XIII. dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search


Az ókori egyiptomi XIII. dinasztia körülbelül i. e. 1803 és i. e. 1649 közt uralkodott, 154 éven át. Általában a második átmeneti korhoz számítják őket a XIV., XV., XVI. és XVII. dinasztiával együtt, de vannak, akik szerint a Középbirodalomhoz számítandóak a XI., XII. és XIV. dinasztiával együtt.[1]

A XIII. dinasztia egyenes folytatása az előtte uralkodó XII. dinasztiának; első uralkodója valószínűleg az előző dinasztiához tartozó IV. Amenemhat fia.[1] Kim Ryholt feltételezése szerint a két dinasztia elválasztása egymástól azt tükrözi, hogy a Nílus-delta keleti részén megjelent közben a független XIV. dinasztia, amelyre Szobeknoferuré uralkodása alatt került sor.[1] A XII. dinasztia uralkodóinak közvetlen örököseiként a XIII. dinasztia királyai Memphiszből kormányozták Felső- és Közép-Egyiptomot, egészen a második kataraktáig. A XIII. dinasztia hatalma uralmuk 150 éve alatt folyamatosan csökkent, mígnem uralkodásuknak véget vetett a hükszoszok inváziója, akik i. e. 1650 körül elfoglalták Memphiszt.[1]

Uralkodók[szerkesztés]

A későbbi szövegek ennek a dinasztiának a korát általában kaotikusként jellemzik. A valóságban azonban ez a korszak békésebb lehetett, mint egykor vélték, mert uralma nagy része alatt az Itj-tauiban, a Fajjúm közelében székelő központi hatalom fennmaradt, és az országban viszonylagos stabilitás uralkodott. A Középbirodalom aranykorához képest azonban ez a korszak kétségtelenül hanyatlást jelent; rövid ideig uralkodó fáraók egész sora következett, akik közül kevesen engedhették meg maguknak az ideálisnak számító sírt, a piramist. A dinasztia uralkodóinak kronológiáját nem könnyű összeállítani, mert kevés emlék maradt ebből a korszakból; sok uralkodó nevét csak töredékes feliratokról vagy szkarabeuszokról ismerjük. Teljesen biztos, hogy nem mind egy családhoz tartoztak, és páran nyilvánvalóan közembernek születtek. A táblázatban szereplő nevek és sorrendjük Aidan Dodson, Dyan Hilton és Kim Ryholt művein alapulnak.[1][2]

A XIII. dinasztia fáraói
Név Temetkezési hely Királynéja Megjegyzések
I. Szobekhotep (Szehemré Hutaui) A ma legelfogadottabb nézet szerint ő a dinasztia alapítója,[1][3] régebbi nézetek szerint Ugaf az. Szobekhotep talán IV. Amenemhat fia.
Szonbef Talán IV. Amenemhat fia, I. Szobekhotep fivére.
Nerikaré
V. Amenemhat (Szehemkaré)
Ameni Kemau Ameni Kemau piramisa
Szahórnedzsheritef (Hotepibré)[4] Talán azonos a torinói királylistán említett Szehotepibrével
Jufni Csak a torinói királylistáról ismert
VI. Amenemhat (Szanhibré)
Nebennu (Szemenkaré)
Szehotepibré
Szeuadzskaré Csak a torinói királylistáról ismert
Nedzsemibré Csak a torinói királylistáról ismert
II. Szobekhotep (Haanhré)
Renszeneb
Hór (Auibré) Dahsúrban temették el, II. Amenemhat piramisa közelében. Nubhotepti
Habau Talán Hór fia.
Dzsedheperu Talán Habau fivére.
VII. Amenemhat (Szedzsefakaré Kai)
Ugaf (Hutauiré)
Hendzser (Uszerkaré) Hendzser piramisa, Dél-Szakkara[5] Szeneb[henasz?] Talán a Nimaatré nevet is viselte.
Imiermesa (Szemenhkaré) Aya (?)
IV. Antef (Szehotepkaré) Aya (?)
Széth Meribré
III. Szobekhotep (Szehemré Szeuadzstaui) Szenebhenasz[6]
Neni[6]
I. Noferhotep (Haszehemré) Nagy valószínűséggel az Abüdoszi S9 sír Szenebszen[6]
Szihathor (Menuadzsré) Kevéssé ismert társuralkodó fivére, Noferhotep mellett
IV. Szobekhotep (Hanoferré) Talán Abüdoszban az S10 sír Tjan[6] I. Noferhotep és Szihathor fivére
V. Szobekhotep (Merhotepré) Nubhaesz (?)[6] Nem tudni, hogy Nubhaesz melyikük felesége volt.
VI. Szobekhotep (Hahotepré) Nubhaesz (?)
Ibiau (Uahibré) Nubhaesz (?)
Ay (Mernoferré) Épült piramisa, melynek helye azonban nem ismert, talán Memphisz mellett.[7] Ineni ? 23 évig uralkodott, a leghosszabb ideig dinasztiája tagjai közül. Az utolsó uralkodó, akit Alsó- és Felső-Egyiptomban is említenek.

