Zsolnay Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsolnay Múzeum
Zsolnay Múzeum épület.JPG
Hely Káptalan u. 2
Elhelyezkedése
Zsolnay Múzeum (Pécs)
Zsolnay Múzeum
Zsolnay Múzeum
Pozíció Pécs térképén
é. sz. 46° 04′ 44″, k. h. 18° 13′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 44″, k. h. 18° 13′ 37″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Múzeum témájú médiaállományokat.

A Zsolnay Múzeum a Janus Pannonius Múzeum állandó kiállítás, mely Pécs legrégebbi lakóházában, a Káptalan u. 2-ben található. A kiállításon a gyár díszművei láthatók kronológiai sorrendben, ezen belül stílusirányzatok, tervezők szerinti csoportosításban. A kiállítás része az 1990-ben megnyílt Zsolnay-emlékszoba, amely a Zsolnay család bútorait, berendezési és dísztárgyait, valamint a családtagokról készült festményeket, rajzokat és fényképfelvételeket mutatja be.

Az épület története[szerkesztés]

Dombormű a pécsi Zsolnay Múzeum homlokzatán.

A műemlék épületről az első írásos feljegyzés 1324-ből való. Többször átépítették. Homlokzatán reneszánsz freskómaradványok láthatók. 1477-ben ebben az épületben alapította Magyarország első nyilvános könyvtárát Handó György prépost.

1844-ben Piatsek Antal építette át a jelenleg ismert formájúra az épületet. Az 1930-as években kisebb restauráláson esett át, majd 1955-ben, a kiállítás beköltözése előtt is kisebb átalakítás történt. Ezután ötven éven keresztül lényegi módosítás nem történt; 2005 és 2007 között restaurálták az épületet teljes körűen.[1]

A kiállítás története[szerkesztés]

A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét a pécsi Városi Múzeum Zsolnay kollekciója alapozta meg, amely történeti áttekintést ad a díszmű gyártásról, és amely 1907- ben Zsolnay Miklós ajándékaként került a gyűjteménybe. A Zsolnay család 1928-ban múzeumot alapított Zsolnay Vilmos születésének 100. évfordulója alkalmából. Ezt a több ezer darabot számláló gyári kollekciót 1948-ban a család tanulmányi gyűjteményével együtt államosították és 1951-től vettk fel a Janus Pannonius Múzeum leltárába. Építészeti kerámiák és tervrajzok, a díszművekhez készült kiviteli tervek és a gyár működésével kapcsolatos dokumentumok, oklevelek kerültek a múzeum gyűjteményébe személyes vonatkozású fotókkal, levelekkel együtt.

A gyárat 1853-ban alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő, Ignác fia számára. Az akkor még pár emberrel működő kis manufaktúrát 1865-ben vette át Zsolnay Vilmos, aki a kezdeti években a technológia fejlesztésével és anyagkísérletekkel foglalkozott. Első sikerét az 1873-as bécsi világkiállításon érte el. Az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg Zsolnay Vilmos számára a nemzetközi sikert. Az ott bemutatott találmányával, a magastüzű mázzal díszített porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia kormánytól becsületrendjét.

A 19. század utolsó harmadában a díszkerámiák a historizmus jegyében születtek. A különböző történeti stílusformák, kultúrák, technológiák megismerése és felhasználása fontos szerepet játszott az iparművészet fogalmának kialakulásában és a művészi igényű tárgytervezésben. A „Pannónia” stílusú díszedények a bronzkori mészbetétes régészeti leletek után készültek. A „verde antique” díszedények zöld mázukról kapták nevüket, szintén az 1870-es évek jellegzetes gyártmányai. Ezekben az években Zsolnay Vilmos maga is tervezett. A Degenfeld grófnő számára készült kobalt rajzos készlet minden bizonnyal az ő munkája. 1875-től leányai, Teréz és Júlia is részt vettek a tervező munkában. Autodidaktaként kezdték, de nagyon gyorsan jutottak el a művészi szintű iparművészeti munkához. Teréz népi motívumokat és az „úri hímzés” motívumait dolgozta fel, Júlia orientalista stílusban tervezett. Előszeretettel nyúlt az izniki (oszmán-török) és a japán formavilághoz. A lengyel születésű Sikorski Tádé, Zsolnay Júlia férje 1883-tól állt a gyár szolgálatában, nevéhez számos művészi értékű terv fűződik.

Zsolnay Múzeum Pécs.jpg

Zsolnay Vilmos az 1890-es években kísérletezte ki Wartha Vince és Petrik Lajos kísérleti eredményei alapján sajátos redukált lüszter technikáját, az ún. eozint. Az eozin technikát az 1896-os Országos Millenniumi Kiállításon mutatták be. Az eozin technika inspirálta a gyárban az új stílus, a szecesszió kibontakozását. Fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Hidassy Pillo Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza tervei alapján készültek az önálló plasztikai értékű, gyakran szimbolikus jelentésű díszkerámiák. Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halálakor a gyár vezetését fia, Zsolnay Miklós vette át. Az 1910 körüli években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása.

A gyár virágkorának az első világháború vetett véget. A trianoni békeszerződést követően elvesztették piacaik és nyersanyaglelőhelyeik túlnyomó részét. A két világháború között főként máz alatt festett porcelánfigurák, díszedények gyártásával foglalkoztak, de az 1920-as évek közepén felújították az eozin technikát is, bár egyszerűbb formában.

A gyár gazdasági alapjait az 1890-es évek végétől az építészeti kerámia, kályhacsempe és burkolólap, ipari porcelán, később a szaniter áruk gyártása biztosította. A Zsolnay gyárat 1948-ban államosították. Ma is működik Zsolnay Porcelánmanufaktura Rt., illetve Zsolnay Porcelángyár Rt. néven.

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]