Ali Baba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ali Baba történetének részlete Maxfield Parrish festményén (1909)

Ali Baba (arabul: علي بابا – ʿAli Bābā) kitalált szereplő a középkori arab irodalomból. Az Ali Baba és a negyven rabló című kalandmesében jelenik meg. Néhány kritikus szerint ezt a történetet Antoine Galland, egy 18. századi francia orientalista és a mű egyik európai fordítója adta hozzá az Ezeregyéjszaka meséihez, aki valószínűleg egy aleppói arab mesélőtől hallotta. Viszont Richard F. Burton azt állítja, hogy valószínűleg az eredeti Ezeregyéjszaka meséi része volt. A történet egy pantomimelőadás cselekménye is volt — legnépszerűbben valószínűleg a Chu Chin Chow nevű pantomim/musicalben.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perzsia Khoraszán nevű városában Ali Baba és bátyja, Kászim egy gazdag kereskedő fiai voltak. Apjuk halála után Kászim gazdag nőt vett feleségül, Ali Babának szegény leány lett a párja. A fiatal Ali Baba tűzifa (egy értékes árucikk) gyűjtésével és vágásával foglalkozott a közeli hegyek erdőiben.

Sok becsülettel eltöltött munkás nap után, egyszer lovasok seregét pillantotta meg. Véletlenül meghallotta a negyven rabló titkát, akik a kincsesraktárukat látogatták meg egy alig észrevehető sziklafalnál. A kincs egy vasajtóval elzárt barlangban rejtőzött, a szája varázslattal volt elzárva. A "Szezám, tárulj fel!" szavakra nyílt és a "Szezám, zárulj" szavakra záródott. Amikor a rablók elmentek, Ali Baba bemerészkedett a barlangba, és hazavitt egy keveset a kincsből. A felesége álmélkodott, de meg is ijedt, mert azt hitte, hogy az ura lopta a sok pénzt. Ali Baba elmondta a feleségének - elejétől a végig - a kalandját a rablókkal. Az asszony elindult sógornőjéhez, Kászim feleségéhez vékát kölcsönkérni, hogy megmérjék az aranypénzt. A sógornő egy kis viaszt tett a vékába, hogy megtudja mit mérnek a rokonai. Miután a pénzmérés megtörtént, egy dinár beleragadt a viaszba, így fény derült Ali Babáék titkára, s Kászim is hamarosan megtudta, hogy az öccse valahogyan meggazdagodott.

A fiatalabb testvér elbeszélte bátyjának, mi hogyan történt, a kalandját a rablókkal: hogy hatolt be a kincsesbarlangba, és hogy hozott haza egy halom aranyat meg minden egyebet, amit drágakőben, kelmében csak megkívánt. Jó ember lévén felajánlotta Kászimnak, hogy osztozzanak meg a kincsen, még a varázsigét is elárulta neki. Kászim tíz öszvérrel indult útnak hogy sokkal több arannyal térjen vissza mint az öccse. A pénzéhes férfi Ali Baba leírása alapján megtalálta a kincseket rejtő barlangot, s végigjárta a csodás csarnokokat. Miután Kászim arannyal bőségesen telerakott egy zsákot, ki akart menni a barlangból, de nem jutott eszébe pontosan a jelmondat.

Kászim szörnyű halála

Próbálkozott búzával, árpával, még csicseriborsóval is, de a barlang vasajtaja nem nyílt ki. A csapdába esett férfi kétségbe esett, hiába törte a fejét, nem jutott eszébe a szezám szó. A rablók közben dús zsákmányra leltek, kifosztottak egy kereskedőkaravánt. A gazdag zsákmánnyal megindultak a rejtekhelyük felé, de a barlang közelében megpillantották a ládákkal megrakott öszvéreket. Ezután körülvették a bejáratot, így Kászim nem kerülhette el a sorsát, az útonállók megölték és felnégyelték a holttestét, s intő példaként a bejárat mögé akasztották.

Kászim felesége este hiába várta haza az urát. Ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban aggódni kezdett a férjéért, ezért Ali Babához fordult segítségért. Ali útnak indult a hegyekbe, hogy megkeresse a bátyját, rá is bukkant a barlangban a szétszabdalt testre. Hazavitte testvére maradványait, majd Mardzsána - abesszíniai rableány, a szolgálója - tanácsára egyelőre titokban tartották a gyászesetet. Egy vénséges vén embertől, aki jártas volt a gyógyítás tudományában többször is kenőcsöket kértek Kászim "nagy bajára". Ali Baba közben gyászos képpel járt a városban, s elterjesztette, hogy a bátyja nagyon beteg. Mardzsána ezek után elment egy foltozóvargához, Musztafa seikhhez, s aranypénzekkel rávette, hogy a férfi bekötött szemmel menjen el Kászim házához, egy titokzatos munkát elvégezni. A vargának egy megölt embernek a részeit kellett erősen összevarrnia és a tagjait összeillesztenie. Most már nyilvánosságra hozták Kászim halálát, de Kászim megöletése titokban maradt, senki sem tudta meg, hogy mi történt valójában, és mindenki abban a hiszemben volt, hogy a férfi természetes halállal halt meg. Az előírt gyászidő letelte után Ali Baba feleségül vette Kászim özvegyét, és első feleségével együtt átköltözött bátyja házába. Kászim üzletét Ali Baba fia vette át.

