Christine Boisson
Christine Boisson | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Christine Boisson |
Született | 1956. április 8. (68 éves) Salon-de-Provence, Bouches-du-Rhône |
Pályafutása | |
Iskolái | CNSAD |
Aktív évek | 1977– |
Híres szerepei | Emmanuelle (1974) Zsarutörténet (1975) Egy nő azonosítása (1982) Jó reggelt, búbánat (1995) Charlie kettős élete (2002) |
Díjai | |
További díjak | Romy Schneider-díj (1984) |
Christine Boisson IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Christine Boisson (Salon-de-Provence, Bouches-du-Rhône, 1956. április 8. –) francia színésznő, fotomodell. 1974-ben az Emmanuelle film egyik mellékszerepével kezdődött, több hasonló filmszerepben jelent meg meztelenül. Az 1980-as években stílust váltott, felsőfokú előadóművészi főiskolák elvégzése után drámai színpadi és filmszerepekben aratott sikereket. 1982-ben főszerepet kapott Antonioni Egy nő azonosítása c. filmjében. 1984-ben Romy Schneider-díjat kapott. Igen sokoldalú tehetség, változatos műfajokban alakított sikeresen. Legutóbbi filmje, amit Magyarországon is bemutatottak, a Charlie kettős élete (The Truth About Charlie), Jonathan Demme rendezésében.
Élete
Származása, gyermekkora
Christine Boisson 1956. április 8-án született Dél-Franciaországban, Salon-de-Provence (Selon de Provença) községben. Kisgyermekkorát Marokkóban töltötte, 9 éves korában tért vissza Franciaországba.
Meztelen pályakezdés
Az 1970-es évek elején munkát keresett és kapott egy manöken-ügynökségnél. Egy-két évig a divatszakmában dolgozott, közben fotomodellkedett is. 1973-ban Gérard Oury Jákob rabbi kalandjai c. filmvígjátékában kis statisztaként jelent meg. Első aprócska filmszerepét 1974-ben Michel Deville rendező Le mouton enragé c. filmjében kapta, ahol Jean-Louis Trintignant, Jean-Pierre Cassel, Romy Schneider és Jane Birkin közelében játszhatott, bár neve még a stáblistára sem került fel.
Ekkoriban ismerkedett meg Just Jaeckin fényképésszel és filmrendezővel, aki azonnal szerepet ajánlott neki a készülő EmmanuelleHibásan használt Wd sablon című erotikus játékfilmjében, amely Emmanuelle Arsan (valódi nevén Marayat Rollet-Andriane) thai-francia írónő „Emmanuelle - La Leçon d’homme” c. regénye alapján készült, az ugyancsak kezdő Sylvia Kristel holland színésznő címszereplésével.[1] Az 1974-ben bemutatott film világsikert aratott, kultuszfilmmé vált, műfajt teremtett. A 18 éves Christine mellékszerepet játszott, Marie-Ange-ot, aki emlékezetes jelenetében a napfényes teraszon önkielégítést végez, ölében Paul Newman képével.[2][3]
Szexis alakítása azonnal ismertté tette Christine-t, aki ezt követően több hasonló filmszerepet kapott. Alain Robbe-Grillet (1922–2008) író–filmrendező 1975-ös Játék a tűzzel (Le jeu avec le feu)[4] először jelent meg a vásznon teljesen meztelenül. Ilyen szerepeiben aratott sikerei óhatatlanul beskatulyázták ebbe a szerepkörbe.
