1931-es sakkolimpia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Magic links bot (vitalap | szerkesztései) végezte 2017. augusztus 25., 07:38-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
4. sakkolimpia
(1931)
(4th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Csehszlovákia
Dátumjúlius 11.július 26.
Csapatok19 csapat 93 versenyző
HelyszínekNovák kávéház (Prága rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Lengyelország
Győztes Amerikai Egyesült Államok

 ← 1930: Hamburg1933: Folkestone (Nagy-Britannia) → 

A 4. sakkolimpiára 1931. július 11. és július 26. között Csehszlovákiában, Prágában került sor. Az esemény megrendezésére előzetesen két ország jelentkezett: Magyarország és Csehszlovákia. A rendező ország kiválasztásában szerepet játszott az, hogy Magyarország egy alkalommal már rendezett sakkolimpiát, a cseh sakkszövetség pedig a következő évben ünnepelhette alapításának 50. évfordulóját. A verseny helyszíne a 800 személy befogadására alkalmas Novák kávéház volt. A csapatok a Hamilton-Russell kupáért versengtek, amelyet az előző olimpián a lengyel válogatott vitt haza.

A sakkolimpiával párhuzamosan folyt a 3. női sakkvilágbajnokság küzdelemsorozata, amelyet ismét a címvédő Vera Menchik nyert meg.

A résztvevők[szerkesztés]

Az olimpiai csapatversenyre 19 csapat nevezett, 93 versenyzővel. A csapatok 5 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. A sakkolimpiák történetében első alkalommal meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként lehetett megállapítani és kihirdetni a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A versenyen a kor legnevesebb sakkozói ültek asztalhoz, élükön a világbajnok Alekszandr Aljechinnal, mellette olyanok fémjelezték az eseményt, mint Grünfeld, Kashdan, Marshall, Flohr, Vidmar, Bogoljubov, Ståhlberg. Csak Euwe és Capablanca hiányzott a legnagyobb nevek közül.

A verseny lefolyása[szerkesztés]

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban fejenként 120 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez.

A verseny nagyon feszített tempóban zajlott, első félidejében naponta két fordulóra került sor. A függőjátszmák miatt nehéz volt követni az eseményeket, és az élen a helyzet fordulóról fordulóra változott. Nyolc csapat is esélyes volt az első helyre. Előbb a lengyelek, majd az amerikaiak vezettek, aztán az angolok álltak az élre, akiket a lettek váltottak. Az utolsó fordulóban a két legnagyobb esélyes, az élen álló amerikai és a lengyel csapat egymás ellen játszott. A rendes játékidő leteltekor a lengyelek vezettek 1,5–0,5 arányban, és a függőben maradt játszmák is számukra kedvező eredménnyel biztattak. Az egyik játszmában az állás egyenlő volt, míg a másikban a lengyelek kissé jobban álltak. A folytatásban azonban az elsőt elvesztették, míg a másik döntetlen eredménnyel ért véget, így a mérkőzés 2–2-es döntetlennel végződött, amely az amerikai csapat első helyét jelentette. Az egész olimpia kiélezett küzdelmére jellemző, hogy a versenyben nem maradt veretlen versenyző, amely egyedülálló az olimpiák történetében. Érdekesség még, hogy a mezőnyben senki nem tudott 10 győzelemnél többet elérni a 18 forduló alatt.[1]

A Maróczy nélkül felálló – egyébként rutinos, több sakkolimpián is szerepelt – magyar csapat eredménye elmaradt a várakozástól, mindössze a 10. helyet szerezték meg. Egyedül Steiner Lajos eredménye emelkedett ki a csapatból, aki tábláján a 3. legjobb eredményt elérve egyéni bronzérmet szerzett.

A verseny végeredménye[szerkesztés]

