Andrej Hlinka
| Andrej Hlinka | |
 | |
| Született | 1864. szeptember 27.[1][2][3][4][5] Rózsahegy |
| Elhunyt | 1938. augusztus 16. (73 évesen)[1][2][3][4][5] Rózsahegy |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a Csehszlovák Forradalmi Nemzetgyűlés tagja |
| Iskolái | Ján Francisci-Rimavský Gymnasium |
| Kitüntetései | Grand Cross of the Order of Polonia Restituta |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Hlinka témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Andrej Hlinka szül. Hlinka András (Csernova, 1864. szeptember 27. – Rózsahegy, 1938. augusztus 16.) római katolikus szlovák pap, a második világháború előtti időszak egyik legjelentősebb, szélsőségesen nacionalista szlovák politikusa volt.
Élete
Hlinka egy nyolcgyermekes földműves-napszámos család fiaként született, édesapja id. Hlinka András, édesanyja Schulik Mária volt. Hlinka Rózsahegyen és Lőcsén járt gimnáziumba. Teológiát végzett Szepeshelyen, ahol 1889-ben szentelték katolikus pappá. 1924-től pápai kamarás, 1927-től pápai jegyző volt, egyúttal vallásos könyveket kiadó Szent Adalbert Társulat elnökségét is ellátta.
Több helyen dolgozott papként, utoljára Rózsahegyen. Már fiatalon politizálni kezdett a konzervatív gróf Zichy János vezette Katolikus Néppártban. Amikor a párt erősítette a magyar nemzeti arculatát, Hlinka kilépett és a Szlovák Néppárt (Slovenská ľudová strana) egyik alapítója és kulcsfigurája lett. Főszerkesztője volt 1897-ben a „Népi Hírek” (Ľudové Noviny) című újságnak, és 1906-ban megalapította a „Népi Bank”-ot (Ľudová banka). 1906-ban kétéves börtönbüntetésre ítélték magyarellenes agitáció miatt, és eltiltották papi hivatása gyakorlásától. A szegedi Csillagbörtönben (ahol többek között Kun Bélával is találkozott) egyházi témájú műveket írt, és fordított. A szülőfalujában történt 1907-es csernovai tragédia után X. Piusz pápa közbenjárására kegyelmet kapott, és kiengedték a börtönből.
1918-ban tagja lett a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Eleinte elfogadta az egységes csehszlovák nemzet eszméjét, de néhány hét elteltével változtatott a politikáján és megalapította az új Szlovák Néppártot. Már 1919 nyarán elutazott Párizsba, és a versailles-i konferencián sikertelenül követelte a szlovák autonómiát. A pártja nevét 1925 után „Hlinka Szlovák Néppártjára” (Hlinkova slovenská ľudová strana, HSĽS) változtatták, melynek haláláig elnöke, fő ideológusa és parlamenti képviselője volt. A csehszlovák parlamentben Hlinka volt a párt frakcióvezetője. Halála után Jozef Tiso vette át a helyét.
Eszmevilága
Eszméiben keveredett a nacionalizmus, a szélsőséges klerikalizmus, az antikommunizmus és idegengyűlölet. Harcolt a prágai centralizmus ellen, az utolsó években a nácizmus és a fasizmus ideológiának egyes elemeit átvette, anélkül, hogy feladta volna a katolikus hitét. Szövetségesének tartotta a nemzetiszocialista Szudétanémet Párt vezetőjét, Konrad Henleint és a magyar Esterházy János grófot. Egységesíteni akarta a szlovák nemzetet, mivel 1929-ben a választásokon Szlovák Néppártja 28, hat évvel később 30%-os támogatást kapott, de ez célja eléréséhez kevés volt. Ennél több szavazattal rendelkeztek együtt a kommunisták és a szociáldemokraták, akiket „a katolicizmus kizárólagosságát hirdető pap-politikus" legszívesebben betiltott volna, de vallási intoleranciáját a szlovák evangélikusok mind a mai napig nem bocsátották meg neki. 1936-ban egy nagygyűlésen kijelentette: „Én vagyok a szlovák Hitler, olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban." A baloldali pártokat csak „zsidó-bolsevik csőcselékként" szokta emlegetni, ennek kapcsán vált ismertté az a vallomása is, amely szerint „Addig nem nyugszom, amíg a vörös Szlovákiából nem csinálok fehér Szlovákiát".[forrás?]
1925-ben ezt nyilatkozta: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt."[6]
Utóélete
A háború utáni Csehszlovákiában nem tűrt személy lett. 1989 után változtattak ezen a képen, az 1991-ben megjelent Szlovák Nemzeti Életrajzokban (Slovak National Biography) már a következőképpen jelölik meg személyét: „a modern Szlovákia történetének egyik legfontosabb személyisége, nemzeti keresztény politikus és a szlovák autonóm törekvések képviselője”. Arcképe 16 évig a szlovák ezerkoronás bankjegyen is jelen volt.
Emlékezete
- Eperjesen mellszobor
- Mellszobor az illavai börtön előtt
- Zsolnán egész alakos szobor
- Rózsahegyi síremléke
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Sajó Sándor a Kárpát-haza költője