A rablók, miután visszatértek a kincses barlanghoz, észrevették, hogy Kászim holtteste eltűnt, a kincsek is megfogyatkoztak, rádöbbentek, hogy titkuk kitudódott. Nyomozásba kezdtek, többen is megkísérelték kikutatni, hogy ki fedezhette fel a rejtekhelyüket, ki lophatta meg őket. Már az első sikerrel járt, és egy kis fehér jelet csinált a kapura, ahová Musztafa seikh vezette, de Mardzsána észrevette a kis krétajelet a házuk ajtaján, és gyanakodni kezdett, majd a szomszéd ajtókra hasonló jeleket rajzolt. Amikor a rablók álruhában megjelentek a városban, nem tudták eldönteni, hogy melyik lehet a kérdéses ház. A vezér a kardjával lecsapta a sikertelenül nyomozó bandatag fejét. Másodiknak egy Ahmed el-Ghadbán nevű lator próbálkozott, aki szintén rátalált Aliék házára. Ő a kapunak egy rejtett helyére egy kicsi vörös jelet festett, abban a hiszemben, hogy ezt majd biztosan nem veszik észre a háziak. Az abesszíniai rabnő szemét azonban nem kerülte el a piros jel, felismerte, hogy valaki gonoszat forral a házbeliek ellen. A lány, hogy tévútra vezesse a rosszakarót, a szomszéd ajtókra ugyanolyan jelet mázolt, mint amilyen Aliékén volt. Így Ahmed sem járt jobban, a vezér az ő fejét is lenyisszantotta a helyéről.

A rablóvezér harmadszorra maga vette kezébe a nyomozás szálait, egyedül indult el a városba kikutatni, ki járt eddig túl az eszükön. A foltozóvarga neki is segített, elvezette Aliék házához, a vezér megfigyelte az épület ismertetőjeleit, emlékezetébe vésett a hozzá vezető utat, hogy majd biztosan rátaláljon. Ezek után visszatért a csapatához, és beszámolt nekik arról, amit végzett, majd elmondta, hogy mi módon állhatnának bosszút ellenségükön.

A vezér pár nap múlva kereskedőnek álcázva magát elindult húsz öszvérrel a kiszemelt célpont felé. Az öszvérek közül tizenkilenc hátán a tömlők belsejében 38 bandatag szorongott, egy nagy tömlő meg olajjal volt megtöltve. A vándor Ali Baba házánál beszédbe elegyedett a gazdával, és szállást kért tőle éjszakára. A nemes jellemű Ali nem ismerte fel a rablók kapitányát, ezért szívesen vendégül látta. A házigazda leszedette a tömlőket az öszvérekről, az utazót - bár az odakint szeretett volna lepihenni - meghívta vacsorázni. A bőséges étkezés után a rablóvezér lepihent, de előtte figyelmeztette - súgva a tömlőkbe - az embereit, hogy mindjárt itt a leszámolás órája. Ha Mardzsána lámpájából éppen el nem fogy az olaj, valóban itt lett volna az utolsó éjszakája a házbelieknek. De mivel kézenfekvőnek tűnt a kereskedő olajából egy picit kölcsön venni, így a rabszolgalány lement egy korsóval, és odalépett a tömlőkhöz.

„Közben a rablók már szörnyen türelmetlenkedtek, hogy olyan hosszú időre voltak ebbe a szűk börtönbe összezsugorítva, agyonszorítva, kerékbe törve, megnyomorítva; már nehezen tűrték ezt az állapotot, és rabságukat nem tudták tovább elviselni. Amikor Mardzsána lépteit meghallották, azt hitték, a vezérük jön; és így érte el őket a sors nyíllövése, és így sújtott rájuk Alláh rendelése. Kiszólt az egyik rabló: "Itt az idő, jöhetünk?"”

– Részlet Ali Baba és a negyven rabló meséjéből

Az éber szolgálólány forró olajat tölt a tömlőkbe

Mardzsána először nagyon megijedt, de aztán azonnal megértette a helyzetet, rögtön tudta, hogy a rablók vannak itt. Megnyugtatta a tömlőkben várakozó gazfickókat, majd egy rézüstben olajat melegített, végül mindegyik tömlőbe csorgatott a tűzforró folyadékból egy keveset. Amikor a forrásban levő olaj a rablók fejére csurgott, menten megölte valamennyit.

