Zsolnay Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Zsolnay Vilmos
Zsolnay Vilmos.jpg
Született 1828. április 19.
Pécs
Elhunyt 1900. március 23. (71 évesen)
Pécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása keramikus
Kitüntetései Ferenc József-rend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Vilmos témájú médiaállományokat.
Zsolnay Vilmos mellszobra
A Zsolnay-kút Pécsett (részlet)

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.[1]) keramikusművész, nagyiparos.

Életpályája[szerkesztés]

Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.[2] Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.

Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.

Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Zsolnay Vilmos feleségül vette Bell Teréz (1832-1918) kisasszonyt.[3] Házasságukból született:

Zsolnay kerámiát alkalmazó építészek[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.

A Zsolnay-alapította gyár 1945 után államosítva lett, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás után Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zárt Részvénytársasággá szerveződött, széles választékban állít elő kerámia termékeket.

Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.

A budapesti Divatcsarnokban az egyik termet róla nevezték el, ahol és sok műve megtekinthető. Az itt működő Párisi Galéria Művészeti Szalon és Aukciósház rendszeresen forgalmaz régi és Zsolnay-kerámiákat.

Irodalom[szerkesztés]

  • Dénes Gizella: Csodálatos fazekas, Szent István Társulat, Budapest (1965)
  • P. Horváth Tamás: Tündérváros - Zsolnay Miklós titkos élete, Prea.hu - Palimpszeszt (2014)

Film[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 783. o.
  • Sarkadiné Hárs Éva: Zsolnay Vilmos a festő, JPMÉ 1958.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]