Arrabonicum flórajárás

A gyakorlatilag a Kisalfölddel azonos Arrabonicum flórajárás az Eupannonicum flóravidék (Alföldek) legnyugatibb flórajárása. Nyugati része a zárt tölgyes, keleti része pedig az erdős sztyepp övben foglal helyet.

Növényföldrajzi jellegét döntően a Duna árterén, elsősorban a Szigetközben megtelepült, és sok hegyvidéki elemet rejtő ártéri ligeterdők (Pimpinello majoris-Ulmetum és Paridi quadrifoliae-Alnetum) alakították ki. Ezek a helyükre telepített nemes nyárasok egyhangú mesterséges ültetvényei miatt az utóbbi évtizedekben vészesen összezsugorodtak. A vízrendezés, a mocsarak lecsapolása megpecsételte a Hanság hajdan volt lápjainak sorsát. Az égeres láperdők, láprétek máig fennmaradt töredékei számos igen ritka, veszélyeztetett fajnak:

• fekete ribiszke (Ribes nigrum),
• babérfűz (Salix pentandra),
• molyhos nyír (Betula pubescens)

nyújtanak menedéket, ezért különleges természeti értékeink.

A Fertő terjedelmes nádasai és szikesei a Hansággal együtt a Fertő–Hanság Nemzeti Park részei. Értékes lápterületek találhatók a Marcal völgyében is. Az egykor gazdag flórájú homokpuszták túlnyomórészt a homokfásítás áldozatául estek. Különleges érték a Bakonyszentlászló–Fenyőfő közt élő, egyedülálló, maradvány jellegű homokpusztai erdeifenyves (Festuco vaginatae-Pinetum). A flórajárás keleti peremén, Esztergom környékén található síklápok fő érdekessége az illatos hagyma (Allium suaveolens).

Jellegzetes flóraelemei

Az élőhelyek egyik csoportjára:

• a Győr és Komárom között nyomokban föllelhető meszes homokpusztákra,
• a löszhátakra (Pannonhalma és Ilak között, illetve Ravazd vidékén),
• a Sokorói-dombság lábának homoki gyepjein

a kontinentális, pannon–pontusi, pontusi és szubmediterrán elemek jutnak túlsúlyra.

A kontinentális flóraelemek közül jellemző:

• pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana),
• buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata),
• homokgyopár (Helychrisum arenarium),
• kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata).

Pannon–pontusi, illetve pontusi fajok:

• homoki keserűfű (Polygonum arenarium),
• fényes poloskamag (Corispermum nitidum),
• homoki vértő (Onosma arenaria).

Szubmediterrán fajok:

• nyalábos kőhúr (Minuartia fastigiata),
• homoki habszegfű (Silene conica),
• szürke nyúlkapor (Trinia glauea).

A pusztai flóraelemek között feltűnik több endemikus faj, illetve alfaj is:

• homoki imola (Centaurea arenaria ssp. tausheri),
• kései szegfű (Dianthus serotinus),
• magyar csenkesz (Festuca vaginata),
• homoki fátyolvirág (Gypsophila arenaria),
• homoki varjúháj (Sedum hillebrandti).

Tájegységei

Hanság (és Fertő)

A Hanság lefolyástalan, lápos medence. A Fertő mellékén hatalmas nádasok és szikesek húzódnak. A lecsapolások miatt az egykori gazdag lápvilágnak csak hírmondói maradtak fenn. A szikesek „eredetisége” nehezen értelmezhető, mivel a tó területe és vele a növénytársulások elhelyezkedése, el-, illetve kiterjedése mindig roppant változékony volt – és ebben egyaránt volt szerepe a természeti folyamatoknak és a vízkormányzásnak.

