Benjámín Netanjáhú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 176.241.58.35 (vitalap) 2021. április 11., 08:27-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke

izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke

Benjámín Netanjáhú
Izrael miniszterelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2009. március 31.
Elnök1. Simón Peresz (2009-2014)
2. Reuvén Rivlin (2014-)
MiniszterelnökAríél Sárón
ElődEhúd Olmert
Hivatali idő
1996. június 18. – 1999. július 6.
ElnökÉzer Weizman
ElődSimón Peresz
UtódEhúd Bárák
Izrael pénzügyminisztere
Hivatali idő
2006. március 28. – 2009. március 31.
ElődSzilvan Salom
UtódEhúd Olmert
Izrael külügyminisztere
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2015. május 14.
ElődAvigdor Lieberman
Hivatali idő
2012. december 18. – 2013. november 11.
ElődAvigdor Lieberman
UtódAvigdor Lieberman
Hivatali idő
2002. november 6. – 2003. február 28.
ElődSimón Peresz
UtódSzilvan Salom
Hivatali idő
1998. január 6. – 1998. október 13.
ElődDávid Lévi
UtódAríél Sárón
Katonai pályafutása
Csatái

Született1949október 21. (74 éves)
Tel-Aviv,  Izrael
PártLikud

SzüleiZila Netanyahu
Benzion Netanyahu
HázastársaSara Netanyahu (1991–)
Gyermekei
  • Noa Roth
  • Yair Netanyahu
  • Avner Netanyahu
Foglalkozás
Iskolái
Vallásizraelita

Díjak
  • Jabotinsky Medal (1980)
  • Tzeltner Prize (1987)
  • a Bar Ilan Egyetem díszdoktora (1988)

Benjámín Netanjáhú aláírása
Benjámín Netanjáhú aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjámín Netanjáhú témájú médiaállományokat.

Benjámín Netanjáhú (héberül: בנימין נתניהו; angol átírással Benyamin Netanyahu (a Binyamin alak is előfordul), Tel-Aviv, 1949. október 21. –) izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke 1996 - 1999 között, majd tisztségére újraválasztották 2009. március 31-én.

Életpályája

Tel-Avivban, Izrael akkori fővárosában született 1949-ben. 1956 és 1958 között családjával az Egyesült Államokban élt. Ekkor rövid időre hazaköltöztek, majd 1963 - 1967 között újra kiköltöztek. Végül 1967-ben végleg hazatértek és Netanjáhú belépett az Izraeli Hadseregbe. Az Elit Felderítési Egységben teljesített szolgálatot, számos bevetésen vett részt, az egyiken, 1972. májusában megsebesült. Felépülése után nem sokkal századosként leszerelt, majd visszatért az USA-ba, ahol előbb egy építészeti, majd egy közgazdasági egyetemet végzett el.

1976-ban egy ugandai túszdráma során palesztin fegyveresek harcban megölték a bátyját, Jónátánt, a túsz-szabadító kommandós egység parancsnokát. Benjamin ekkor visszatért Izraelbe és belépett egy szervezetbe, melynek célja a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés kiépítése volt.

1982 és 1984 között Izrael amerikai nagykövetségén dolgozott, majd 1984 és 1988 között nagykövet volt. 1988-ban a Likud listáján bejutott a Kneszetbe (az izraeli parlamentbe), ugyanettől az évtől kedve 1990-ig külügyminiszter-helyettes volt. 1990 márciusában kinevezték a Miniszterelnöki Hivatal miniszterhelyettesévé.

1993-ban a Likud vezetője lett. 1996-ban miniszterelnökké választották. Egyik első rendelkezése volt, hogy engedélyezte a palesztin lakta területekre zsidók telepítését. Szeptember 24-én egy régészek által feltárt alagutat nyitottak meg a jeruzsálemi mecsetek közelében, ami heves összetűzéseket váltott ki a helyi zsidó és muszlim lakosok közt. A zavargásoknak nyolcvan többségében palesztin áldozata volt. Október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök szervezésében Washingtonban Netanjáhú Jasszer Arafattal a PFSZ vezetőjével találkozott, aki felszólította az alagút bezárására, de Netanjáhú ezt megtagadta.

1997. január 15-én Arafat és Netanjáhú megegyezett, hogy Izrael kiüríti Hebron város területének négyötödét. Ez meg is történt, később azonban Netanjáhú elrendelte egy palesztinai zsidó telep építését, amiért a PFSZ megszakította kapcsolatait a zsidó állammal. Ez július 30-án történt jeruzsálemi öngyilkos merényletet követően, melynek 15 zsidó halottja volt és ami miatt Izrael felfüggesztette tárgyalásait a PFSZ-el. Időközben a Netanjáhú-kormány több tagja is lemondott, így tiltakozva a miniszterelnök autokratikus módszerei és a béketárgyalások megszakadása miatt.

1998-ban amerikai nyomásra Netanjáhú és Arafat megegyeztek, hogy Izrael Ciszjordánia 13%-áról kivonja csapatait. Miután a csapatkivonás első szakasza lezárult, a miniszterelnök kijelentette, hogy nem folytatja tovább, arra hivatkozva, hogy a palesztinok nem teljesítették ígéreteiket a terrorizmus elleni harc tekintetében.

1999-ben Ehúd Bárák legyőzte a miniszterelnöki választáson, ezért egy időre visszavonult a politikai élettől. Mikor azonban a Bárák-kormány 2000 végén megbukott, visszatért. Mikor Aríél Sárón addigi külügyminisztert megválasztották miniszterelnöknek, ő Netanjáhú-t tette meg külügyminiszternek, 2003-ban pedig pénzügyminiszter lett.

Aríel Sárón visszavonulása után, 2005-ben Netanjáhú újra a Likud vezetője lett. 2009. március 31-én pedig újra megválasztották Izrael miniszterelnökének.


2019. szeptemberében a parlamenti választások után Reuven Rivlin köztársasági elnök Netanjáhút kérte fel kormányalakításra. [1] 2019. október 21-én Netanjáhú beismerte, hogy nem tud kormányt alakítani.[2]

Források

Jegyzetek