A rablóvezér nem sokkal később az elcsendesült házban kiment a szobájából, és kavicsokat dobált az udvarra, majd a tömlőket vette célba. Várta, hogy a társai előbújjanak, de nem történt semmi. Rémület lopózott a szívébe, amikor meglátta, hogy mi történt a cimboráival, azonnal kereket oldott. Mardzsána leste az idegen minden lépését, és reggel elmesélte Ali Babának, hogy milyen veszedelemtől menekült meg a háznép, de a lány korábbi megfigyeléseiről és tetteiről is (jelek a házajtón) beszámolt. Ali Baba megköszönte a rabszolgalány bölcs és bátor tetteit, és hálából felszabadította őt. Később a holt rablókat elásták a kertben, befedték földdel úgy, hogy még nyomuk se maradt. Az öszvéreket és a tömlőket eladták más-más időben.

A rablók vezére a kincsesbarlang küszöbéig szaladt, keservesen fájlalta, hogy a terve a dugába dőlt, és még az embereit is elvesztette mind egy szálig. Bosszúra szomjasan új terven törte az eszét. A barlangjából értékes holmikat, ékszereket hordott a városba, ahol üzlethelyiséget bérelt, és felettébb olcsón árulta a portékáit. Hamarosan népszerű lett az emberek előtt, messze földről is felkeresték a boltját. Ő - vad, kemény, kíméletlen gonosztevő lelkét elnyomva - mindenkivel udvariasan, barátságosan, nyájasan bánt. A lator üzlete éppen Ali Baba fia, Mohammed boltjával szemben volt. Szomszédhoz illően összeismerkedtek és összebarátkoztak, de egyikük sem tudta a másikról, hogy ki is valójában a másik.

Amikor a haramiavezér rájött arra, hogy Mohammed Ali Baba fia, még gyakrabban látogatta, és egyre jobban színlelte a barátságot. Egy nap még Ali Babáékhoz is meghívatta magát, elérkezettnek vélte az időt a leszámolásra az egész családdal. A rabló közben annyira megváltoztatta a külsejét, hogy Ali Baba nem ismert rá. Mohammed Mardzsánát kérte meg, hogy nélküli ételeket készítsen, mert a vendég ezt kérte. A lány furcsállotta ezt az óhajt, és alaposabban megnézte az idegent. Azonnal ráismert a gonosztevőre, még azt is észrevett, hogy az álkereskedő a köpenye alatt tőrt rejtegetett.

Mardzsána, a rableány tánca

A vacsorán a rablóvezér arra törekedett - aprókat kortyantva a borból -, hogy a vendéglátói lerészegedjenek, és így könnyebben végezhessen velük. A döntő pillanatban azonban Mardzsána és Abdallah - a ház egyik szolgája - lépett be a mulatozókhoz. A csodaszép lány bűbájos táncba kezdett, a fiú tamburinon kísérte. A rablóban forrt a düh és méreg, hogy a leány és Abdallah megzavarta őt terve végrehajtásában, de jó képet vágott a dologhoz, és egyre elmélyültebben figyelte a karcsú termetű, szépen kidomborodó csípőjű, gránátalma keblű lányt. A tánc végén a szolgálólány hirtelen - kést rántva elő - szíven szúrta a ház alattomos vendégét. Ali Babáék irtózva azonnal felugrottak, és megrökönyödve kiáltottak rá Mardzsánára. A lány felfedte a rablóvezér kilétét, rádöbbentve a háziakat, mekkora veszedelemben is forgott az életük. Ali Baba hálája jeléül Mohammed fiához - aki már régóta szerelmes volt Mardzsánába - adta feleségül a lányt.

A rablóvezért a társai közé temették a kertben, majd három napig tartó lakodalmat csaptak, Mardzsána és Mohammed végre egymáséi lehettek.

Egy év múlva Ali Baba a fiával együtt felkereste a kincsesbarlangot. Megmutatta neki a helyet, és felfedte előtte a barlangba bejutás titkát. Kiválasztották a barlang drágaságai közül, ami leginkább megtetszett nekik, abból vittek magukkal haza bőségesen.

És ettől az időtől fogva eljártak a kincsesbarlangba, és hazahordtak mindent, amit szemük-szájuk megkívánt. Így éltek gyönyörű, boldog életet, addig, míg el nem jött hozzájuk az örömök elcsitítója, a barátság szétbontója, erődök megsemmisítője és síroknak megtöltője.
– A mese befejező mondatai

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ali Baba témájú médiaállományokat.