Ásítás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Munkácsy Mihály
Ásító inas (1869)

Az ásítás egy ősi reakció, ösztönös cselekvés, amely egyes állatoknál az udvarlásnál vagy a békülésnél, míg az embernél az álmosságtól vagy az unalomtól jelentkezik. Egyes tévhiedelmek szerint azért ásítunk, mert oxigénhiányunk van.[1] Erre jó ellenpélda, hogy a baba is ásít az anyaméhben, holott nem is szájon át lélegzik. Az ásításhoz ún. neurotranszmitterre van szükség.

Lehetséges okok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első állítás az, hogy az ásítás akkor következik be, hogyha valaki vérében megnövekedik a szén-dioxid tartalom és ezért oxigénre van szüksége (vagy szén-dioxid ürítésre), ami előidézhet ásítást.[2] A kutatók ezen állítás igazságában Hippokratész óta hittek, de azóta kutatások bebizonyították, hogy ez helytelen vagy még legjobb esetben is hibás állítás.[3] Az ásítás a normál belégzéssel összehasonlítva valójában kevesebb oxigént juttat a szervezetbe.[4]

Másik feltételezett oka az ásításnak az egyén vágya izmainak kinyújtóztatására.[5] Az ásítás sokszor összekapcsolódik a nyújtózás szükségével. Az állatoknak minden másodpercben készen kell állniuk, hogy akcióba lendülhessenek. Az izmok erre sokkal jobban képesek, hogyha kellően ki vannak lazulva; ezért is nyújtanak pl. az atléták edzés előtt. Figyelembe véve a megemelkedett oxigén mennyiséget, a testnek fenn kell tartani a fizikai aktivitást; a legjobb eredmény elérése érdekében szükséges a tüdő és a torok izmainak bemelegítése is. Ezért lehet az ásítás a test segítségére abban, hogy megőrizze a cselekvésre való állandó készenlétet. Erre vonatkozó kutatások állítják, hogy az ásítás, főleg a lélektani ragályos ásítás talán azért fejlődött ki, hogy az állatok egyes csoportjait készenlétben tartsa.[6] Hogyha egy állat álmos vagy unatkozik, nem tud annyira felkészülni az esetleges riasztásra és rögtön reagálni. Ezért a ragályos ásítás lehet egy ösztönös reakció, az a jel, amit a „nyáj” egyik tagja használ a többiek éberen tartására. Az idegesség szintén a lehetséges okok közé sorolható. Más források azt állítják, hogy az ásítás segíthet a személy éberségének növelésében – megfigyelték, hogy az ejtőernyősök ásítanak az ugrás előtti pillanatokban.[7]

Egy másik vélemény szerint az ásítást a test az agy hőmérsékletének szabályozására használja.[8]Az eljárás, ami az agy lehűtésére szolgál, nagyban hasonlít arra, ahogyan a számítógépek ventilátorai működnek.[9] 2007-ben a University of Albany kutatócsoportja azt az állítást tette, hogy az ásítás szükséges lehet az agy hidegen tartásához. Az emlősök agya egy szűk hőmérsékleti tartományban működik a leghatékonyabban. Kísérletek bemutatták, hogyha a vizsgált személyek egy lehűtött tárgyat tartottak a homlokukhoz, és szigorúan csak orron át lélegezhettek, akkor kevésbe voltak érzékenyek a ragályos ásításról nézett videókra.[10][11] Másik hasonló újabb keletű feltevés, hogy az ásítás szerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában. Jared Guttmann és Celena Dopart (Worcester Polytechnic Institute) által végzett kísérletben kimutatták, hogyha a vizsgált személy fülébe füldugót helyeznek, és így ásít, akkor a vizsgált személy füle és a környezet között lévő légmozgás miatt szellő hallatszik. Guttman és Dopart úgy vélik, hogy az ásítás az alábbi három lehetséges ok egyike miatt következik be: az agy lehűl az oxigén be-vagy kiáramlásnak köszönhetően, az agyban lévő nyomás csökken az oxigén kilégzése miatt, vagy az agyban lévő nyomás növekszik a belélegzett levegő miatt.

Egy másik feltevés az, hogy az ásítást azonos vegyi anyagok (szerotonin, a dopamin, glutaminsav, és a nitrogén-monoxid) okozzák az agyban, mint amelyek felelősek az érzelmekért, hangulatért, étvágyért, és más jelenségekért.[forrás?] Amint a vegyületek többsége aktiválódik az agyban, az ásítás gyakorisága növekszik. Az is lehetséges, hogy az ásítás egy kevésbé erős területi reflex. Általában unalommal, érdeklődés hiányával párosul, az ásítás gyakran jelentkezik akkor, ha a vizsgált személy aggodalommal teli vagy veszélyes szituációval kénytelen szembe nézni. Ezért hogyha az egyik fél a területért folytatott harcban ásít a vetélytársa jelenlétében, a vetélytárs azonnal nem érzi fenyegetve magát a terület megszerzésében. Ez megfigyelhető a főemlősök és néhány macskaféle körében is.[forrás?]

