Írás

Fájl:Scriptor munkája.jpg

Középkori scriptor, Képes krónika

Öt karakter az Indus-völgyi civilizáció, más néven Harappá-civilizáció írásjelei közül

„Writing” írótoll-logó a Wikipédiában

Írás-portál jelkép

Az írás a gondolat rögzítése jelekkel, írásjegyekkel, betűkkel, számjegyekkel vagy hangjegyekkel. Van nyelvhez nem kötődő és fonetikus változata is. Mai formájában egyezményes karakterekkel írt jelsor, amelynek rögzített értelmezése, szabályos és egyértelmű kiolvasása létezik, vagy létezett. Az első ismert jelrendszerek még nem alkalmasak a nyelv rögzítésére. A feljegyzésre használt eszköz vagy eszközök, valamint azok hordozója sokféle lehet. Az írást hordozó anyag tartóssága lényeges, hiszen általában a rögzítésnek az ismeret megbízható és hű átadása a célja.

Az írás párja az olvasás, ami az írott szövegben megfogalmazott gondolatok és információk értelmezése. A modern társadalmakban az írás elemi kultúrtechnika, és az alapkészségek közé tartozik. Az írás, mint kommunikációs eszköz története elválaszthatatlan az írásrendszerekétől. Egy írástudó társadalomban az írás és az olvasás készségének hiányát analfabetizmusnak, vagy illiterációnak nevezik.

Jellemzői

Az íráshoz szükséges egy alapanyag és egy íróeszköz. Egy további feltétel, hogy az ember tudjon (tudás képessége és író mozgásra való képesség), és akarjon írni.

Átvitt értelemben írásnak nevezik költői vagy prózai szövegek megalkotását, így jön létre az irodalom. Az irodalmi szövegeknek meg lehet különböztetni a felszíni és a mélyszerkezetét, ami meglehetősen távol eshet a tulajdonképpeni kifejezéstől. Ezt az irodalomtudomány vagy a filológia elemzi.

Nemcsak a szöveg, hanem alakja is lehet művészi kifejezés; ez a kalligráfia. Minden ember írása egyedi; ez összehasonlítás tárgya lehet. A kézzel írt szöveg kézirat. Az írás, különösen a kézírás lehet könnyebben vagy nehezen olvasható.

Habár a legtöbb írás elsődlegesen a látás számára készült, előfordul, hogy vésett szövegeket tapintással olvasnak. A Braille-írást Louis Braille dolgozta ki, aki maga is vak volt.

Az írás története

Úgy tartják, hogy az írás egyszerű ideogrammok rajzolásából alakult ki: például egy alma rajza jelölte az almát, és két láb lerajzolása mutathatja a járás vagy állás fogalmát. Ebből a kiindulásból azután a jelek elvontabbakká váltak, végül olyan szimbólumokká fejlődtek, amelyek látszólag nem kapcsolódnak az eredeti szimbólumhoz. Például a latin N betű valójában az egyiptomi hieroglifából ered, amely az n hangot jelöli, de a víz hullámait ábrázolja – ugyanis az egyiptomi nyelvben a víz szava csak egy mássalhangzóból (n) áll, és a kép idővel nemcsak a víz fogalmát, hanem az n hangot is jelölte.

Már az ókorban is számos technikát alkalmaztak, kőbe vésést, agyagba nyomást, és tintával írást papiruszra, pálmalevelekre, és pergamenre. Később papírt használtak, és a nyomtatás feltalálása segített a szövegeket írásban rögzíteni. Az írógép, illetve a számítógépes szövegfeldolgozás további forradalmat jelentett.

A történelem nagy részében csak kevesen tudtak írni-olvasni. Írnokok, papok, szerzetesek végezték az írásbeli kommunikációt, ők készítettek feljegyzéseket, és ők olvasták fel hangosan akár egész közösségek számára.

Barlangrajzok (i. e. 25000)

A megtalált legősibb képeket több mint 25 000 évvel ezelőtt készítették a kőkorszakban, faágakkal, éles kövekkel vagy az ujjaik segítségével. Festék gyanánt faszenet, földet vagy növényi színezőanyagokat használtak. Az ősemberek annak érdekében, hogy emlékezzenek dolgokra, vagy hogy üzeneteket hagyjanak, képeket festettek a barlang falára, sziklákra, csontokra vagy vizes anyagra. Az évek során a képek fokozatosan szimbólumokká váltak, majd pedig betűkké, amelyek ábécéket alkotnak a hangok megjelenítéséhez.

A tatárlakai kép- és fogalomírás (i.e. 7300 körül?) 11 000 db égetett agyagtábla-lelet (a Kolozsvári városi múzeum őrzi őket), közöttük 2 táblán a mindennapi tevékenységek képjelben.

