid előtt; egy úton mégy ki ő reá, és hét úton futsz előtte, és a föld minden országának rettentésére leszel.”

Ezt az időszakot követően egészen a 20. századig a szó Izrael népét, illetve annak fejlődését, útját jelentette. A szélesebb körben történő elterjedéshez a múlt század második felében, a társadalomtudományok gyors fejlődése közben megjelent egyik oldalág vezetett, amely a diaszpórák történetét, életét és különböző megjelenési formáit vizsgálja.

Időnként a diaszpóra szót használják menekültek vagy más faji, nemzeti kisebbségek megnevezésére, azonban e két fogalom közel sem szinonim. A jelentős számban egy bizonyos országban élő külföldi emberek csoportját jelölheti a szó. Azonban minden esetben magában hordozza a szülőföldtől való elszakítottság érzetét: bármely okból kell is távol élniük hazájuktól, a diaszpóra tagjai látnak rá reményt, vagy legalábbis vágyakoznak rá, hogy még visszatérjenek az anyaországba.

A 20. századi történetírás rendkívül nagy számú és mértékű népesség-mozgásokat jegyez. Ez között jelentős mértékű a kormányok vagy diktátorok által végrehajtott deportálás, illetve országok közötti konfliktusok elkerülése miatt bekövetkező népesség vándorlás. Néhány diaszpóra megjelenése ahhoz köthető, hogy a benne élő embereknek el kellett fogadniuk egy elháríthatatlan politikai döntést vagy annak következményét, mint például a gyarmati rendszer felbomlása.

Sztálin emberek millióit szállíttatta Oroszországban, főként a belső-ázsiai, szibériai területekre.

A mai Kína területén fekvő Mandzsúria japán megszállása (1937-1945) alatt a tartományt japán prefektúrának tekintették, szintúgy Koreát, amely szintén japán befolyás alatt állt (1910-1945). Ez idő alatt a japánok kegyetlenkedései elől menekülve kínaik millió hagyták el otthonaikat, és menekültek nyugatabbra eső tartományokba, mint Tibet és Sinkiang. Ugyanígy százezer koreai kelt át az Amur-folyón, hogy Kelet-Oroszországban leljen új otthonra.

Más népek az etnikai elnyomás, üldöztetés és genocídium miatt kényszerültek maguk mögött hagyni szülőföldjeiket. Példaként említhetjük az örményeket, akik az ottomán törökök által elkövetett (hivatalosan mai napig cáfolt) népirtás (1915–1918) miatt menekültek el Anatólia területéről, és számos diaszpórát hoztak létre Európában, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában.

Az 1880-as évektől európai zsidók emigráltak más nyugati államokba az ellenük indított pogromok és diszkrimináció miatt a hajdani Orosz Birodalom és Lengyelország területéről. A fenti okok miatt ekkor indult meg az első Aliyah is, az ekkor még a Brit Birodalomhoz tartozó Palesztinába. Mások a közvetlenül a második világháború és a Holokauszt elől menekülve hagyták el szülőhazájukat.

A második világháború után a közel két évszázada óta ott élő németséget sújtották a szovjetek intézkedései: Magyarországról, Lengyelországból és Jugoszláviából milliónyi német eredetű polgári lakos hurcoltak el málenkij robotra (маленький робот), vagy deportálták őket Nyugat-Európába, főként Németországba.

Az 1936-1975 között regnáló Franco-rendszer és a hozzá köthető polgárháború szintén számos spanyol honpolgárt kényszerített menekülésre.

A Brit Birodalom felbomlása után 1947-ben külön szuverén állammá alakuló India és Pakisztán területéről rendkívül nagy számban telepedtek ázsiai lakosok át az Egyesült Királyság mai területére.

A hidegháború évei alatt bekövetkező fegyveres konfliktusok is jelentős szerepet játszottak egyes fejlődő országokból létrejövő diaszpórák kialakulásában. Izrael állam 1948-as megalakulása miatt megjelent a palesztin diaszpóra, amely az 1967-es „hat napos háború” után még nagyobbra nőt. Szintén a közel-keleti térségből származnak az iráni diaszpórák, amelyek az 1979-es iráni iszlám forradalom elől menekülő sah párti híveket szórta szét a világban.

Fellelhető a világban néhány természeti katasztrófa miatt létrejött diaszpóra: 2005-ben New Orleans térségében csapott le és okozott hihetetlen károkat a Katrina hurrikán. Az 1930-as években az USA déli államait sújtó aszály elől kényszerültek menekülésre az ott élők. Mindkét csoport jobbára Kaliforniában talált magának új otthont.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Diaspora című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Kantor, Mattis, The Jewish time line encyclopedia: a year-by-year history from Creation to the Present, (New updated edition), Jason Aronson, Northvale NJ, 1992
• Barclay, John M. G., (ed.), Negotiating Diaspora: Jewish Strategies in the Roman Empire, Continuum International Publishing Group, 2004
• Galil, Gershon, & Weinfeld, Moshe, Studies in Historical Geography and Biblical Historiography: Presented to Zekharyah Ḳalai, BRILL, 2000
• Tetlow, Elisabeth Meier, Women, Crime, and Punishment in Ancient Law and Society, Continuum International Publishing Group, 2005
• Cohen, Robin, Global Diasporas: An Introduction, University of Washington Press Seattle, 1997
• Shain, Yossi, Kinship and Diasporas in International Politics, Michigan University Press, 2007
• Braziel, Jana Evans. 2008. Diaspora - an introduction. Malden, MA: Blackwell.