Csillósok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csillósok
Evolúciós időszak: ediakara - jelenkor
„Ciliata” Ernst Haeckel Kunstformen der Natur c. művében, 1904.
„Ciliata” Ernst Haeckel Kunstformen der Natur c. művében, 1904.
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták
Ország: Chromalveolata
Főtörzs: Alveolata
Törzs: Csillósok (Ciliophora)
Doflein, 1901 emend.
Osztályok

Karyorelictea
Heterotrichea
Spirotrichea
Litostomatea
Phyrea
Plagiopylea

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillósok témájú kategóriát.

A csillósok vagy ázalékállatok (Ciliophora) a Protozoa egy csoportja, amelyek fő jellemzője a testüket egészen vagy részben borító hajszerű képletek, a csillók, melyek az ostorhoz hasonló felépítésük, de annál rövidebbek és nagyobb számban találhatók meg egy egyeden és eltérő hullámzó mintázatot alkotnak. Csillókkal a csoport minden tagja rendelkezik és számos életfolyamathoz: úszás, mászás, rögzülés, táplálkozás, érzékelés használják.

A csillósok a protiszták egyik legfontosabb csoportja, szinte bárhol előfordulnak, ahol víz van jelen. Megtalálhatók tavakban, pocsolyákban, óceánokban, folyókban, talajban. A csoportnak számos ektoszimbióta és endoszimbióta tagja van, de megtalálhatók benne obligát és opportunista paraziták is. A csillósok egysejtűek, néhány fajuk elérheti a 2 mm-es hosszot, némelyikük felépítésben a legösszetettebb protozoák közé tartozik.

A csillósok csoportjának rendszertani helyzete nem tisztázott. A „Ciliophora” kifejezést törzsként használják,[1] és a protiszták[2] illetve a protozoák alá is sorolják.[3] A „Ciliata” kifejezés is használatos,[4] mint osztály,[5] de ez jelenti a Ciliata mustela halfajt is. A protiszták osztályozása gyorsan fejlődik és nem ritka, hogy a fenti kifejezéseket más rendszertani szintként használják.

Evolúció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közelmúltig a legrégebbi ismert csillós fosszíliák az ordovícium időszakból származó Tintinnida formák voltak. 2007-ben Li et al. az ediakarai Doushantuo formációból származó 580 millió éves fosszíliákról publikáltak. A fosszíliák kétféle tintinnidát és valószínűleg egy ősi suctoriát tartalmaztak.[6]

Sejtfelépítés, sejtműködés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csillósok sejtfelépítése: 1-kontaktilis vakuólum, 2-emésztő vakuólum, 3-makronukleusz, 4-mikronukleusz, 5-sejtalrés (cytoproct), 6-sejtgarat (cytopharynx), 7-sejtszáj (cytostoma), 8-csillózat (ciliatúra).

A legtöbb más eukariótától eltérően a csillósok két különböző sejtmaggal rendelkeznek: egy kicsi diploid mikronukleusszal és egy nagy poliploid makronukleusszal. A mikronukleusznak a szaporodásban, a makronukleusznak az általános sejtszabályozásban van szerepe. Utóbbi a mikronukleuszból keletkezik a genom amplifikációval és átalakításával. A makronukleusz elkülönülése amitózissal történik, a kromoszómák elkülönülésének folyamata azonban nem ismert. A folyamat nem tökéletes, 200 generáció után a sejt elöregedést mutat, ezért a makronukleuszt rendszeresen regenerálni kell a mikronukleuszból. Ez legtöbbször izogámia alatt történik. Ekkor két sejt összekapcsolódik, a mikronukleusz meiózisba megy át, a haploid utódok kicserélődnek és egyesülnek létrehozva az új makronukleuszt és mikronukleuszt.

