Bosworthi csata
| Bosworthi csata | |||
| A rózsák háborúja része | |||
 | |||
| A csata egy litográfián | |||
| Dátum | 1485. augusztus 22. | ||
| Helyszín | Dadlington, Anglia, Egyesült Királyság | ||
| Eredmény | döntő Lancaster-házi győzelem | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 Bosworthi csata
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bosworthi csata témájú médiaállományokat. | |||
A bosworthi csatát, amely lezárta a rózsák háborúját, 1485. augusztus 22-én vívták az angliai Bosworth közelében. Az összecsapásban halt meg III. Richárd.
Előzmények
A York-házbéli IV. Eduárd angol király 1461-ben legyőzte a Lancasterek seregét, és ezzel a győzelemmel a York-ház került Anglia trónjára. Halála után öccse, Glouchester hercege lett a régens. A Tudor-korabeli történetírók szerint megölette Edward fiait, akik halála után 1483-ban maga foglalta el a trónt III. Richárd néven.
A csata
A Lanchester-házzal is rokonságban álló Tudor Henrik, aki franciaországbeli száműzetéséből tért vissza hazájába, VIII. Károly francia királytól kapott segítséget. A dél-walesi Milford Havenből indulva hadával London felé nyomult. Richárd Dadlington falu közelében, egy az idő tájt „Redemore”-nak nevezett, mocsaras réten várta be a támadókat. Az ütközetet azért nevezték el bosworthi csatának, mert Bosworth volt a csatamezőhöz legközelebbi vásárváros. A csata hadtörténeti érdekessége, hogy a Brit-szigeteken ekkor használtak először mezei hadak összecsapásában ágyúkat.[1] A király seregének nagyobbik felét a Stanley testvérek hadai, egyenként 3000 fővel alkották. Ezek támogatását azonban III. Richárd Lord Thomas Stanley fiának elraboltatásával kényszerítette ki.
Richárd serege Leicester felől, 1485. augusztus 21-én ért a helyszínre, és az Ambien-domb magaslatán hadrendbe állva várta Henrik hadait. Lord Thomas és Sir William Stanley seregei csak másnap érkeztek meg, de nem csatlakoztak Richárd egységeihez, hanem a csatamező másik szélén álltak fel. Henrik csapatai augusztus 22-én reggel, Atherstone felől értek a helyszínre, és gyakorlatilag menetből bocsátkoztak ütközetbe. A csata a Richárd oldalán harcoló Norfolk hercegének lovasrohamával vette kezdetét. A lovasok Henrik jobbszárnyát támadták meg, amelynek parancsnoka Oxford grófja volt. A kialakuló közelharcban Henrik testőrségével elszakadt a főerőktől. Richárd rátámadt és mintegy 1500 lovagjával igyekezett ellenfele közelébe férkőzni. Egy Vergil nevű, a csatáról a 16. század elején beszámoló történész szerint „A hadak közt mocsár húzódott, és Henrik ügyelt arra, hogy ez seregétől mindig balra legyen, védelmezve azt. Így cselekedvén a napot is hátuk mögött tudhatták.” Henrik oldalt kerülő manőverének másik oka az lehetett, hogy érkező csapatait Richárd serege ágyútűzzel fogadta.[1]
Az ütközet elején Richárd állt nyerésre, de ekkor Thomas Stanley és William Stanley seregükkel együtt átállt Henrik oldalára. Richárd haderejét így átkarolták és bekerítették, gyalogságát felmorzsolták. Richárd serege megsemmisült. A király halálát egy véletlen okozta: Richárd lova egy sárgödörbe lépett és elsüllyedt, a királyt és közvetlen kíséretét a túlerő lekaszabolta. Erre utal Shakespeare III. Richárd című királydrámájának híres mondata: „Lovat! Lovat! Egy lóért országomat!”[2]
A csata közvetlen következményei
Mihelyst a csata sorsa eldőlt, Henrik kíséretével felvonult a Stoke Golding-hoz közeli, akkoriban „Garbrode”-nak nevezett dombra, és sebtében királlyá koronázták a győztest. Ennek emlékére a dombot azóta „Crown Hill”-nek nevezik.[1]
Az elesettek emlékére Dadlingtonban építettek kápolnát – valószínűleg az egykori tömegsírokhoz közel.
Henrik feleségül vette IV. Edward lányát, Yorki Erzsébetet. Ezzel egyesítette a Lancaster-házat a York-házzal, azaz megalapította a Tudor-házat, aminek ő volt első uralkodója.[3]
III. Richárd földi maradványai
III. Richárd csontvázát a Leicesteri Egyetem kutatói 2012. szeptember 12-én találták meg a városuk egyik parkolójában feltárt, „Greyfriars”-nek nevezett középkori kolostor maradványai között. A maradványokat családfakutatással és DNS-vizsgálattal azonosították. Megállapították, hogy a király karcsú, nőies testalkatú férfi volt. A győztesek ellenséges hangvételű leírásaival ellentétben nem volt részlegesen béna, gerince viszont valóban meglehetősen görbe volt. A csontvázon tíz, valószínűleg fegyverek okozta sérülést találtak, ezek közül nyolcat a koponyán – e tényből gyanítható, hogy a király halála előtt elveszíthette sisakját. Nem tudni, hogy a sebek közül melyeket kapta életében, és melyeket (esetleg) halála után. Richárd kezét a temetés előtt valószínűleg összekötözték.[4]
2013. február 8-án nyitották meg a III. Richárd életét és halálát bemutató kiállítást a leicesteri székesegyházban.[1] A király maradványait is e templomban helyezték örök nyugalomra 2015-ben.[5]
Jegyzetek
- ↑ a b c d BBC History Magazin: Így lett meg, hol ölték meg III. Richárdot – Index, 2013. február 14.
- ↑ Shakespeare: III. Richárd (fordította: Szigligeti Ede)
- ↑ Katus László: A középkor története
- ↑ Tényleg III. Richárd csontvázát találták meg – Index, 2013. február 4.
- ↑ Újratemették III. Richárdot Archiválva 2015. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – Vs.hu, 2015. március 26.
Források
- Katus László: A középkor története (Pannonica, 2001) ISBN 9789639252042
- Chris McNab:A legnagyobb katonai katasztrófák. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 2008 ISBN 978 963 19 6308 3
