Bristol City FC
| Bristol City | |||
| Csapatadatok | |||
| Teljes csapatnév | Bristol City Football Club | ||
| Becenév | The Robins (Vörösbegyek) | ||
| Székhely | Bristol, Anglia | ||
| Alapítva | 1897 | ||
| Stadion | Ashton Gate | ||
| Vezetőedző |  Nigel Pearson | ||
| Elnök | Stephen Landsdown | ||
| Bajnokság | Championship | ||
| Nemzeti sikerek | |||
 Kupagyőztes | 1 alkalommal | ||
| Csapatmezek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bristol City témájú médiaállományokat. | |||
A Bristol City Football Club egy angol labdarúgócsapat, egyike Bristol két profi csapatának, a másikat Bristol Roversnek hívják. Stadionjuk az Ashton Gate, mely a város délnyugati részén található. A 2006/07-es szezonban jutottak fel a Championshipbe, a következő idényben kis híján a Premier League-be is felkerültek, de a rájátszás döntőjében vereséget szenvedtek a Hull Citytől.
Annak ellenére, hogy angol csapat, a City 1934-ben megnyerte a Walesi Kupát. 1907-ben másodikként végeztek a bajnokságban, ami máig a legjobb eredményük.
1982-ben a Bristol lett az első angol csapat, mely egymás után három kiesést szenvedett el, de 1990-re már visszajutott a másodosztályba. 1999 és 2006 között főként a harmadosztály tabellájának elején vitézkedtek és harcoltak a feljutásért.
A csapat beceneve Vörösbegyek, 1976-tól 1994-ig látható is volt a címerükön egy vörösbegy. Jelenlegi otthonuk az Ashton Gate, melyben 21 497 néző foglalhat helyet.
Klubtörténet[szerkesztés]
Kezdeti évek és korai sikerek (1897–1911)[szerkesztés]
A klub 1897-ben alapult, amikor a Bristol South End FC profivá vált és újjászerveződött Bristol City FC néven. 1900-ban egyesültek a Bedminster FC-vel, melyet 1887-ben alapítottak Southville FC néven. 1901-ben csatlakoztak a Labdarúgó Ligához. A másodosztályban kezdték meg szereplésüket, 1906-ban bajnokként jutottak az élvonalba. Mivel újoncok voltak, a rájuk ragasztották a Bristol-bébik becenevet, mely egészen az 1930-as évekig megmaradt. Első szezonjuk remekül sikerült, másodikak lettek a Newcastle United mögött. 1909-ben bejutottak az FA Kupa döntőjébe, de kikaptak a Manchester Unitedtől. A kezdeti sikerek ellenére 1911-ben kiestek az első osztályból, és máig nem tudták megismételni akkori remek teljesítményüket. 65 évig kellett várniuk, mire ismét élvonalbelinek mondhatták magukat.
Kiesések és feljutások időszaka (1912–1965)[szerkesztés]
Az 1920-as években a Bristol a másodosztály és a harmadosztály déli csoportja között hullámvasutazott, egy évtizeddel később már stabil harmadosztályúnak számítottak és ott is maradtak a második világháború kitöréséig. 1949-ben Harry Dolman lett a klub elnöke, aki 30 évig maradt ebben a pozícióban. Az 1950-es években került villanyvilágítás az Ashton Gate-re. Ebben az évtizedben öt évet töltöttek a másodosztályban, majd 1965-ben jutottak vissza oda.
Vissza a legjobbak közé (1966–1979)[szerkesztés]
1967-ben Alan Dicks lett a menedzser és alatta látványos fejlődés indult meg. A csapat 1976-ban, 65 év után visszajutott az élvonalba. Ezúttal viszont nem okozott túl nagy örömöt a First Divisionben való szereplés, 1979-ben a 13. helyen végeztek, ez volt a legjobb eredményük ebben az időszakban. Geoff Merrick, Tom Ritchie, Clive Whitehead, Gerry Gow, Trevor Tainton és Jimmy Mann voltak az éra legjobbjai.
Hanyatlás és anyagi gondok (1980–1982)[szerkesztés]
A City 1980-ban ismét a másodosztályban találta magát, de ez csak a problémák sorának kezdete volt. Adósságaik egyre növekedtek és kétszer egymás után kiestek. 1982-ben már a negyedosztályban voltak és nagyon közel kerültek a csődhöz, egy új vállalat (BCFC (1982) plc.) azonban megmentette őket, így "életben maradtak".
Újjászületés (1982–1990)[szerkesztés]
A Vörösbegyek két szezon töltöttek el a negyedosztályban, majd Terry Cooper irányítása alatt 1984-ben feljutottak. Az 1980-as évek további részében stabil harmadosztályú gárdának számítottak. Copper helyére Joe Jordan érkezett, aki 1990-ben másodikként feljuttatta őket a második vonalba. Ez az év volt talán a legsikeresebb Bristol városának futballjában, hiszen Cityt éppen a Bristol Rovers előzte meg a tabellán.
