2012-es franciaországi elnökválasztás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 2012-es franciaországi elnökválasztás két fordulóját április 22-én és május 6-án tartották. Az 5. francia köztársaság 10. elnökválasztásán François Hollande-ot választották meg köztársasági elnökké.

Választási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztársasági elnöki jelöltséghez a jelöltnek 23. életévét betöltött francia állampolgárnak kell lennie és minimum 500 választott képviselő (pl. polgármester, országgyűlési képviselő) írásos támogatását kell hogy élvezze, legalább 30 különböző megyéből vagy tengerentúli megyéből, illetve területről, és az aláírások legfeljebb 10%-a lehet egy közigazgatási egységből való.

Amennyiben egyik jelölt sem szerzi meg az abszolút többséget (50%+1 fő) az első fordulóban, akkor a két első helyezett jut a második fordulóba. Az elnök 5 évre nyeri el hivatalát.

Jelöltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A választáson 10 jelölt indult.

Kép Név Támogató párt(ok)
(francia név)
Ideológia
Jean-Luc Mélenchon Jean-Luc Mélenchon Baloldali Front
(Front de gauche)
populista baloldaliság
Nathalie Arthaud Nathalie Arthaud Munkásharc
(Lutte ouvrière)
trockizmus
Philippe Poutou Philippe Poutou Új Antikapitalista Párt
(Nouveau Parti anticapitaliste)
trockizmus
Eva Joly Eva Joly
(a párt által 2011-ben rendezett belső előválasztáson győzött)
Európa Ökológia – A Zöldek
(Europe Écologie Les Verts)
Független Ökológiai Mozgalom
(Mouvement écologiste indépendant)
Ökológiai Generáció
(Génération écologie)
Régiók és Szolidáris Népek Szövetsége
(Fédération Régions et Peuples Solidaires)
zöldpolitika
Francois Hollande François Hollande
(a párt által 2011-ben rendezett belső előválasztáson győzött)
Szocialista Párt
(Parti socialiste)
Baloldali Radikális Párt
(Parti radical de gauche)
Ökológiai Generáció
(Génération écologie)
Haladó Egységmozgalom
(Mouvement unitaire progressiste)
szociáldemokrácia
François-Bayrou François Bayrou Demokrata Mozgalom
(Mouvement démocrate)
centrista
Nicolas Sarkozy Nicolas Sarkozy
(hivatalban lévő államfő)
Unió egy Népi Mozgalomért
(Union pour un mouvement populaire)
konzervativizmus
Nicolas Dupont-Aignan Nicolas Dupont-Aignan Fel a Köztársasággal
(Debout la République)
jobboldali, EU-ellenesség
Marine Le Pen Marine Le Pen Nemzeti Front
(Front national)
ultranacionalizmus
Jacques Cheminade Jacques Cheminade Szolidaritás és Haladás
(Solidarité & Progrès)
populista jobboldaliság

Közvélemény-kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes jelöltek népszerűsége százalékban.

Időpont Cég Jelöltek Egyéb
információk
Bayrou Hollande Joly Le Pen Sarkozy Mélenchon de Villepin
2011. november 20.[1] LH2 7 30 6 15 29 7 NA
2011. november 22.[2] BVA NA 32 NA NA 27 NA NA A második fordulóban 58:42 Hollande és Sarkozy között.
2011. december 11.[3] BVA 9 35 3 17 24,5 7 1

A második forduló előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időpont Cég Jelöltek
Hollande Sarkozy
2012. április 27-28.[4][5] Ipsos 53 47

Kampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választási plakátok

A sokáig Nicolas Sarkozy legfőbb kihívójának számító baloldali Dominique Strauss-Kahn, az Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója 2011-ben szexbotrányba keveredett, így esélytelenné vált. A Szocialista Párton (PS) belül ezután egyfajta előválasztáson mérkőzött meg Martine Aubry pártelnök, Lille polgármestere[6] és François Hollande, Ségolène Royal, Sarkozy 2007-es kihívója, Hollande volt élettársa és három másik jelölt. Közülük a kormányzati tapasztalatokkal nem rendelkező, bírálói szerint „szürke”, „semmilyen” Hollande diadalmaskodott.[7] Ezután Hollande választási megállapodásra jutott a Zöldekkel, akik támogatásukért cserébe elérték, hogy győzelme esetén majdnem minden második, összesen 24 atomreaktort leállítsa.[8] Hollande nyitni próbált Bayrou hívei felé is.[9] Mindkét utóbbi lépése nagy vitákat kavart a Szocialista Pártban.