Ezek után az uralkodók után a dinasztia többi királyának neve csak felső-egyiptomi leletekről ismert. Ez azt jelentheti, hogy a korábbi fővárost, Itj-tauit elhagyták a délebben fekvő Théba kedvéért.[8] Daphna Ben Tor feltételezése szerint erre azért került sor, mert a Delta keleti részét és Memphisz környékét megszállták a kánaáni uralkodók. Egyes szerzők innen számítják a Középbirodalom végét és a második átmeneti kor kezdetét.[8] Ryholt és Baker azonban nem értenek egyet ezzel az elmélettel, mert a dinasztia vége felé uralkodó Szehekenré Szanhptahi sztéléje erősen azt sugallja, hogy a király Memphiszt is hatalma alatt tartotta. A sztéléről sajnos nem tudni, honnan került elő.[1][3]

A XIII. dinasztia fáraói (folytatás)
Fáraó Megjegyzések
Merhotepré Ini Más néven I. Ini
Szanhenré Szeuadzstu
Merszehemré Ined Talán azonos II. Noferhoteppel
Szeuadzskaré Hori Más néven II. Hori
VII. Szobekhotep
Nyolc király, nevük elveszett
Merheperré
Merkaré Csak a torinói királylistáról ismert
Egy király, neve elveszett
V. Montuhotep
[...]moszré
Ibi [...]maatré
Hór [...] [...]webenré
Sze[...]karé
Szehekenré Szanhptahi Egy sztélén szerepel, melyen Ptahnak áldoz
[...]ré
Sze[...]enré

Pár uralkodónak, akinek nevét ismerjük, a kronológiában való pontos helyét bizonyíték hiányában nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni:

A XIII. dinasztia fáraói, helyük a kronológiában bizonytalan
Fáraó Megjegyzések
Mersepszeszré Ini Más néven II. Ini. Von Beckerath szerint V. Montuhotep után, Merheperré előtt uralkodott.
II. Noferhotep Talán azonos Merszehemré Ineddel
Szeuahenré Szenebmiu Von Beckerath szerint Sze[...]karé után uralkodott
Szehanenré ...ré

Egyes uralkodók esetében nincs egyetértés az egyiptológusok közt abban, melyik dinasztiához tartoztak.

Egyes tudósok szerint a XIII. dinasztia fáraói
Fáraó Megjegyzések
Pantjeni Ryholt és Baker szerint az abüdoszi dinasztia tagja,[9][10] von Beckerath szerint Habauval azonos,[11] Marée szerint a XVI. dinasztia tagja.[12]
Szebkai Ryholt szerint két különböző uralkodóról van szó (Szeb és Kai), mindkettő a XIII. dinasztia tagja,[13] Schneider és von Beckerath szerint II. Szobekhoteppel azonos, de lehetséges, hogy az abüdoszi dinasztiához tartozó Szenebkaival azonos.[14]
Upuautemszaf Ryholt és Baker szerint az abüdoszi dinasztiához tartozik,[9][15] von Beckerath szerint a XIII. dinasztia végén uralkodott,[16] Marée a XVI. dinasztia utolsó uralkodói közé sorolja.[12]
I. Dedumosze Franke, Schneider és von Beckerath szerint a XIII.,[17][18][19] Ryholt, Baker, Dodson és Hilton szerint a XVI. dinasztia uralkodója.[20][21][22]
II. Dedumosze Valószínűleg előző fia.
IV. Szenuszert Jürgen von Beckerath a XIII. dinasztia végére teszi, Kim Ryholt a XVI., Norbert Dautzenberg a XVII. dinasztia uralkodójának tartja.

I. és II. Szobekhotep[szerkesztés]

Ryholt szerint a Szehemré Hutaui Szobekhotep nevű uralkodó a dinasztia első fáraója. Ma ez az elfogadott nézet az egyiptológusok körében, ezért a cikkben őt I. Szobekhotepként említjük.[3] Ryholt 3-4 évnyi uralkodást tulajdonít I. Szobekhotepnek, i. e. 1800 körül, és úgy tartja, hogy Haanhré Szobekhotep (II. Szobekhotep) húsz évvel később uralkodott.[9] Dodson és Hilton ugyanígy elfogadják, hogy Szehemré Hutaui Szobekhotep hamarabb uralkodott, mint Haanhré Szobekhotep.[23]

A későbbi fáraók[szerkesztés]

Gebu királyi pecsétőr és háznagy szobra a karnaki Ámon-templomból, i. e. 1700 körülről

Miután a déli erődöknél fokozatosan hanyatlott a fegyelem, a központi hatalom végül visszavonta innen erőit, és az erődítményeket nem sokkal ezután elfoglalta a felemelkedőben lévő Kusita Királyság. Még a XIII. dinasztia uralkodása alatt megjelent egy tőle független uralkodócsalád, a XIV. dinasztia. Manethón szerint ebbe a zavaros helyzetbe érkeztek meg a megszálló hükszoszok, egy sémi népcsoport a Sínai-félszigetről, akik különösebb harc nélkül foglalták el Egyiptomot, és „miután legyőzték a föld uralkodóit, könyörtelenül felégették városainkat, földig rombolták az istenek templomait…” A XV., azaz hükszosz dinasztia régebbi feltételezések szerint ezután foglalta el az ország nagy részén a korábban a XIII. és a XIV. dinasztia által tartott területeket.