H. Ország O.kód 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 P MP + = -
1  Amerikai Egyesült Államok USA 2 2 2 3 3 4 4 3 48 27 12 3 3
2  Lengyelország POL 2 2 3 2 2 2 3 3 4 4 47 27 11 5 2
3  Csehszlovákia CSR ½ 2 3 3 4 4 46½ 27 13 1 4
4  Jugoszlávia YUG 2 1 2 3 3 4 46 26 12 2 4
5  Németország GER 2 1 3 2 ½ 3 3 3 3 4 45½ 28 13 2 3
6  Lettország LAT 2 1 3 3 3 4 4 45½ 27 13 1 4
7  Svédország SWE 2 2 2 2 2 1 2 3 4 3 2 3 3 45½ 25 9 7 2
8  Ausztria AUT 2 3 3 4 3 3 45 27 13 1 4
9  Anglia ENG ½ 2 3 3 3 44 25 12 1 5
10  Magyarország HUN ½ 1 3 3 2 3 3 3 39½ 19 9 1 8
11  Hollandia NED 1 1 0 2 2 3 2 4 35 15 6 3 9
12  Svájc SUI 2 2 1 1 0 1 1 4 3 1 3 3 34 16 7 2 9
13  Litvánia LTU 1 1 1 1 1 2 ½ 1 2 1 3 3 3 3 30½ 12 5 2 11
14  Franciaország FRA 1 ½ ½ 1 1 2 1 2 2 3 3 29½ 11 4 3 11
15  Románia ROM ½ 1 ½ 1 1 ½ 0 1 1 2 3 3 3 2 3 28 12 5 2 11
16  Olaszország ITA ½ 0 ½ 1 1 1 ½ 1 1 1 2 24 7 3 1 14
17  Dánia DEN 0 0 ½ 0 0 ½ 1 ½ ½ 1 1 1 3 19½ 6 3 0 15
18  Norvégia NOR 0 0 ½ ½ ½ ½ 1 ½ ½ 2 1 1 1 2 ½ ½ 2 15½ 3 0 3 15
19  Spanyolország ESP 1 0 0 ½ 0 ½ 1 ½ 1 0 1 1 1 2 1 2 15½ 2 0 2 16

A magyar versenyzők eredményei[szerkesztés]

Forduló Ellenfél Steiner Endre Steiner Lajos Vajda Árpád Havasi Kornél Sterk Károly Pont
1  Jugoszlávia Vidmar ½ Asztalos Lajos ½ Kostić ½ Pirc 0
2  Litvánia Mikenas 0 Šembergas 1 Vistaneckis 1 Luckis 0 2
3  Amerikai Egyesült Államok Kashdan 0 Marshall 1 Dake ½ Horowitz 0
4  Norvégia Hansen 1 Halvorsen ½ Hovind 1 Gulbrandsen 1
5  Anglia Sultan Khan 1 Yates 0 Thomas ½ Winter 0
6  Olaszország Rosselli del Turco ½ Monticelli 1 Romi 0 Hellmann 1
7  Hollandia Weenink ½ Noteboom 0 Van den Bosch 1 Addicks 0
8  Németország Bogoljubov 0 Wagner ½ Richter 0 Helling 1
9  Svájc Johner 1 Naegeli 1 Zimmermann ½ Rivier ½ 3
10  Spanyolország Golmayo de la Torriente 1 Vilardebo Picurena 0 Soler Bordas 1 Sanz Aguado 1 3
11  Románia Erdélyi 1 Balogh János 1 Baratz 0 Wechsler 1 3
12  Lengyelország Rubinstein 0 Tartakower 0 Przepiorka ½ Makarczyk 0 ½
13  Dánia Cruusberg ½ Ruben 1 Lie 1 Larsen 1
14  Lettország Matisons 1 Apšenieks 1 Petrovs 0 Hasenfuss 1 3
16[2]  Csehszlovákia Flohr ½ Rejfíř ½ Opočenský 0 Skalička 0 1
17  Franciaország Aljechin 0 Gromer 1 Betbeder Matibet 1 Duchamp 1 3
18  Ausztria Grünfeld 0 Spielmann 1 Kmoch ½ Becker 1
19  Svédország Ståhlberg 0 Stoltz ½ Berndtsson-Kullberg ½ Lundin ½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
6½ (15) 12 (17) 7½ (15) 8½ (14) 5 (11)

Az egyéni legjobb pontszerzők[szerkesztés]

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel. A második táblán a magyar Steiner Lajos bronzérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Alekszandr Aljechin  Franciaország 13½ 18 75
Jefim Bogoljubov  Németország 12½ 17 73,5
Isaac Kashdan  Amerikai Egyesült Államok 12 17 76
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Gösta Stoltz  Svédország 13½ 18 75
Ksawery Tartakower  Lengyelország 13½ 18 75
Steiner Lajos  Magyarország 12 17 70,6
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
Vladimirs Petrovs  Lettország 11½ 16 71,9
Georg Alan Thomas  Anglia 12½ 18 69,4
Josef Rejfíř  Csehszlovákia 11 16 68,8
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
Albert Becker  Ausztria 10½ 14 75
Vasja Pirc  Jugoszlávia 12½ 17 73,5
Kurt Richter  Németország 10½ 15 70
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
Karel Skalička  Csehszlovákia 10½ 14 75
Herman Steiner  Amerikai Egyesült Államok 12 70,8
Volfgangs Hasenfuss  Lettország 11 68,2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Trivia (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 16.)
  2. A 15. fordulóban a magyar csapat szabadnapos volt

Források[szerkesztés]

  • OlimpBase
  • Krzysztof Puszczewicz: IV Olimpiada Szachowa - Praga 1931 ISBN 978-83-63647-15-5
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap