Benjámín Netanjáhú
izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke
izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke
Benjámín Netanjáhú | |
Izrael miniszterelnöke | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2009. március 31. | |
Elnök | 1. Simón Peresz (2009-2014) 2. Reuvén Rivlin (2014-) |
Miniszterelnök | Aríél Sárón |
Előd | Ehúd Olmert |
Hivatali idő 1996. június 18. – 1999. július 6. | |
Elnök | Ézer Weizman |
Előd | Simón Peresz |
Utód | Ehúd Bárák |
Izrael pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 2006. március 28. – 2009. március 31. | |
Előd | Szilvan Salom |
Utód | Ehúd Olmert |
Izrael külügyminisztere | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2015. május 14. | |
Előd | Avigdor Lieberman |
Hivatali idő 2012. december 18. – 2013. november 11. | |
Előd | Avigdor Lieberman |
Utód | Avigdor Lieberman |
Hivatali idő 2002. november 6. – 2003. február 28. | |
Előd | Simón Peresz |
Utód | Szilvan Salom |
Hivatali idő 1998. január 6. – 1998. október 13. | |
Előd | Dávid Lévi |
Utód | Aríél Sárón |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1949. október 21. (74 éves) Tel-Aviv, Izrael |
Párt | Likud |
Szülei | Zila Netanyahu Benzion Netanyahu |
Házastársa | Sara Netanyahu (1991–) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Vallás | izraelita |
Díjak |
|
Benjámín Netanjáhú aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjámín Netanjáhú témájú médiaállományokat. |
Benjámín Netanjáhú (héberül: בנימין נתניהו; angol átírással Benyamin Netanyahu (a Binyamin alak is előfordul), Tel-Aviv, 1949. október 21. –) izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke 1996 - 1999 között, majd tisztségére újraválasztották 2009. március 31-én.
Életpályája
Tel-Avivban, Izrael akkori fővárosában született 1949-ben. 1956 és 1958 között családjával az Egyesült Államokban élt. Ekkor rövid időre hazaköltöztek, majd 1963 - 1967 között újra kiköltöztek. Végül 1967-ben végleg hazatértek és Netanjáhú belépett az Izraeli Hadseregbe. Az Elit Felderítési Egységben teljesített szolgálatot, számos bevetésen vett részt, az egyiken, 1972. májusában megsebesült. Felépülése után nem sokkal századosként leszerelt, majd visszatért az USA-ba, ahol előbb egy építészeti, majd egy közgazdasági egyetemet végzett el.
1976-ban egy ugandai túszdráma során palesztin fegyveresek harcban megölték a bátyját, Jónátánt, a túsz-szabadító kommandós egység parancsnokát. Benjamin ekkor visszatért Izraelbe és belépett egy szervezetbe, melynek célja a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés kiépítése volt.
1982 és 1984 között Izrael amerikai nagykövetségén dolgozott, majd 1984 és 1988 között nagykövet volt. 1988-ban a Likud listáján bejutott a Kneszetbe (az izraeli parlamentbe), ugyanettől az évtől kedve 1990-ig külügyminiszter-helyettes volt. 1990 márciusában kinevezték a Miniszterelnöki Hivatal miniszterhelyettesévé.
1993-ban a Likud vezetője lett. 1996-ban miniszterelnökké választották. Egyik első rendelkezése volt, hogy engedélyezte a palesztin lakta területekre zsidók telepítését. Szeptember 24-én egy régészek által feltárt alagutat nyitottak meg a jeruzsálemi mecsetek közelében, ami heves összetűzéseket váltott ki a helyi zsidó és muszlim lakosok közt. A zavargásoknak nyolcvan többségében palesztin áldozata volt. Október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök szervezésében Washingtonban Netanjáhú Jasszer Arafattal a PFSZ vezetőjével találkozott, aki felszólította az alagút bezárására, de Netanjáhú ezt megtagadta.
1997. január 15-én Arafat és Netanjáhú megegyezett, hogy Izrael kiüríti Hebron város területének négyötödét. Ez meg is történt, később azonban Netanjáhú elrendelte egy palesztinai zsidó telep építését, amiért a PFSZ megszakította kapcsolatait a zsidó állammal. Ez július 30-án történt jeruzsálemi öngyilkos merényletet követően, melynek 15 zsidó halottja volt és ami miatt Izrael felfüggesztette tárgyalásait a PFSZ-el. Időközben a Netanjáhú-kormány több tagja is lemondott, így tiltakozva a miniszterelnök autokratikus módszerei és a béketárgyalások megszakadása miatt.
1998-ban amerikai nyomásra Netanjáhú és Arafat megegyeztek, hogy Izrael Ciszjordánia 13%-áról kivonja csapatait. Miután a csapatkivonás első szakasza lezárult, a miniszterelnök kijelentette, hogy nem folytatja tovább, arra hivatkozva, hogy a palesztinok nem teljesítették ígéreteiket a terrorizmus elleni harc tekintetében.
1999-ben Ehúd Bárák legyőzte a miniszterelnöki választáson, ezért egy időre visszavonult a politikai élettől. Mikor azonban a Bárák-kormány 2000 végén megbukott, visszatért. Mikor Aríél Sárón addigi külügyminisztert megválasztották miniszterelnöknek, ő Netanjáhú-t tette meg külügyminiszternek, 2003-ban pedig pénzügyminiszter lett.
Aríel Sárón visszavonulása után, 2005-ben Netanjáhú újra a Likud vezetője lett. 2009. március 31-én pedig újra megválasztották Izrael miniszterelnökének.
2019. szeptemberében a parlamenti választások után Reuven Rivlin köztársasági elnök Netanjáhút kérte fel kormányalakításra.
[1] 2019. október 21-én Netanjáhú beismerte, hogy nem tud kormányt alakítani.[2]