Ismét a másodosztályban (1990–1995)[szerkesztés]
Jordan 1990 szeptemberében a Heart of Midlothianhoz szerződött, utódja, Jimmy Lumsden mindössze 18 hónapig volt hivatalban, utána Denis Smith ült le a kispadra. Ő igazolta le az Arsenal 20 éves csatárát, Andy Cole-t, aki hamar közönségkedvenccé vált. Kevés nála jobb góllövő viselte a Bristol mezét. 1993 februárjában azonban a Newcastle Unitedé lett, világhírnévre később, a Manchester Unitedben tett szert, ahol öt Premier League-trófeát, két FA Kupát és egy Bajnokok Ligáját nyert.
A City továbbra is a másodosztályban szerepelt, melyet Division One-ra kereszteltek át a Premier League létrejötte után. Smith 1993 novemberében az Oxford Unitedhez került. Utódja Russell Osman lett, de őt egy éven belül menesztették, mivel nagyon népszerűtlen volt a szurkolók szemében. Osman nevéhez fűződik azonban az, hogy a csapat 1994 januárjában 1-0-ra megverte a Liverpoolt az FA Kupa harmadik fordulójában.
Joe Jordan visszatért a klubhoz, de neki sem sikerült megakadályoznia a kiesést.
Kiesés és feljutás (1995–2000)[szerkesztés]
Jordan két szezonon keresztül volt a City alkalmazásában, de távozott, miután 1997-ben nem sikerült visszajuttatnia csapatát a másodosztályba. A korábbi Bristol Rovers-mester, John Ward érkezett az Ashton Gate-re és 1998-ban feljuttatta a Vörösbegyeket a Division One-ba. A csapat szenvedett, így Ward távozott, helyét Benny Lennartsson vette át, de a gárda így is utolsó lett és kiesett. Lennartssonnak mennie kellett, de utódja, Tony Pulis is csak hat hónapig maradt. Egyesek szerint az akkori volt a City egyik legrosszabb csapata, természetesen csak az után, mely 20 évvel előtte háromszor egymás után kiesett. Ezt követően az a Danny Wilson került a kispadra, aki korábban feljuttatta a Barnsley-t a Premier League-be.
A Danny Wilson-éra (2000–2004)[szerkesztés]
A Bristol szinte folyamatosan esélyes volt a rájátszást érő helyek megszerzésére Wilson irányítása alatt. 2002-ben úgy tűnt, hogy romlik a formájuk, de egy évvel később kis híján automatikusan feljutottak és megnyerték a Football League Trophyt is. A rájátszásban már nem voltak ilyen sikeresek, hiszen kikaptak a Cardiff Citytől. Wilson utolsó évében (2004) szintén rájátszásig vezette a csapatát, ahol ezúttal a döntőbe is bejutottak, de kikaptak a Brighton & Hove Albiontól. Végül a mestert kirúgták és Brian Tinnion érkezett helyette.
Csalódás Tinnion alatt (2004–2005)[szerkesztés]
A City nem jutott be a rájátszásba a 2004/05-ös szezonban, majd Tinnion le is mondott, miután 2005 szeptemberében 7-1-re kikaptak a Swansea Citytől. Már a szezonkezdet is rendkívül rossz volt, amin olyan nagy nevek leigazolása sem segített, mint Marcus Stewart vagy Michael Bridges. Tinniont Gary Johnson váltotta.
Feltámadás Gary Johnson vezetésével (2005. szeptember –)[szerkesztés]
Johnson 2005 szeptemberében került az Ashton Gate-re a Yeowil Towntól. Első meccse előtt néhány órával találkozott először a csapattal, de mégis sikerült győzniük 3-2-re a Brentord ellen. Több jó eredmény után a klub egymás után kilenc vereséget szenvedett és a kiesőzónába került. Sokan követelték Johnson leváltását, de ezt követően 16 meccséből mindössze egyet vesztett el a csapat, a Gillinghamet 6-0-ra verték, ami 1969 óta a legnagyobb arányú győzelmük volt. Annak ellenére, hogy nem jutottak be a rájátszásba, látszott rajtuk a fejlődés.
A 2006/07-es szezon rosszul indult a Bristol számára, de hamar bekerültek a legjobb hat közé, novemberben pedig kezdetét vette egy 11 meccses veretlenségi sorozat, amivel az élre ugrottak. Az FA Kupa harmadik fordulójában kiejtették a másodosztályú Cardiff Cityt, majd a Middlesbrough-val találták szembe magukat. Az élvonalbeli csapattal 2-2-re végeztek a rendes játékidőben, végül pedig büntetők következtek, melyek során a Boro bizonyult jobbnak.