Christine Boisson „igazi” színművésszé akart válni, a szó „polgári” értelmében, de az Emmanuelle-ben játszott jelenetei – akárcsak Sylvia Kristelt – őt is beleragasztották a „dögös csaj, jó bőr” szerepkörébe.[5]
A váltás
Jó néhány meztelen filmszerep után Christine jelentkezett a párizsi állami Konzervatóriumba (Conservatoire national supérieur de musique et de danse, CNSMD). Sikeres felvételi vizsga után Antoine Vitez (1930–1990) osztályának tagjaként kijárta a zene- és táncművészeti főiskolát. Szakított eddigi stílusával. Visszautasított több, neki meg nem felelő „jó bőr” filmszerepet, és keményen dolgozott azon, hogy valódi színművészi tehetségét kifejthesse.[5]
1976-ban Christine jelentkezett a párizsi Drámai Művészetek Konzervatóriumába (Conservatoire national supérieur d’art dramatique, CNSAD). Tanára Roger Planchon (1931–2009) lett, színművész, színházigazgató, színészoktató, dramaturg, színházi és filmrendező, a korabeli francia előadó művészet egyik legnagyobb hatású személyisége. Hatására Christine a színházi munka felé fordult, ahol tökéletesíthette megszerzett tudását. 1977-ben Csehov Sirályában szerepelt. 1978–1980 között Planchon több Shakespeare-szerepet adott neki a villeurbanne-i Théâtre national populaire színházban (TNP), Lyon mellett. Játszott többek között az Antonius és Kleopátra, és a Periklész, Tűrosz fejedelme c. darabokban.
1980-ban visszatért a filmezéshez. Jacques Bral rendező Extérieur Nuit c. játékfilmjében Christine Boisson megkapta élete első nagyfilmes főszerepét, André Dussollier et Gérard Lanvin partnereiként. A szerepet (egy taxisofőrnőt) kiválóan játszotta el. De a realistán megformált karakter annyira ellentétben állt Christine korábbi filmjeiből megismert „meztelen csaj” szerepekkel, hogy a közönség és a kritika is elutasítóan fogadta. Egy időre ismét a perifériára szorult.
1982-ben Michelangelo Antonioni (1912–2007) borongós „film noir”-jában, az Egy nő azonosításában (Identificazione di una donna) ismét főszerepet játszhatott.[6] 1984-ben Gilles Béhat rendező Christine-nek adta a kemény erőszakról szóló Barbárok utcája (Rue Barbare) c. filmjének[7] női főszerepét, Bernard Giraudeau oldalán. A „Vörös Emma” (Emma-la-Rouge) megformálásáért Christine megkapta a Romy Schneider-díjat.[8] Ebben az évben újabb színpadi szerepekben is sikereket ért el. Peter Handke Franciaországban élő osztrák író „Falvakon át” c. drámai költeményét interpretálta.[9]
A sokoldalú színművész
Az 1980-as–90-es évek fordulójára Christine Boisson sikeresen lerázta a fiatalkori szerepei miatt rátapadt „meztelen csaj” klisét. Nagy rendezők szívesen és rendszeresen dolgoztak vele. 1987-ben Suzanne Schiffman (1929–2001) rendező főszerepet adott Christiane-nak A szerzetes és a boszorkány (Le moine et la sorcière) c. drámájában, Tchéky Karyo partnereként.[10][11] Repertoárját 1989-ben Yves Boisset Radio Corbeau-ja, 1990-ben Claude Lelouch Il y a des jours et des lunes, és 1993-ban Élie Chouraqui A mormoták (Les marmottes) c. filmjeiben alakított szerepeivel bővítette. Fiatal, vele egykorú, egy nyelvet beszélő rendezőkkel is dolgozott, így 1993-ban Olivier Assayas-szal (Une nouvelle vie) vagy 1999-ben Laetitia Massonnal (Love me). Közben nem hanyagolta el a színházat sem, főszerepeket játszott klasszikus darabokban, Shakespeare A makrancos hölgy-ében és Racine Andromaché-jában, és olyan modern drámákban, mint Harold Pinter Régi idők-jében, és 2001-ben a leszbikus amerikai írónő, Eve Ensler Les monologues du vagin (A vagina monológjai) c. abszurd monodrámájában is.
Az 1990-es évek elejétől Christine Boisson rendszeresen szerepelt a televíziónál is. Több, mint húsz tévéfilmben és tévésorozatban működött közre, kiemelkedő alakítást mutatott be a 2007-es Riporterek (Reporters) sorozatban.