Hieroglifák (i. e. 4000)

Míg az ékírás Mezopotámiában volt elterjedőben, egy más fajta írás alakult ki a közeli Egyiptomban. Az i. e. 4. évezred második felében a sumerhez hasonló képírás alakult ki, majd az ezredforduló után ebből stilizált képírás jött létre, amit görög neve után hieroglifáknak hívunk („szent véset”). Külön jelek voltak a tárgyaknak a fogalmaknak és a hangoknak, beleértve egy 24 jelből álló ábécét, ami külön betűket jelentett. Még ma is láthatjuk írásművészetüket sírokon és templomokon a Nílus mentén. 5000 évvel ezelőtt az egyiptomi írnokok már használtak papírt (papiruszt), tollat és tintát. Az egyiptomi írásfestés megtartotta a rajzos szimbólumok jellemzőit, de jelentősen leegyszerűsítette azt. Már az óbirodalom korából ismertek kurzivált írásjelek.

Sumer ékírás (i. e. 3500)

Az írásrendszerek egyik legkorábbi példája a sumerektől származik, akik a Közel-Keleten éltek nagyjából i. e. 3500 és i. e. 1000 között. Az itt talált legősibb agyagtáblák nagy részén egyszerűen csak az ellátmányt vagy a pénzügyi elszámolást találjuk. Az ékírás nevét onnan kapta, hogy ék alakú, mert a feliratokat egy nádszál vagy bot (íróvessző) háromszög alakú végével nyomták nedves agyagtáblákra. Az ék alakú jeleket úgy kombinálták, hogy szimbólumokat alkossanak, amelyek tárgyakat vagy fogalmakat jelentenek. Kezdetben több mint 2000 különböző szimbólumot használtak, de később alig egy évszázad leforgása alatt lecsökkentették az írásjelek számát körülbelül 700 szimbólumra.

Görögök (i. e. 500)

Körülbelül i. e. 500-ra az ókori görögök már olyan ábécét használtak, amely nagyban hasonlít a miénkhez. A görög ábécé a föníciai ábécéből fejlődött ki vagy más betűírásokból, mint például az ugariti ábécé. A föníciaiak nagyszerű tengerészek és kereskedők voltak, akik a Földközi-tenger mentén számos országgal kapcsolatban voltak, de maguk a görögök is nagyrészt kisázsiai eredetűek. A görögök további jeleket alkottak a magánhangzók megjelenítéséhez, mivel a föníciai ábécé csak mássalhangzókat tartalmazott. A görögök papiruszra, viasztáblára és cserépre is írtak.

Rómaiak (i. e. 100)

A kiterjesztett magyar ábécé 44 betűből áll

A rómaiak írásrendszerére mind az etruszk ábécé, mind a görög ábécé hatással volt. Első ismert ábécéjük 24 hangzót tartalmaz. Ez az írás a latin maiusculáris írás, vagyis „kétvonalas” írás. Minden betűt két párhuzamos vízszintes vonal közé lehet írni, amelyhez alul és fölül is hozzáérnek. A latin írásrendszer változásaival a paleográfia foglalkozik bővebben.

A kevés hangzó miatt a latin nyelvbe más nyelvekből beszivárgó hangok leírására már az ókorban több kiegészítő betűt alkottak, mint például a C-ből a G-t. A görög kettőshangzók használatának terjedése idején ligatúrákat alkottak ezekre, így az ai-t az Æ, az oi-t az Œ jellel írták. A latin ábécét használó népeknek saját hangzókészletükhöz kellett igazítani az ábécét, így még több betű jött létre, mint például a K. A rómaiak a C-vel írták a k-hangot és c-hangot nem használtak eredetileg. Az ábécé kiterjesztésének eszközévé a diakritikus jelek és kettősbetűk lettek.

Rovásírás

Mielőtt őseink a Kárpát-medencébe érkeztek volna, már rendelkeztek egy – vitatott eredetű – saját írással, amelyet napjainkig folyamatosan használunk. Ennek legelterjedtebb változatát hívjuk székely-magyar rovásírásnak. Mint az írás utóbbi évszázadban megteremtett romantikus elnevezése jelzi, azt többnyire „rótták”, főleg fára (ágra, botra); esetleg kőbe vésték, vagy karcolták, falra festették, papírra írták. Az íráshordozó anyagok természetéből ered az írás szögletes formája és gyorsírás jellege. Az írás irányultsága (jobbról balra) abból fakad, hogy botra írás során a botot bal kézzel fogták és jobb kézzel haladtak balra; ez az írásirány azonban a papíron már anakronisztikus. A rovásírás jól tükrözi a magyar nyelv jellegzetességeit, és a latin betűs írásunknál jobban képes a hangzó beszéd lejegyzésére.

Egy elterjedt téveszme szerint a kereszténység felvétele után a rovásírást mint pogány emléket üldözni kezdték: a rovásírásos emlékeket begyűjtötték és elpusztították, az írástudókat pedig kötelezték a latin betűs írásmód használatára (ez azonban nem dokumentálható, a sokat emlegetett és Szent Istvánnak tulajdonított rovásüldöző rendelet hamisítvány). Mivel a kora középkorban az írástudók főként latinul fogalmaztak, az új írást pedig még nem igazították a magyar nyelv sajátosságaihoz, a rovásírás a társadalom alsóbb rétegeiben, illetve titkosírás gyanánt élt tovább.