2011 decemberében Dominique de Villepin volt jobboldali kormányfő, Sarkozy volt pártbeli riválisa is bejelentette, hogy elindul az elnökválasztáson.[10] Villepin még 2010-ben alapította meg Szolidáris Köztársaság (franciául République solidaire) néven pártját.[11] Végül az alacsony támogatottságát látva mégsem indult el.

Sarkozy az 5. köztársaság valaha volt legnépszerűtlenebb elnökének pozíciójából indult a választásoknak, ám a 2012 februárjában indított kampányában jelentős hátrányt dolgozott le. Ebben közrejátszott egy Toulouse-i terrorcselekmény,[12] melyet a közvélemény szerint helyesen kezelt.[13] A bevándorlás szigorításának ígéretével is javított helyzetén, ugyanakkor népszerűtlen megszorításokat is kilátásba helyezett a költségvetés rendbetétele érdekében. Hollande legfőbb ellenfelének a pénzügyi világot nevezte meg, és újratárgyalná a 2011 decemberi EU-s pénzügyi megállapodást. Elemzők szerint egyik jelölt gazdasági programja sem hiteles,[14] ugyanakkor a választók sem fogadnák el, hogy az ország helyzete a válság miatt egyre sérülékenyebb.[15]

Jean-Luc Mélenchon populista szónoklataival sikeresen közömbösítette a két trockista és a zöldpárti jelöltet.[16][17]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Présidentielle française 2012 premier tour.png
Présidentielle française 2012 premier tour deuxième position.png
A 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulójának megyei győztesei (balra) és második helyezettjei (jobbra)

██ Hollande

██ Sarkozy

██ Le Pen

Első forduló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elnökválasztás első fordulójának győztesei községek szerint

██ François Hollande

██ Nicolas Sarkozy

██ Marine Le Pen

██ Jean-Luc Mélenchon

██ François Bayrou

██ Nicolas Dupont-Aignan

██ Eva Joly

A 2012. április 22-én 79,47%-os részvétel mellett tartott első forduló eredménye:

Száma Aránya (%)
Választásra jogosultak 46 037 965 100
Leadott szavazatok
  • ebből érvényes
  • ebből érvénytelen
36 584 538
35 885 801
698 737
79,47
98,09
1,91
  Jelölt Szavazat Százalék
François Hollande 10 273 480 28,63
Nicolas Sarkozy 9 754 316 27,18
Marine Le Pen 6 421 802 17,90
Jean-Luc Mélenchon 3 985 089 11,11
François Bayrou 3 275 395 9,13
Eva Joly 828 381 2,31
Nicolas Dupont-Aignan 644 043 1,79
Philippe Poutou 411 182 1,15
Nathalie Arthaud 202 561 0,56
Jacques Cheminade 89 552 0,25
Összesen 35 885 801 100

A közvéleménykutatásokból várt eredmény született. Egyik jelölt sem érte el az 50%-ot, így a két legjobban szereplő politikus, a szocialista François Hollande és a konzervatív Nicolas Sarkozy került be a második fordulóba. Meglepetésre Marine Le Pen több szavazatot kapott, mint pártelnök apja bármikor, Mélenchon azonban nem hozta a várt eredményt. Bayrou, Mélenchon és Joly Hollande támogatására szólította fel híveit, Le Pen támogatói lelkiismeretére bízta, elmennek-e szavazni. Bejelentette, ő maga érvénytelenül szavaz a második fordulóban.

