Az Amerikai Egyesült Államok vasúti közlekedése
| Az USA vasúti közlekedése | |
 |
|
| Tehervonat az USA-ban | |
| Működtetés | |
| Nemzeti vasúttársaság | Lásd: Amtrak |
| Infrastruktúra-kezelő | Lásd: Az USA vasúttársaságainak listája |
| Fő üzemeltetők | Lásd: Az USA vasúttársaságainak listája |
| Statisztika | |
| Felmérés éve | 2005 |
| A hálózat hossza | |
| Teljes hossz | 226 427[1] km |
| Nagysebességű vonalak | 362[2] km |
| Nyomtávok | |
| Fő nyomtáv | 1435 mm |
| Nagysebességű nyomtáv | 1435 mm |
| Áramrendszer | |
| Fő áramrendszer | 25 kV 50 Hz AC |
| Térkép | |
 |
|
Az USA vasútjainak legfontosabb feladata a nagy távolságú, nagy tömegű teherszállítás. A teherszállítás magántársaságok kezében van, akik a pályát is üzemeltetik. Személyszállítás a legtöbb vonalon nincs. A vasútvonalak teljes hossza 226 427 km, mely normál nyomtávú.[1]
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Az USA-ban az első gőzmozdony, becenevén John Bull, még Angliából érkezett. Azonban hamarosan beindult az amerikai mozdonygyártás is, figyelembe véve a helyi igényeket. Ezzel született meg a jellegzetes amerikai gőzmozdonytípus. A mozdonyoknak szükségük volt nagy és erős pályakotróra, erős világításra, de ehhez mégis alacsony tengelyterhelés kellett, hogy ne rongálja meg a gyorsan és egyszerűen fektetett vágányokat.
Észak-Amerikában Európával szinte egyidejűleg vette kezdetét a nagy ütemű vasútépítés. 1829-ben nyílt meg az első észak-amerikai gőzvontatású vasútvonal. 40 évvel később már New-Yorktól San Franciscoig lehetett vonattal utazni.
Hamarosan több ezer km pálya épült mindkét parton, majd megkezdődött Az Amerikai Egyesült államok első transzkontinentális vasútvonalának az építése is. A pálya rekordgyorsasággal készült el, hét évvel korábban, mint előzetesen tervezték. A vasút lehetővé tette a vadnyugat gyors benépesítését európai telepesekkel. A civilizáció gyors előrenyomulása, élén a Tüzes lóval, az indián kultúra szinte teljes pusztulását okozta.
Ezzel létrejött az ország keleti partja, az Atlanti- és a nyugati part, a Csendes-óceán közötti – kb. 5000 km hosszú – vasúti összeköttetés, bekapcsolva az ország gazdasági vérkeringésébe a mezőgazdasági és ipari művelésre alkalmas területeket. Ebben az időszakban a vonatok menetsebessége általában nem haladta meg a kb. 80 km/h értéket. A közbenső szükséges megállások – utas-csere, vízvétel, tűzkezelés, személyzetváltás stb. – miatt a tényleges utazási sebesség kb. 50 km/h lehetett. Ebből következett, hogy egy nap (24 óra) alatt megtehető út kb. 1200 km, vagyis a két tengerpart közötti út megtételéhez kb. négy napra volt szükség.
A hosszú utazás fáradalmainak enyhítésére az ülőhelyes kocsik mellett, a tehetősebb utasok részére „felár” ellenében fekvőhelyes hálókocsit soroltak meghatározott, menetrend szerint közlekedő vonatokba. Pullman George Mortimer (1831–1897) amerikai feltaláló, majd gyáros, a róla elnevezett forgóvázas, négytengelyű vasúti személykocsi gondolatával, majd megvalósításával (1864) jelentőset alkotott. Megszületett a távolsági személyszállítási igény kielégítésére alkalmas személykocsi: a 4-tengelyű, forgóvázas, középátjárós Pullman-kocsi. E kocsi nappali használatban két üléssoros, középátjárós, egyszerű termes személykocsi. Este a szemközti üléseket összehúzták – ez lett az alsó fekhely – s a tetőhajlásba felcsukott felső ágyat lehajtva, egy második utas számára biztosítottak fekvőhelyet. Az ágyak hosszirányba feküdtek, a kocsin – középen – éjjel is végig lehetett menni.
A klasszikus Pullman-hálókocsi meglehetősen tömeg- szállás jellegű volt, Európában nem is terjedt el. Korszerűtlen ma már hazájában is. Az újabb megoldások szeparált fülkékkel épültek.[3]
Személyszállítás [szerkesztés]
A távolsági személyszállítás az Amtrak feladata.
Rövidebb vonalakon, elővárosi vonatokat és kiránduló vonatokat más társaságok is üzemeltetnek.
Nagysebességű közlekedés [szerkesztés]
Az USA-ban jelenleg csak egy vonalon zajlik nagysebességű közlekedés: A Northeast Corridoron Washington és Boston között. Számos terv készült azonban a hálózat bővítésére, mint például Kalifornia államban a California High-Speed Rail.