Az írás, mint mentális folyamat

Az írás folyamatának kutatása vizsgálja az írás közbeni többrétegű tudásállapotot. Ezt Janet Emig cikke alapozta meg 1971-ben, ami The Composing Process of Twelfth Graders címmel jelent meg. Linda Flower és John R. Hayes az 1980-as években kiadta modelljét, ami az írást mint kognitív folyamatot jelenítette meg. Ez azóta is standard modell az íráskutatásban és tanításban.

Képtelenség az írásra

Thomas Schweicker lábbal ír (1600 körül)

Az írásra való képtelenségnek több oka is lehet. Az egyik tudásbeli, a másik a mozgás kivitelezésére való képesség hiánya. Az olvasásra és az írásra való képtelenség akadályozza a részvételt egy nagy többségben írástudókból álló társadalomban; nemcsak a tanulást és ismeretszerzést, hanem szerződések kötését, így munkavállalást is. Az iparosodott nemzetek körében az írástudók aránya legalább 95%.

A mozgás kivitelezésére való képtelenségen segíthet, ha a kéz helyett a mozgássérült szájjal vagy lábbal tanul meg írni. Előfordulhat, hogy így sem tud írni, ekkor technikai segédeszközök segítenek, amelyek például a beszédet rögzítik írásban. Egyes esetekben szükség lehet arra, hogy az esélyegyenlőség biztosításának érdekében ezt a törvények is elismerjék írásnak, mivel ezen múlhat például a jogosítvány megszerzése vagy a szavazóképesség. Ideiglenesen írógörcs vagy írásblokád akadályozhatja vagy nehezítheti az írást, de akadály lehet a kesztyű vagy a téli hideg is.

Nagyobb problémát jelentenek azok az állapotok, amikor a tanuló nehezebben tanul meg írni-olvasni. Ilyen problémák a diszlexia, diszgráfia és az afázia. Mindezek nem járnak az értelem csökkenésével. Vannak módszerek, amelyekkel rajtuk is lehet segíteni.

Sokkal több embert érint a funkcionális analfabetizmus, vagyis az, hogy nem értik jól az olvasott szöveget, akár még többszöri olvasásra sem.

Források

• Ankerl Géza: Anyanyelv, írás és civilizációk. Budapest: Magyar Egyetemi Kiadó, 2004. ISBN 963-8033-65-7
• Ulf Abraham: Geschichte schulischen Schreibens. In: Feilke, Helmuth/ Pohl, Thorsten (Hrsg.): Schriftlicher Sprachgebrauch – Texte verfassen. (Deutschunterricht in Theorie und Praxis, Bd. 4). Schneider Verlag Hohengehren, Baltmannsweiler 2014, S. 3–30.
• Gerd Bräuer: Schreibend lernen. Grundlagen einer theoretischen und praktischen Sprachpädagogik. Studienverlag, Innsbruck 1998.
• Claudia Dürr: SchriftstellerInnen bei der Arbeit. Herausforderungen einer empirischen Untersuchung des literarischen Schreibprozesses. (Open Access). In: Beiträge zur Qualitativen Inhaltsanalyse des Instituts für Psychologie der Alpen-Adria-Universität Klagenfurt, Band 16, 2009.
• Stephanie Dreyfürst und Nadja Sennewald: Schreiben: Grundlagentexte zur Theorie, Didaktik und Beratung. Verlag Barbara Budrich, Opladen 2014.
• Helmuth Feilke / Thorsten Pohl (Hg.): Schriftlicher Sprachgebrauch – Texte verfassen (Deutschunterricht in Theorie und Praxis, Bd. 4). Schneider Verlag Hohengehren, Baltmannsweiler 2014.
• Martin Fix: Texte schreiben. Schreibprozesse im Deutschunterricht. Schöningh, Paderborn 2008, ISBN 978-3-8252-2809-5
• Mario Leis: Kreatives Schreiben. Reclam, Stuttgart 2006, ISBN 978-3-15-015228-7.
• Hans-Joachim Rahn: Techniken geistiger Arbeit. Hamburg 2011, ISBN 978-3-937444-81-9.
• Ludwig Reiners: Stilfibel – Der sichere Weg zum guten Deutsch. 3. Auflage, Beck, München 2001, ISBN 3-406-34579-4; Taschenbuchausgabe: dtv, München 1963, ISBN 3-423-30005-1.
• Katrin Girgensohn: Neue Wege zur Schlüsselqualifikation Schreiben: autonome Schreibgruppen an der Hochschule. Mit einem Geleitwort von Gerd Bräuer. Deutscher Universitätsverlag VS, Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden 2007, ISBN 978-3-8350-7001-1 (Dissertation Europa-Universität Viadrina Frankfurt (Oder) 2007).

További információk

• Írásrendszerek az ancientscripts.com oldalon (angolul)
• A Föld országainak írásrendszere a geonames.de oldalon (angolul)
• Láng Attila D.: Íráskalauz
• Varga Géza: A magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban
• Varga Géza: A székely rovásírás

Kapcsolódó szócikkek

• Sequoyah

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schreiben című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.