Hogyha a végeredményt a lehetséges evolúciós előny szempontjából vizsgáljuk, akkor az ásítás lehet egyfajta csorda ösztön. Például elméletek állítják, hogy az ásítás csoportokban élő állatok körében a hangulat összehangolására szolgál, hasonlóan a farkasfalka üvöltéséhez. A fáradtságot jelzi a csoport többi tagja felé annak érdekében, hogy az alvási időszakok váltása összehangoltan folyjon.[12]

A ragályos ásítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ásítás reflex ragályossága már rég megfigyelt jelenség, 1508-ban Erasmus írta le a következőt: “Egy ember ásítása ásításra készteti a másikat” (“One man's yawning makes another yawn”),[13]vagy a francia közmondásként elhíresült mondat “Un bon bâilleur en fait bâillier deux.” (“ Egy jó ásító két másikat kényszerít ásításra”)[14] is ezt bizonyítja. Gyakran, hogyha egy ember ásít, akkor ez késztethet egy másik embert úgynevezett “együttérző” ásításra.[15][16] Ásításra késztethet továbbá, hogyha figyeljük egy másik ember arcát, miközben az ásít (főleg a szemeit), vagy akár az ásításról olvasás, gondolkodás, vagy egy ásító ember képe is kiválthatja ezt a reflexet.[17][18][19]

Egy 2007-es tanulmány kimutatta, hogy autista gyerekek kevésbé érzékenyek a ragályos ásításra (kevesebbszer ásítottak, miközben ásító emberekről készült videókat figyeltek), mint egészséges társaik. Alapvetően kevesebbet ásítottak az ásításos videók, mint a kontroll videók alatt. Ez a kutatás azt az állítást támasztja alá, miszerint a ragályos ásítás összefüggésben áll az empátia képességével.[20]

Ez a jelenség számos főemlősnél is megfigyelhető. Ilyenkor az ásítás egy fenyegető gesztus, a főemlősök társadalmi rendszerének fenntartásának egy módja. Speciális kutatásokat végeztek csimpánzokon[21] és egyes makákó fajokon [22]. Fajtársaik ásításáról mutattak videókat ezen állatok egyes csoportjainak, mindkét faj ásítással reagált. Ez részben igazolja az ásítás “ragályosságát”.

A Discovery Channel egyik műsora az “Állítólag” (Mythbusters) is tesztelte ezt az elgondolást. Bár nem végeztek széleskörű kutatást, mégis az a konklúzió keletkezett, hogy az ásítás ragályos. [23]


Gordon G. Gallup, aki azt feltételezi, hogy az ásítás talán az agy hűtésére szolgál; úgy is véli, hogy a “ragályos” ásítás esetleg egy túlélő ösztön, melyet az evolúciós múltunkból örökítettünk át. “ Az emberi evolúciós történelem folyamán, mikor még legyőztek minket a ragadozók és számíthattunk más törzsek támadására is, szükség volt az ásításra (egy ember ásítására ásítás a válasz), hogy a csoport éberebbé váljon, és képes legyen a veszély felderítésére. [24]

Parkinson-kór[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Parkinson-kórban szenvedő képtelen ásítani, mert nem termelődik neurotranszmitter a szervezetben. Másik tünete az idegességtől remegő végtagok (tremor). Okozója lehet a kábítószer, antipszichotikum. Sokféle gyógyszerrel, leggyakrabbban a dopamin előanyagával, a levo­dopával kezelik.

Ásítás a kultúrtörténetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkácsy Ásító inasa bélyegképen

Czuczor Gergely 1862-es szótára szerint az ásítás: „Száját föltátva á-féle hangot hallat, mi rendesen unalomból vagy álmosságból, vagy tunyaságból történik. Mit ásítasz itt? Tégy már valamit.” Az ásít jelentése néha: óhajt, kíván. „Hiába ásítasz rá, nem kapod meg. Ásítanak az agarak, jó vadászat lesz. Ásítoz, mint kutya a túróra.”

Népi hiedelmekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ásításkor keresztet kell a szánkra vetni, nehogy belénk bújjon a gonosz.
  • A ráolvasó a fájdalomtól úgy szabadítja fel a beteget, hogy ásítozik és könnyezik. Az ásítozással a betegről a gyógyítóra száll át a kór.

Művészetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturtörténeti irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Czuczor Gergely: A magyar nyelv szótára. Pest, 1862.
  • Bálint Sándor: Hiedelemvilág. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1975.
  • Grynaeus Tamás: Makó és környéke hagyományos orvoslása. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2005.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Miért ragadós az ásítás? (National Geographic Magyarország)
  2. 1.^ a b MSN.com, "Little Mystery: Why Do We Yawn?" Retrived 2010-11-19.
  3. 3.^Thinkquest.org, Brain: Organ of the Mind" Retrived 2010-11-19.
  4. 4.^ a b Provine, R.R., Tate, B.C., and Geldmacher, L.L. (2005). "Yawning". American Scientist 93 (6), 532. doi:10.1511/2005.6.532. PMID 3120687. Archived from the original on June 4, 2008. Retrieved 210-11-19.
  5. 5.^Thinkquest.org, - "Brain: Organ of the Mind" 2010-11-19.
  6. 6.^Reallyworks.org - "What Causes Yawning: The Real Reason Why People Yawn"
  7. 7.^Hooper, R. (2 July 2007). "Yawning may boost brain's alertness". New Scientist. http://www.newscientist.com/article/mg19426104.400-yawning-may-boost-brains-alertness.html. Retrieved 2010-11-19.
  8. 9.^Science Daily: "Psychologists Attribute Yawning To The Need To Cool The Brain And Pay Attention"
  9. 10.^"Discovery News". http://dsc.discovery.com/news/2008/12/15/yawn-brain-head.html. Retrieved 2010-11-19
  10. 11.^a b Gordon G. Gallup. (2007). Good Morning America - The Science of Yawning (July 30, 2007). [TV-Series]. USA: ABC.
  11. 12.^Gallup, A.C. and Gallup, G.G. Jr (2007). "Yawning as a brain cooling mechanism: Nasal breathing and forehead cooling diminish the incidence of contagious yawning." (PDF). Evolutionary Psychology 5 (1). http://www.epjournal.net/filestore/ep0592101.pdf. Retrieved 2010-11-19.
  12. 20.^ Schürmann et al.; Hesse, MD; Stephan, KE; Saarela, M; Zilles, K; Hari, R; Fink, GR (2005). "Yearning to yawn: the neural basis of contagious yawning.". NeuroImage 24 (4): 1260–1264. doi:10.1016/j.neuroimage.2004.10.022. PMID 15670705. (see also Platek et al.; Mohamed, FB; Gallup Jr, GG (2005). "Contagious Yawning and The Brain.". Cognitive Brain Research 23 (2-3): 448–52. doi:10.1016/j.cogbrainres.2004.11.011. PMID 15820652. )
  13. ^ Erasmus Adagio Chil. III, cent. iv, No 95 (1508) quoted in Stevenson, Burton ed. The Macmillan Book of Proverbs, Maxims, and Famous Phrases. New York: Macmillan, 1948.
  14. ^ Stevenson, Burton ed. The Macmillan Book of Proverbs, Maxims, and Famous Phrases. New York: Macmillan, 1948.non selective serotonin reuptake inhibitors may cause yawning.
  15. ^ a b Provine, R.R., Tate, B.C., and Geldmacher, L.L. (2005). "Yawning". American Scientist 93 (6), 532. doi:10.1511/2005.6.532. PMID 3120687. Archived from the original on June 4, 2008. http://web.archive.org/web/20080604061455/http://www.americanscientist.org/template/AssetDetail/assetid/47361. Retrieved 210-11-19.
  16. ^ The website by Émilie attempts to prove this.
  17. ^ Provine, R.R.; Tate, B.C. and Geldmacher, L.L. (2005). "Yawning". American Scientist 93 (6),532. doi:10.1511/2005.6.532. PMID 3120687. Archived from the original on June 4, 2008. Retrieved 2010-12-06.
  18. ^ Provine, R.R. (1986). "Yawning as a stereotyped action pattern and releasing stimulus". Ethology 72 (2), 109–122. doi:10.1111/j.1439-0310.1986.tb00611.x. http://cat.inist.fr/?aModele=afficheN&cpsidt=8101503.
  19. ^ Krulwich, R. (September 24, 2007). "The Quest to Design the Perfect Yawn: NPR". NPR. http://www.npr.org/templates/story/story.php?storyId=14654608. Retrieved 2010-12-06.
  20. ^ Senju, A., Maeda, M., Kikuchi, Y., Hasegawa, T., Tojo, Y., and Osanai, H. (2). "Absence of contagious yawning in children with autism spectrum disorder". Biology Letters 3 (6), 706–708. doi:10.1098/rsbl.2007.0337. PMID 17698452 17698452 .
  21. ^ Anderson, J.R., Myowa-Yamakoshi, M., and Matsuzawa, T. (2004). "Contagious yawning in chimpanzees". Proceedings of the Royal Society of London B: Biological Sciences 271: S468–S470. doi:10.1098/rsbl.2004.0224. PMID 15801606 15801606
  22. ^ Paukner, A., and Anderson, J.R. (2006). "Video-induced yawning in stumptail macaques (Macaca arctoides)". Biology Letters 2 (1), 36–38. doi:10.1098/rsbl.2005.0411. PMID 17148320 17148320
  23. ^ http://dsc.discovery.com/fansites/mythbusters/episode/episode-tab-06.html
  24. ^ a b Gordon G. Gallup. (2007). Good Morning America - The Science of Yawning (July 30, 2007). [TV-Series]. USA: ABC.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ásítás témájú médiaállományokat.