Az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, és az elnökhelyettes Joe Biden, egy 8 milliárd dollár értékű projektnek a részleteit közölték egy tájékoztatón 2010-ben. A nagy ívű terv a vasúti városközi távolsági személyszállítás fejlesztésének szövetségi pénzből finanszírozását, és az ország első igazi nagysebességű vonalának, a Florida High Speed Rail megépítését jelenti. A bejelentés helyszínéül a floridai Tampát választották ki, mivel ez a város lesz az egyike, amelyet a jövőbeli új nagysebességű vasútvonal fog kiszolgálni. A pénz több mint a negyedét Kalifornia kapja, először 2,25 milliárd dollárt az Anaheim–Los Angeles–San Francisco nagysebességű vonal építésére. Kalifornia Nagysebességű Hivatala kijelentette, alapvető áttörés következik be a 836 kilométeres vonalon jövő évben, melynek befejezését 2020-ra tervezik. Chicago–St. Louis vonal felújítására 1,1 milliárd dollárt allokáltak. A vonalat 177 km/h sebességre építik át, beleértve természetesen a vonatirányítási rendszer, biztosítóberendezések felújítását is. Számos további vasútvonal felújítására is sor kerül, a szintbeli keresztezések megszüntetésére. Jelentkeztek a járműgyártók is, szeretnének a jármű megrendelésekből részesedni.
Az alábbi vonalak építésére, felújítására kerül sor:
- Kalifornia nagysebességű vonal - 2300 millió USD
- Florida nagysebességű vonal - 1200 millió USD
- Chicago–St. Louis–Kansas City - 1100 millió USD
- Minneapolis–Milwaukee–Chicago - 823 millió USD
- Charlotte–Richmond–Washington DC - 620 millió USD
- Detroit–Chicago - 244 millió USD
- New Haven–Spingfield–St. Albans - 160 millió USD
- New York–Albany–Montréal - 151 millió USD
- Boston–New York–Washington DC - 112 millió USD
- Brunswick/Portland–Boston - 35 millió USD
- Philadelphia–Pittsburgh - 27 millió USD
- Cleveland–Cincinnati - 40 millió USD
- Kisebb projektek - 1188 millió USD
Összesen: 4000 millió USD[4]
Teherszállítás [szerkesztés]
Napjainkban a vasútra nagy szerep hárul, az összes teherszállításból kb. 30%-kal részesedik. Vonatok szállítják a szén 70%-át, a konzervek és a fagyasztott élelmiszerek 74%-át, a hús és tejtermékek 45%-át, a háztartási készülékek 45%-át, az autók és autóalkatrészek 76%-át, a celluóz és papíráru 86%-át, az épületfa 78%-át, a vegyi anyagok 63%-át, és a fém félkésztermékek 68%-át.[5]
Érdekesség [szerkesztés]
Az egész amerikai kontinens legészakibb vasúti állomása az alaszkai Fairbanks-ben van és a legnyugatibb is ugyanitt, ezen a vonalon Talkeetna városában van.
A legfontosabb társaságok [szerkesztés]
- Amtrak
- BNSF Railway
- Canadian National Railway
- Canadian Pacific Railway
- CSX Transportation
- Kansas City Southern Railway
- Norfolk Southern
- Union Pacific Railroad
Vasúti kapcsolata más országokkal [szerkesztés]
Mexikó - van, azonos nyomtáv
Kanada - van, azonos nyomtáv
Oroszország - nincs, tervezés alatt, eltérő nyomtáv
Irodalom [szerkesztés]
- Dee Brown. Vasút a vadnyugaton, 1980 (magyar nyelven), Kossuth kiadó. ISBN 963-09-1619-3 [1977]
- Riley, C. J. The Encyclopedia of Trains & Locomotives (2002)
- Leland H. Jenks, "Railroads as an Economic Force in American Development," The Journal of Economic History, Vol. 4, No. 1 (May, 1944), 1-20.
- Meyer, Balthasar H. History of Transportation in the United States before 1860 (1917)
- O. S. Nock, ed. Encyclopedia of Railways (London, 1977), worldwide coverage, heavily illustrated
- John Stover, American Railways (2nd ed 1997)
- John Stover, The Routledge Historical Atlas of the American Railroads (2001)
- Albro Martin, Railroads Triumphant: The Growth, Rejection, and Rebirth of a Vital American Force (1992)
- Freeman H. Hubbard, Encyclopedia of North American railroading: 150 years of railroading in the United States and Canada. (1981)
- Brian A. Weatherford, Henry H. Willis, David S. Ortiz: The State of U.S. Railroads A Review of Capacity and Performance Data, free PDF, RAND, 2008, ISBN 9780833045058
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b CIA - The World Factbook. www.cia.gov. (Hozzáférés: 2010. július 4.)
- ↑ HIGH SPEED LINES IN THE WORLD (application/pdf objektum) (angol nyelven). uic.org, 2011 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 1.)
- ↑ Lánczos Péter - okleveles gépészmérnök nyugalmazott MÁV igazgató: 201202_04-10_vegl.pdf (application/pdf objektum). vasutgepeszet.hu, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 27.)
- ↑ 201002_28-35.pdf (application/pdf objektum). vasutgepeszet.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 15.)
- ↑ Forrás: Vasúti Guinness könyv
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||||||
