Death on Two Legs
| Queen Death On Two Legs | |
 | |
| dal a(z) A Night at the Opera albumról | |
| Megjelent | 1975. november 21. |
| Felvételek | 1975. augusztus–november Sarm East Studios, The Roundhouse, Olympic Studios, Scorpion Studios, Lansdowne Studios, London, Anglia; Rockfield Studios, Monmouth, Wales |
| Stílus | Hard rock |
| Nyelv | angol |
| Hossz | 3:43 |
| Kiadó | EMI, Elektra |
| Szerző | Freddie Mercury |
| Producer | Queen, Roy Thomas Baker |
| Az A Night at the Opera album dalai | |
| |
| Videóklip | |
| Hivatalos videóklip | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Death on Two Legs az első dal a brit Queen rockegyüttes 1975-ös A Night at the Opera albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt. Egyike az album legkeményebb dalainak, a durva szövege pedig feltételezések szerint az együttes korábbi menedzsereit szidja. Népszerű volt mind a rajongók, mind a kritikusok között, és az 1980-as évek elejéig rendszeresen játszották a koncerteken. 1977-ben a Queen’s First EP középlemezre is felkerült.[1]
Háttér
[szerkesztés]Az együttes a pályája kezdetén nem közvetlenül egy lemezkiadóval szerződött, hanem a Trident Studiosszal, ahol felvették a lemezeiket, bért kaptak, a stúdió pedig képviselte őket a kiadókkal szemben.[2] Ez a szerződés egy idő után kényelmetlenné vált, mert az együttes egyre sikeresebb lett, egyre több lemezt adott, el, az eladásokból befolyó pénzből azonban nem részesült, mert az a Tridenthez folyt be, amely még 1974-ben is – húszról hatvan fontra emelt – heti bért fizetett. A tagokat frusztrálta a helyzet: „Hirtelen az a kép alakult ki rólunk, hogy Rolls Royce-okkal járunk, de valójában egyszobás lakásokban laktunk, és úgy éltünk, mint a többi küszködő rock'n'roll zenekar” – mondta Brian May gitáros.[3] A helyzet tarthatatlanná vált, 1975 augusztusában függetlenedtek a kiadótól, de cserébe a beléjük fektetett pénzért kárpótlásként 100 ezer fontot kellett fizetniük a Tridentnek, valamint a következő hat albumuk nyereségének egy részét oda kellett ígérniük.[4]
A „Death on Two Legs” durva szövege nem illett az általában szelíd Mercuryhoz. Elutasította, hogy megmagyarázza a dalainak jelentését, és azt mondta, hogy „egy visszataszító öregemberről szól, akit régen ismertem.”[5] A szöveg utalásai alapján viszont már a megjelenésekor elterjedt, hogy a Trident egykori vezetőiről, Barry és Norman Sheffieldről szól. Norman Sheffield maga is hallotta a dalt, és ő is azt gondolta, hogy róla szól, ezért meg is akarta akadályozni a megjelenését.[6] Ebben nem járt sikerrel, de az EMI egy meg nem határozott összeget fizetett neki.[7] Mások szerint nem annyira egyértelmű a szöveg címzettje, például Mike DeCagne, az AllMusic írója azon lamentált, hogy kinek címezhette: „a kormánynak, politikusok egy meghatározott csoportjának, az egész angol elitnek, vagy az összes előbb említettnek.”[8]
Kompozíció
[szerkesztés]A dal vészjósló zongorafutamokkal indul – amelyre Mercury rengeteg véletlenszerű próbálkozás után akadt rá –,[9] és ugyancsak fenyegető, erőteljes gitárriffel kezdődik, majd szaggatott zongora és kemény gitárjáték kíséri Mercury vehemens énekét, aki egész idő alatt szidalmakat énekel, például: „most már adhatsz egy búcsúcsókot a seggemre!”[10] Az együttes többi tagja el is volt képedve, hogy Mercury túlzásba viszi, de mivel íratlan szabály volt, hogy aki a szöveget írja, azé a dal, nem volt beleszólásuk. A gitárriffet Mercury írta zongorán, az ő iránymutatása alapján kellett May-nek eljátszania.[11] A dal nagy részét a Sarm East Studiosban rögzítették, és „Psycho Legs” volt a munkacíme.[9]
Az album szerkesztésekor szándékosan a „Death on Two Legs”-t illesztették a legelejére, hogy a vészjósló zongorafutam indítsa az egész lemezt, majd utána a gyerekesen könnyed „Lazing on a Sunday Afternoon” következzen, ahogyan az egész lemezen váltogatják egymást a könnyed és humoros, valamint komoly és kemény dalok. Mercury eredeti elképzelése az volt, hogy egy „kapd be!” kiáltással kezdődjön a dal (és a lemez), de végül ezt túl durvának tartotta.[12]
Fogadtatás