A másodosztályba való feljutás az idény utolsó napján dőlt el, amikor 3-1-re verték a Rotherham Unitedet. Majdnem egy évtizedre volt szükségük ahhoz, hogy ismét a második vonalban szerepelhessenek.
A feljutás után Johnson több játékost is igazolt erősítés céljából. 2008 március 1-jén már a Championship élén álltak és mindenki abban bízott, hogy automatikusan feljutnak. Ezt követően azonban formaromlás nehezítette meg a dolgukat és biztossá vált, hogy legfeljebb osztályozóval juthatnak az élvonalba. Végül negyedikek lettek és bejutottak a rájátszás döntőjébe, de ott 1-0 arányban kikaptak a Hull Citytől.
Stadion[szerkesztés]
A Bristol City jelenlegi stadionja az Ashton Gate, mely az Avon folyótól délre található. A létesítményben csak ülőhelyek találhatók, egészen pontosan 21 497. Átlagosan körülbelül 19 000-en váltanak jegyet a csapat hazai meccseire. 1900-ig a Bedminster otthona volt, az egyesülés után a City úgy döntött, ezt használja tovább, de 1904-ig máshol is játszottak.
Születtek már a kibővítésre és egy új stadion építésére vonatkozó tervek is az évek során. 2002-ben a bristoli önkormányzat belefogott egy olyan terület keresésébe, mely alkalmas lenne egy 40 000-es stadion felépítésére. Ezt a létesítményt közösen használta volna a City és a Rovers is, de végül a terveket elvetették, a szurkolók legnagyobb örömére. Az Ashton Gate befogadóképessége ma átlagosnak számít a hampionshipben, de 2007 novemberében a vezetőség kilátásba helyezte, hogy a csapat egy olyan 30 000-es stadionba költözik majd, melyet később 40 000-esre bővítenek, így 2018-ra alkalmas lehetne VB-meccsek lebonyolítására is.
Az Ashton Gate-en olyan neves előadók is felléptek már, mint Rod Stewart, Bryan Adams, Elton John, Neil Diamond vagy Ronan Keating.
Sikerlista[szerkesztés]
- Döntős: 1908-09
- Győztes: 1934
- Bajnok: 1905-06
- Bajnok: 1922-23, 1926–27, 1954-55
- Másodikként feljutó: 2006-07
- Győztes: 1977-78
Jelenlegi keret[szerkesztés]
- 2019. augusztus 8. szerint.
|
|
Korábbi híres játékosok[szerkesztés]
|
|
|
Menedzserek[szerkesztés]
| Név | Hivatali idő |
|---|---|
| Sam Hollis
|
1897–1899 |
| Robert Campbell
|
1899–1901 |
| Sam Hollis
|
1901–1905 |
| Harry Thickett
|
1905–1910 |
| Sam Hollis
|
1911–1913 |
| George Hedley
|
1913–1917 |
| Jack Hamilton
|
1917–1919 |
| Joe Palmer
|
1919–1921 |
 Alex Raisbeck
|
1921–1929 |
| Joe Bradshaw
|
1929–1932 |
| Bob Hewison
|
1932–1949 |
| Bob Wright
|
1949–1950 |
| Pat Beasley
|
1950–1958 |
.svg){kind=small} Peter Doherty
|
1958–1960 |
| Fred Ford
|
1960–1967 |
| Alan Dicks
|
1967–1980 |
| Bobby Houghton
|
1980–1982 |
| Roy Hodgson
|
1982 |
| Terry Cooper
|
1982–1988 |
| Joe Jordan
|
1988–1990 |
| Jimmy Lumsden
|
1990–1992 |
| Denis Smith
|
1992–1993 |
| Russell Osman
|
1993–1994 |
| Joe Jordan
|
1994–1997 |
| John Ward
|
1997–1998 |
 Benny Lennartsson
|
1998–1999 |
| Tony Pulis
|
1999 |
| Tony Fawthrop & David Burnside
|
2000 |
| Danny Wilson
|
2000–2004 |
| Brian Tinnion
|
2004–2005 |
| Gary Johnson
|
2005-–2010 |
| Steve Coppell
|
2010 |
| Keith Millen
|
2010–2011 |
| Derek McInnes
|
2011–2013 |
 Sean O'Driscoll
|
2013 |
| Steve Cotterill
|
2013–2016 |
| Lee Johnson
|
2016–2020 |
További információk[szerkesztés]
- A Bristol City hivatalos honlapja
- A Bristol lapja a SkySports.com-on
- A Bristol hivatalos szurkolói oldala