Emésztő vakuólumok fagocitózis révén jönnek létre és jellemzően követnek egy meghatározott utat a sejtben, mialatt a lizoszómák megemésztik és lebontják. Így a vakuólum tartalma már elég apró lesz ahhoz, hogy átdiffundáljon a valuólum membránján a sejtbe. Ha valami maradt az emésztővakuólumban, idővel eléri a sejtalrést, amelyen exocitózissal ürül ki. A legtöbb csillós rendelkezik kontaktilis vakuólummal, amely beszívja vagy kinyomja a vizet a sejtből, fenntartva a kívánatos ozmotikus nyomást vagy az ionegyensúlyt. Néhány nemnél, mint például a papucsállatkák (Paramecium) a kontaktilis vakuólum jellegzetesen csillag alakú, melyben minden ág egy gyűjtőcső.

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb csillós heterotróf, kisebb szervezetekkel, baktériumokkal, algákkal vagy szerves törmelékkel táplálkoznak, amelyet módosult orális csillóikkal söpörnek a szájnyílásukba. A szájnyílást balról egy sor sodróhártya (membranella), jobbról pedig egy parorális membrán határolja, mindkettő polikinetidekből képződik. A táplálék a szájnyíláson keresztül a garatba jut, amely táplálék vakuólumokat képez.

Néhány csillós nem rendelkezik szájnyílással és ozmotrófiával táplálkozik, míg mások ragadozók és más protozoákkal, akár más csillósokkal táplálkoznak. Néhány csillós állati élősködő, közülük az egyetlen ismert emberi parazita a Balantidium coli.[7]

Osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csillósok altörzs, osztály és alosztály szintű kladisztikai felbontása a következő:

 Csillósok 
Postciliodesmatophora

Karyorelictea



Heterotrichea



 Intramacronucleata 
Spirotrichea

Choreotrichia



Oligotrichia



Stichotrichia



Járólábacskás csillósok (Hypotrichia)



Litostomatea

Haptoria



Trichostomatia



Phyllopharyngea

Phyllopharyngia



Rhynchodia



Tölcsérszájú csillósok (Chonotrichia)



Szívókás csillósok (Suctoria)



Oligohymenophorea

Peniculia



Hymenostomatia



Scuticociliatia



Szájkoszorús csillósok (Peritrichia)



Astromatia



Apostomatia





Egyéb: Cryptocaryon nem

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ciliophora - Definition from Merriam-Webster's Medical Dictionary. Merriam-Webster. (Hozzáférés: 2009. január 16.)
  2. Yi Z, Song W, Clamp JC, Chen Z, Gao S, Zhang Q (2008. December). „Reconsideration of systematic relationships within the order Euplotida (Protista, Ciliophora) using new sequences of the gene coding for small-subunit rRNA and testing the use of combined data sets to construct phylogenies of the Diophrys-complex”. Mol. Phylogenet. Evol. 50 (3), 599–607. o. DOI:10.1016/j.ympev.2008.12.006. PMID 19121402.  
  3. Miao M, Song W, Chen Z, et al. (2007.). „A unique euplotid ciliate, Gastrocirrhus (Protozoa, Ciliophora): assessment of its phylogenetic position inferred from the small subunit rRNA gene sequence”. J. Eukaryot. Microbiol. 54 (4), 371–8. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.2007.00271.x. PMID 17669163.  
  4. Introduction to the Ciliata. (Hozzáférés: 2009. január 16.)
  5. Ciliata - Definition from Merriam-Webster's Medical Dictionary. Merriam-Webster. (Hozzáférés: 2009. január 16.)
  6. Li, C.-W., et al. (2007.). „Ciliated protozoans from the Precambrian Doushantuo Formation, Wengan, South China”. Geological Society, London, Special Publications 286, 151–156. o. DOI:10.1144/SP286.11.  
  7. The Ciliated Protozoa: Characterization, Classification, and Guide to the Literature, 3, Springer Publishing, 187. o (2008). ISBN 978-1-4020-8238-2. Hozzáférés ideje: 2013. január 26. „1007/978-1-4020-8239-9” 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]