Albatros D.V
| Albatros D.V | |
 |
|
| Albatros D.V | |
|
|
|
| Funkció | Vadászrepülőgép |
| Gyártó | Albatros Flugzeugwerke |
| Tervező | Robert Thelen |
| Gyártási darabszám | kb. 2500 |
|
|
|
| Személyzet | 1 fő |
| Szolgálatba állítás | 1917. május |
| Méretek | |
| Hossz | 7,33 m m |
| Fesztáv | 9,04 m[1] m |
| Magasság | 2,70 m m |
| Szárnyfelület | 21,20 m² m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 687 kg kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 937 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Mercedes D.III |
| Teljesítmény | 134 kW kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 187 km/h |
| Legnagyobb repülési magasság | 3000 m |
| Repülési időtartam | 2 óra |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet |
|
Az Albatros DV, illetve továbbfejlesztett változata, az Albatros DVa, első világháborús német együléses vadászrepülőgépek, amelyeket az Albatros repülőgépgyár tervezett és gyártott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az Albatros DV prototípusa feltételezhetően 1917 elején készülhetett el az Albatros D III alapjain. Az sorozatgyártásra vonatkozó első 200 darabos megrendelést ez év áprilisában írták alá,[2] és az első gépek májusban kerültek ki a frontra az antant repülőgépeinek - elsősorban az S.E.5 - ellensúlyozása céljából. Kiszélesítették és oválisabbá tették a törzset, megnövelték és áramvonalasították a légcsavart, változtattak a felső szárny illesztésén.
A nyilvánvaló tervezési problémák ellenére a kezdeti 200 darabos rendelést rövid időn belül, májusban, illetve júniusban, további 400, illetve 300 gép megrendelése követte. A DV azonban sohasem tudta a DIII-at felülmúlni - olyannyira nem, hogy a DIII folyamatosan gyártásban maradt, sőt túlélte a DV-öt abban az értelemben, hogy az utolsó DIII megrendelés későbbi, mint az utolsó DV megrendelés.[2]
Miután kiderült, hogy nem felel meg az új gép az elvárásoknak, több átalakítást végeztek rajta, ezek egy részénél "visszanyúltak" a D III-ashoz és 1918 elején gyors ütemben cserélték le a DV gépeket az új változatra, amire a DVa jelölést használták. Mégsem lett igazán jó a konstrukció, a teljesítménye nem váltotta be a pilóták várakozásait. Ezen a helyzeten csak a Mercedes DIIIa motor megjelenése változtatott 1918 márciusától kezdve.[2] Ezenfelül a szárnyleválási problémák sem oldódtak meg a DVa megjelenésével - ennek a problémának a végleges kiküszöböléséhez további módosításokat hajtottak végre a már fronton lévő gépeken is. A DVa típust licenc alapján az OAW repülőgépgyár is gyártotta egy 600 darabos megrendelés értelmében. A fronton szolgáló DVa gépek összlétszáma 1918 április 30-án érte el a csúcspontját, amikor 928 darab ilyen típusú gép harcolt a németek oldalán.[2]
A sokkal jobb teljesítményt nyújtó Fokker DVII megjelenésével azonban az Albatros gépek szerepe egyre csökkent, és a háború végére az Albatros gyár már több Fokker DVII-et gyártott licenc alapján, mint maga a Fokker.[2]
[szerkesztés] Pilóták
Több ász is repülte a modellt, Manfred von Richthofent egyszer le is lőtték egy ilyen gépben, de egy időben ilyet használt Hermann Göring hadnagy, a Luftwaffe későbbi parancsnoka is.[forrás?]
[szerkesztés] Műszaki adatok
[szerkesztés] Motor
Az Albatros DV erőforrásaként egy hat hengeres, vízhűtéses 160-180 LE-s Mercedes motor szolgált.[1]
[szerkesztés] Méretadatok
A gép szárnyának fesztávolsága 9,04 méter, szárnyfelülete 21,20 m². A gép hossza 7,33 méter, magassága 2,70 méter.
[szerkesztés] Tömegadatok
A gép tömege üresen 687 kg, feltöltve 937 kg
[szerkesztés] Fegyverzet
Két LM 08/15 szinkronizált géppuska.
[szerkesztés] Hadrendbe állító országok
- Lengyel Légierő (a háború után)
[szerkesztés] Hivatkozások
- Albatros DV Wind-Sock Datafiles 3, Albatros Productions, Ltd., 1987, ISBN 0-948414-07-3
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Albatros DV a Szegedi Tudományegyetem oldalán
- Albatros DV az Aerodrome oldalán
.png&filetimestamp=20090312101018){kind=small}