2002-ben főszerepet kapott a Charlie kettős élete (The Truth About Charlie) c. amerikai–német krimiben, amelynek rendezője és forgatókönyvírója Jonathan Demme volt. Mark Wahlberggel és Tim Robbins-szal játszott. (A filmet Magyarországon is bemutatták).
2008-ban Christine Boisson a Nizzai Nemzeti Színházban Ionesco A kopasz énekesnő (La Cantatrice chauve) c. drámájának főszerepét adta elő. 2009-ben szerepelt Maïwenn Le Besco Bal des Actrices c. filmjében, színészi munkáját mind a kritika, mind a közönség egyaránt elismeréssel fogadta. Ugyanezen év őszén főszerepet kapott Eric Valette rendező Ellenséges államok – Gyilkosság a legfelsőbb szinteken (Une affaire d’état) c. filmjének forgatásán, ahol ismét André Dussolier-vel játszott együtt.[5][12]
Legutóbbi főszerepét Claire Doyona 2010-ben bemutatott Kataï c. rövidfilmjében játszotta.[13] Sajtójelentések szerint 2010. október 14-én ismeretlen okból, öngyilkossági szándékkal ki akart ugrani emeleti lakásának ablakán, de jelenlévő családtagjai megakadályozták, és kórházba szállították.[14][15]
2019 májusában a kulturális és művészeti élet 1400 más képviselőjével együtt Boisson is aláírta a párizsi Libération c. újságban megjelent „Nem vagyunk hülyék!” (Nous ne sommes pas dupes!) kezdetű kiáltványt, a Sárgamellényes mozgalom támogatására. A médiában így nyilatkozott: „A sárgamellényesek mi vagyunk” (Les gilets jaunes, c’est nous).[16]
Filmjei
|
|
Jegyzetek
- ↑ Emmanuelle (1974) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Lásd: http://www.allocine.fr/film/fichefilm_gen_cfilm=666.html?nopub=1
- ↑ Lásd: Christine Boisson és Sylvia Kristel jelenete az Emmanuelle-ből
- ↑ Le jeu avec le feu (1975) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ a b c Lásd: http://www.premiere.fr/Star/Christine-Boisson
- ↑ Egy nő azonosítása (Identificazione di una donna, 1982) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Rue barbare (1984) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ http://www.cinemotions.com/modules/Artistes/fiche/2185/Christine-Boisson.html Archiválva 2011. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben)
- ↑ Az 1981-ben készült mű eredeti címe (németül) Über die Dörfer, (franciául) Par les villages.
- ↑ Le moine et la sorcière (1987) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Walter Goodman (1988. április 1.). „Le Moine et la Sorcière (1987) Review/Film; 'Sorceress,' A Medieval Parable”. The New York Times.
- ↑ Ellenséges államok – Gyilkosság a legfelsőbb szinteken (Une affaire d’état, 2009) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Kataï (2010) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Christine Boisson fait une tentative de suicide, Staragora.Com, 2010. október 15. Archiválva 2010. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (franciául)
- ↑ L’actrice Christine Boisson a tenté de se défenestrer, Nouvelobs.Com (AFP), 2010. október 15. (franciául)
- ↑ „Gilets jaunes : nous ne sommes pas dupes!” (francia nyelven). Libération (liberation.fr), 2019. május 4. (Hozzáférés: 2020. október 15.)
További információ
- Christine Boisson az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Christine Boisson Pictures. Fanpix.Net (fanpix.famousfix.com). (Hozzáférés: 2021. május 6.)
- Magyarországon vetített filmjei (Index.hu)
- Christine Boisson életrajza a Cinema-Encyclopedie/Ciné-Ressources honlapon (franciául)
- Életrajza (Premiere.fr) (franciául)
- Richard Corliss: Emmanuelle, 1974. Time Magazin Online
- Interjú Christine Boissonnal, a francia INA TV „Mindenki erről beszél” („Tout le monde en parle”) c. műsorában, 2000. november 18., műsorvezető Thierry Ardisson, videoclip, (franciául).