Pfalz D.III

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pfalz D.III
Max Holtzem őrmester Pfalz D.III-as repülőgépe
Max Holtzem őrmester Pfalz D.III-as repülőgépe
Funkcióvadászrepülőgép
GyártóPfalz Flugzeugfabrik
TervezőRudolph Gehringer
Gyártási darabszámkb. 1010
RendszeresítőkNémet Birodalom
Oszmán Birodalom
TípusváltozatokD.IIIa
Szolgálatba állítás1917
A Wikimédia Commons tartalmaz Pfalz D.III témájú médiaállományokat.

A Pfalz D.III német gyártmányú vadászrepülőgép volt az első világháborúban. Bár a pilóták az Albatros és Fokker repülőket jobban kedvelték, a Pfalz D.III-at széleskörűen alkalmazta a német légierő 1917 vége és 1918 közepe között. A háború után gyakorló repülőgépként használták.

Története[szerkesztés]

A Pfalz D.III prototípusa (1917 április
A császári haditengerészet egyik Pfalz D.III-asa
Walter Evers főhadnagy Pfalz D.IIIa típusú repülőgépe

A világháború előtt a Pfalz Flugzeugwerke egyfedelű Morane-Saulnier-eket készített licenc alapján.[1] A légierő ezeket Pfalz A- és E-sorozatszámok alatt regisztrálta. 1916-ban a gyár megvásárolta a Roland D.I és D.II licencét és szeptemberben megkezdte gyártásukat (előbbiből 20, utóbbiból 200 db készült).[2] Novemberben új főmérnököt vettek fel, Rudolph Gehringert.[3] Gehringer azonnal megkezdte a munkát egy teljesen új vadászrepülőgép tervein: a prototípus 1917 áprilisában készült el. A Rolandokhoz hasonlóan a D.III-nak egyhéjú (monocoque) törzse volt, vagyis a szokásos favázra erősített furnérborítás helyett hajlított rétegelt falemezből készült, amitől a törzs erősebb, könnyebb és áramvonalasabb lett.[4] A módszer azonban munkaigényesebb és drágább is volt és a törzs idővel, a nedvesség beszívásával hajlamos volt a vetemedésre, amitől romlottak repülési képességei.[5] A szárnyakon a csűrőlapok az akkor már elterjedt acél helyett fából készültek.

A légierő ígéretesnek ítélte a prototípust és leállíttatta a Rolandok gyártását. Az első Pfalz D.III változatból 70-et rendeltek, majd kisebb változtatások után (mint kormány méretének növelése) újabb 300-ra adtak rendelést.

1917 augusztusában megérkeztek a frontra az első Pfalz D.III-asok. Először a Jasta 10 (10. repülőszázad) kapott belőlük, utána a Jasta 4. A pilóták jobbnak ítélték ugyan, mint a Rolandokat, de többre tartották nála az Albatros D.III és D.V típusokat. Úgy vélték, hogy az Albatrosokhoz képest a Pfalzot nehézkesebb irányítani, lassúbb, motorja gyengébb és rosszabb az emelkedése.[5][6][7] Kanyarodáskor hajlamos volt "megcsúszni", így nagyon alacsonyan repülve fennállt a földnek csapódás veszélye a kanyarokban.[5][8] Időnként belassult és túl könnyen megpördült, bár ez utóbbi tulajdonságát a tapasztalt pilóták fel tudták használni az ellenség előli kitérésre.[9]

Előnye robusztus felépítése és szilárd szárnyszerkezete volt. Az Albatrosok szárnytartói hajlamosak voltak a törésre; ezzel szemben a Pfalz alkalmas volt a nagy magasságból indított zuhanótámadásokra. Ezt főleg megfigyelőléggömbök ellen lehetett jól alkalmazni, mert az őket védő légvédelmi ágyúk a ballon magasságára voltak beállítva.[10]

D.IIIa[szerkesztés]

A legfőbb panasz a repülőgép ellen az volt, hogy a géppuskákat beépítették a törzsbe, így ha elakadtak, a pilóta nem tudta megjavítani őket repülés közben.[4] Ezt a megoldást még a Rolandoktól örökölte. A gyár 1917 novemberében kihozta a D.IIIa-t, ahol a géppuskákat már a törzs felső borítására szerelték.[4] Ezenkívül megnagyobbították a vízszintes vezérsíkot, kissé levágtak az alsó szárny végéből[4] és erősebb motort szereltek bele.

A Pfalz kb 260 D.III-at és 750 D.IIIa-t gyártott. Többségüket a bajor repülőszázadok kapták.[11] Az utolsó sorozat 1918 májusában készült el (ebből néhányat Törökország kapott),[12] utána átváltottak a D.XII előállítására.

1918. április 30-án még 433 D.IIIa volt szolgálatban; augusztus végére ez 166-ra csökkent.[13] Egy részüket átirányították a pilótaiskolákba, de kb. 100 a fegyverletételig frontszolgálatban maradt. A Pfalz D.III-ból egyetlen eredeti példány sem maradt fenn, de készült róla néhány másolat.

Rendszeresítő országok[szerkesztés]

Műszaki paraméterei[szerkesztés]

A Pfalz D.III műszaki rajza
  • személyzet: 1 fő
  • szárnyfesztávolság: 9,4 m
  • szárnyfelület: 22,17 m²
  • törzshossz: 6,95 m
  • magasság: 2,67 m
  • üres súly: 695 kg
  • felszállósúly: 933 kg
  • maximális sebesség: 165 km/h
  • hajtómű: 1 db 180 lóerős hathengeres, soros, vízhűtéses Mercedes D.IIIa motor
  • fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es LMG 08/15 Spandau géppuska

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Herris 2001, p. 10.
  2. ↑ Herris 2001, pp. 27-28.
  3. ↑ VanWyngarden 2006, p. 18.
  4. ↑ a b c d Herris 2001, p. 30.
  5. ↑ a b c Herris 2001, pp. 61-62.
  6. ↑ Gray and Thetford 1962, p. 189.
  7. ↑ VanWyngarden 2006, pp. 50, 62.
  8. ↑ VanWyngarden 2006, p. 77.
  9. ↑ VanWyngarden 2006, pp. 45-46.
  10. ↑ Guttman 2005, pp. 7-9.
  11. ↑ VanWyngarden 2006, p. 45.
  12. ↑ Grosz 1995, p. 2.
  13. ↑ Herris 2001, p. 154.

Irodalom[szerkesztés]

  • Gray, Peter and Owen Thetford. German Aircraft of the First World War. London: Putnam, 1962. ISBN 0-933852-71-1.
  • Grosz, Peter M. Pfalz D.IIIa (Windsock Datafile No. 21). Berkhamsted, Herts, UK: Albatros Publications, 1995. ISBN 0-948414-25-1.
  • Guttman, Jon. Balloon-Busting Aces of World War 1 (Aircraft of the Aces No. 66). Oxford: Osprey Publishing, 2005. ISBN 1-84176-877-4.
  • Herris, Jack. Pfalz Aircraft of World War I (Great War Aircraft in Profile, Volume 4). Boulder, Colorado: Flying Machine Press, 2001. ISBN 1-891268-15-5.
  • VanWyngarden, Greg. Pfalz Scout Aces of World War I (Aircraft of the Aces No. 71). Oxford: Osprey Publishing, 2006. ISBN 1-84176-998-3.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pfalz D.III című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pfalz_D.III&oldid=24741678”