[szerkesztés]A kritikusok nagy része dicsérte a hangzását és szókimondását. Megjelenése idején jókat írt róla az NME (Mercury dühös vicsorgással adja a szöveget, miközben Brian May késdöfésszerű gitársorozattal veszi körül az éneket, Roger Taylor cintányérja pedig úgy sziszeg, akár egy köpő kígyó)[13] és a Melody Maker is.[14] Mind a BBC, mind az Uncut tényként kezelte, hogy egy korábbi menedzserüknek írta,[15] utóbbi megjegyezte azt is, hogy a nem sokkal azelőtt kislemezen megjelent „Flick of the Wrist”-nek hasonló a témája.[16] Az Mike DeCagne az Allmusic weboldalán erősen dicsérte: „bár a »Bohemian Rhapsody« tisztelete jól megérdemelt, az album első dala, a »Death on two Legs« majdnem olyan lenyűgöző, csak nem tartalmazza ugyanazt a kifejező ragyogást. [...] Mercury két legerősebb oldalát mutatja fel, a hangzásbeli drámaiságot, és a szívbemarkoló dalszöveget, és összefonja őket, hogy megformálja belőlük az éles nyelvű sértések szellemes és majdnem humoros csokrát.”[8]
Élőben
[szerkesztés]1977-től 1981-ig rendszeresen játszották a koncerteken. Az 1982-es Hot Space turnén már csak a bevezetője hangzott el néhány alkalommal, majd a dal le is került a lejátszási listáról. Élőben a dal még keményebb ének és hangszerkíséretet kapott. Mercury gyakran improvizálta a zongora bevezető sorait, May bevezető gitárriffjei pedig lassabbak, de egyben hangsúlyosabbak is lettek. Itt is jellemző volt az a koreográfia, amely több zongoralapú daluk élő előadásánál, hogy Mercury az első versszakot végigzongorázta, majd utána a zongorától felállva énekelt.[17] Az énekes koncerteken rendszeresen újra ajánlotta a művet, az 1979-es Live Killers albumon megjelent verzióban például így konferálta fel: „ez a dal egy igazán kib*szott úriembernek szól!” A jogi problémák elkerülése végett a szitokszót kifütyülték.[10]
Feldolgozások
[szerkesztés]- 2004-ben szerepelt a Heathen amerikai thrash metal együttes Recovered című EP-jén.
- A 2005-ös Killer Queen: A Tribute to Queen tribute albumon a Rooney alternatív rock együttes dolgozta fel.
- A Train of Thought elnevezésű koncertturné egyes állomásain a Dream Theater élőben adta elő.
- 2011-es Antihero című lemezén a The Bronx Casket Co. metalegyüttes dolgozta fel.
Közreműködők
[szerkesztés]- Ének: Freddie Mercury
- Háttérvokál: Freddie Mercury, Brian May, Roger Taylor
Hangszerek:
- Roger Taylor: dob
- John Deacon: basszusgitár
- Brian May: elektromos gitár
- Freddie Mercury: zongora
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Blake 2010, 201. o.
- ↑ Blake 2010, 116–119. o.
- ↑ Sutcliffe 2010, 45. o.
- ↑ Gunn–Jenkins 1992, 92. o.
- ↑ Brooks 2009, 76–77. o.
- ↑ Gunn–Jenkins 1992, 94–95. o.
- ↑ Sutcliffe 1992, 63. o.
- ↑ a b DeCagne, Mike: Queen: Death on Two Legs. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. május 17.)
- ↑ a b Kennedy, Jake (2002. június). „Old Fashioned Lover Boys – Queen's first five albums are studded with hidden gems”. Record Collector. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
- ↑ a b Sutcliffe 1992, 80. o.
- ↑ Longfellow, Matthew. (2006. március 21). The Making of 'A Night at the Opera' (DVD). Eagle Rock Entertainment.
- ↑ Brooks 2009, 77. o.
- ↑ Stewart, Tony (1975. november 22.). „Queen: A Night at the Opera”. NME, 21. o. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
- ↑ Doherty, Harry (1975. november 22.). „Queen's crowning glory”. Melody Maker. [2015. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
- ↑ Jones, Chris: Queen: A Night at the Opera. www.bbc.co.uk. (angolul) BBC Music (2007. április 24.) (Hozzáférés: 2013. május 17.)
- ↑ Cavanagh, David: Album review: Queen - The first five albums. www.uncut.net. (angolul) Uncut (2011) (Hozzáférés: 2013. május 17.) arch
- ↑ Purvis 2007, 135. o.
Források
[szerkesztés]- Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion (1992). ISBN 0-7868-8003-1
- Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn (2007). ISBN 978-1-905287-33-8
- Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus (2009). ISBN 978-963-266-046-2
- Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum (2010). ISBN 978-1-84513-597-3
- Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus (2010). ISBN 978-963-266-182-7
További információk
[szerkesztés]- Dalszöveg
- Death on Two Legs. www.queensongs.info. (angolul) Queensongs.info – Részletes dalszerkezet elemzés