• Ezeken a szikeseken a sótűrő fajok között nemcsak kontinentális, de irán-turáni jellegű, bennszülött flóraelemeket is találunk:
  • sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicus)
  • sziksófű (Suada pannonica, Suada maritima)
  • közönséges mézpázsit vagy sziki mézpázsit (Puccinellia distans - szin: Puccinellia limosa)
  • fehér zsázsa (Lepidum crassifolium, a Fertő partján).
• Fűz- és égerlápokban:
  • molyhos nyír (Betula pubescens),
  • babérfűz (Salix pentandra),
  • fekete ribiszke (Ribes nigrum),
  • erdeifenyő (Pinus sylvestris) – kihalt
  • tőzegmohák (Sphagnum sp.) – kihaltak
• Kiszáradó lápréteken:
  • lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa),
  • lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) – kihalt
  • lisztes kankalin (Primula farinosa) – kihalt

Komáromi-síkság

A Kisalföld keleti részén elterülő síkságot túlnyomórészt meszes homok borítja. Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:

• Meszes homokpuszták:
  • méhbangó (Ophrys apifera),
  • pókbangó (Ophrys sphegodes).
• Kiszáradó láprétek:
  • illatos hagyma (Allium suaveolens).

Rábaköz és Marcal-medence

A Rába és a Marcal fiatal öntésterületének jellegzetes növénytársulásai:

• keményfaligetek,
• gyertyános–tölgyesek;

jellegzetes növényfajai:

• • berki szellőrózsa (Anemone nemorosa),
  • tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

Szigetköz és Csallóköz

A Bécsi-kapun át a Kárpát-medencébe lépő Duna szerteágazik, és a Kisalföld süllyedő medencéjében lerakja hordalékát. Ez a kavicsos-homokos hordalék építi fel a Szigetköz és a Szlovákiához tartozó Csallóköz hatalmas szigetvilágát.

A tájat egykor uraló keményfaligeteket (Querco–Ulmetum) a 20. században a talajvíz szintjének emelkedésével puhafaligetek (Salicetum albae–fragilis) váltották fel; előbbiek foltjai csak a magasabb térszíneken éltek túl.

• A keményfaligetek aljnövényzetében jellegzetes, a hegyvidékről levándorolt fajokat figyelhetünk meg:
  • tüzes liliom (tűzliliom, Lilum bulbiferum),
  • fehér sás (Carex alba)
  • békabogyó (Actaea spicata)
• A puhafaligetek növényzetében is előfordulnak az Alpokból a Duna mentén levándorolt fajok:
  • hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica),
  • csermelyciprus (Myricaria germanica),
  • sugárkankalin (Primula elatior),
  • havasi ikravirág (Arabis alpina),
  • hölgy estike (Hesperis matronalis).

Jellegzetes növénytársulásai és növényfajai:

• Alacsony árterek bokorfüzeseiben és puhafaligetekben:
  • parti fűz (Salix elaeagnos),
  • fekete ribiszke (Ribes nigrum),
  • tavaszi tőzike (Leucojum aestivum),
  • patakparti aggófű (Senecio fluviatilis),
  • mocsári aggófű (Jacobaea paludosa);
• keményfaligetekben és gyertyános–tölgyesekben:
  • árnyékvirág (Majanthemum bifolium),
  • odvas keltike (Corydalis cava),
  • medvehagyma (Allium ursinum),
  • kónya vicsorgó (Lathraea squamaria),
  • hóvirág (Galanthus nivalis),
  • dunai csillagvirág (Scilla vindobonensis);
• száraz tölgyesekben:
  • méhbangó (Ophrys apifera),
  • légybangó (Ophrys insectifera),
  • fehér sás (Carex alba).

A Fertő medencéjével lecsapolásáig összefüggött a Hanság (Hany) mocsárvidéke, amin kiterjedt égererdők (Thelypteridi–Alnetum) nőttek. Ma már csak néhány folton látható a csíkos éger (Alnus rugosa) cserjeszintjében a fekete ribiszke (Ribes nigrum) terjeszkedik, és alatta nagy ritkán még felfedezhető a lápi csalán (Urtica kioviensis)

Egyes szerzők az Arrabonicum flórajáráshoz sorolják az Ausztriához tartozó Bécsi-medence és a Csehországhoz tartozó Morvamező növényzetét is.

Ság hegy

A síkságból szigetként kiemelkedő Ság (279 m) növényzete nem a Kisalföldével, hanem a Dunántúli-középhegységével rokon.

Források

• Az Alföld flóravidéke
• Növényföldrajz
• Rakonczay, 1996: Rakonczay Zoltán, Ambrus András: Szigetköztől az Őrségig: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei, Budapest, 1996, ISBN 963-7362-12-6 fűzött