Második forduló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. május 6-án tartott második fordulóban 80,34%-os részvétel mellett a következő eredmények születtek:[18]

A 2012-es franciaországi elnökválasztás második fordulójának megyei győztesei

██ Hollande

██ Sarkozy

Száma Aránya (%)
Választásra jogosultak 46 073 165 100
Leadott szavazatok
  • ebből érvényes
  • ebből érvénytelen
37 016 982
34 869 809
2 147 173
80,34
94,20
5,80
  Jelölt Szavazat Százalék
François Hollande 18 000 438 51,62
Nicolas Sarkozy 16 869 37 48,38

A május 2-iki tévévitától sokat várt Sarkozy, ám nem sikerült Hollande-ot sarokba szorítania, a 3 órás vita döntetlen lett.[19][20][21]

Végül a szocialista François Hollande-ot választották meg köztársasági elnöknek. Politikai elemzők szerint a választások elsősorban Sarkozy személyéről szóltak, és azt nem Hollande nyerte meg, hanem Sarkozy veszítette el.[22]

Politikai következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megválasztott elnök bejelentette, hogy nem akar több megszorítást.[23] Május 10-én François Fillon miniszterelnök benyújtotta lemondását Sarkozy elnöknek, aki azt elfogadta.[24] 2012. május 15-én beiktatták Hollande-ot hivatalába,[25] aki Jean-Marc Ayrault-t, Nantes polgármesterét nevezte ki miniszterelnöknek.[26] Az új kormány a 2012. június 17-iki nemzetgyűlési választásokra való felkészülésbe kezdett.[27]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. François Hollande en baisse, mais encore en tête selon un sondage – Le Monde.fr, 2011. november 20. (franciául)
  2. François Hollande perd sept points dans un sondage BVA – Franceinter.fr, 2011. november 22. (franciául)
  3. Présidentielles 2012 Pour BVA – Gauchemip.org (franciául)
  4. Hollande győzelmére számítanak a francia választáson – Origo, 2012. április 30.
  5. Sondage Ipsos: Hollande 53% (-1), Sarkozy 47 (+1), selon Ipsos – Huffingtonpost.fr, 2012. április 30. (franciául)
  6. A szocialista pártelnök indul Sarkozy ellenNépszabadság, 2011. június 28.
  7. Hollande lehet Sarkozy kihívójaIndex, 2011. október 16.
  8. A zöldek miatt bukják a választást a szocialisták?InfoRádió, 2011. november 22.
  9. A centrum felé nyitna a francia baloldal – Népszabadság, 2011. november 30.]
  10. Ősi rivális is indul Sarkozy ellen – Népszabadság, 2011. december 11.
  11. Politikai párt lett a Villepin-klubbólMagyar Hírlap, 2010. június 21.
  12. A kampányba is beleszól a toulouse-i merénylő – Kitekintő.hu, 2012. március 24.
  13. Elnök innen még nem jött vissza – Népszabadság, 2012. április 22.
  14. Egyik jelölt gazdasági programja sem hiteles – Tőzsdefórum.hu, 2012. április 22.
  15. El kell titkolni a valóságot - elnökválasztásra készül Franciaország – 2012. április 18.
  16. A félelmetes vörös – Népszabadság, 2012. április 21.
  17. Jean-Luc Mélenchon interjúja egy internetes ökolapnak – Gondolkodjunk együtt.hu, 2012. április 18.
  18. François Hollande nyerte a francia elnökválasztást – Origo, 2012. május 6.
  19. Francia elnökjelöltek még nem vitáztak ilyen hevesen – Origo, 2012. május 3.
  20. Egymásnak esett Sarkozy és Hollande + Videó – Magyar Nemzet, 2012. május 2.
  21. Így látták az elnökjelöltek harcát – Magyar Nemzet, 2012. május 3.
  22. A szélsőjobba vagy a válságba bukott bele Sarkozy? + Képriport – Magyar Nemzet, 2012. május 7.
  23. Hollande ünnepel, és nem akar több megszorítást – Népszabadság, 2012. május 7.
  24. Benyújtotta lemondását a francia kormány – Origo, 2012. május 10.
  25. Beiktatták Hollande-ot – Népszabadság, 2012. május 16.
  26. Jean-Marc Ayrault az új francia kormányfő – Index, 2012. május 15.
  27. Mit üzen a kormány? – Franciapolitika.blog.hu, 2012. május 17.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2012-es franciaországi elnökválasztás témájú médiaállományokat.