A legutóbbi edfui leletek azonban arra utalnak, a hükszosz dinasztia már korábban, a XIII. dinasztia uralkodásának közepe felé élt IV. Szobekhotep alatt is jelen volt Egyiptomban. Nadine Moeller, Gregory Marouard és N. Ayers az Egypt and the Levant 2011-ben közölt cikkében,[24] foglalkoznak egy jelentős XII. dinasztia korabeli adminisztratív épület felfedezésével a felső-egyiptomi Tell Edfu keleti részén. Az épület a második átmeneti kor elejétől kezdve végig használatban volt egészen a XVII. dinasztia koráig, amikor maradványait elfalazták egy nagy magtár udvarában. 2010-2011-ben feltárták ennek a XIII. dinasztia idejében is használt épületnek a maradványait, és felfedeztek egy nagy, hozzá csatlakozó csarnokot, benne 41 pecsétet Hian hükszosz uralkodó kártusával, mellette kilenc másik pecsétet IV. Szobekhotep nevével.[25] A pecsétek kontextusa azt mutatja, hogy IV. Szobekhotep és Hian nagy valószínűséggel egymás kortársai voltak, ami azt mutatja, a XIII. dinasztia ebben az időben már nem uralta egész Egyiptomot, és a XIII., valamint a XV. dinasztia ideje közt jelentős átfedés áll fenn, mivel IV. Szobekhotep dinasztiája korának közepe felé volt hatalmon, bár annak egyik legjelentősebb királya volt. Így aztán Manethón állítása, mely szerint a hükszoszok erőszakosan vették át az uralmat a XIII. dinasztiától, későbbi egyiptomi propaganda lehet; valószínűbb, hogy a XIII. dinasztia hatalma utolsó évtizedeiben már összeomlóban volt Egyiptom-szerte, a Deltában fennálló hükszosz állam pedig egyszerűen elfoglalta Memphiszt és véget vetett hatalmuknak. Ezt a feltételezést és a belőle levont következtetéseket azonban elutasítja Robert Porter egyiptológus, aki amellett érvel, hogy Hian jóval később uralkodott, mint IV. Szobekhotep (a hagyományos kronológia körülbelül száz évvel későbbre teszi), és mivel egy fáraó pecsétjeit jóval a halála után is használhatták, Szobekhotep pecsétjei nem bizonyítják, hogy Hian kortársa volt.[26]

Mernoferré Ay volt a XIII. dinasztia utolsó olyan uralkodója, akit Alsó- és Felső-Egyiptomban talált leletek is említenek.[27] Utódait Merhotepré Inivel kezdődően már csak Felső-Egyiptomban említik.[28]

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thirteenth Dynasty of Egypt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b c d e f g Kim S. B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800-1550 B.C., Museum Tusculanum Press 1997, p.197
  2. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , pp.100-101
  3. a b c Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008
  4. K. S. B. Ryholt, Hotepibre, a Supposed Asiatic King in Egypt with Relations to Ebla, Bulletin of the American Schools of Oriental Research, No. 311 (Aug., 1998), pp. 1-6
  5. Verner, Miroslav. The Pyramids: The Mystery, Culture, and Science of Egypt's Great Monuments. Grove Press. 2001 (1997). ISBN 0-8021-3935-3
  6. a b c d e Grajetzki, Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary, Golden House Publications, London, 2005, ISBN 978-0954721893
  7. Labib Habachi: Khata'na-Qantir: Importance, ASAE 52 (1954) pp.471-479, pl.16-17
  8. a b Daphna Ben Tor: Sequences and chronology of Second Intermediate Period royal-name scarabs, based on excavated series from Egypt and the Levant, in: The Second Intermediate Period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties), Current Research, Future Prospects edited by Marcel Maree, Orientalia Lovaniensia Analecta, 192, 2010, p. 91
  9. a b c K.S.B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, online
  10. Baker, op.cit., p. 289-290
  11. Jürgen von Beckerath: Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, MÄS 49, Philip Von Zabern. (1999)
  12. a b Marcel Marée: A sculpture workshop at Abydos from the late Sixteenth or early Seventeenth Dynasty, in: Marcel Marée (editor): The Second Intermediate period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties), Current Research, Future Prospects, Leuven, Paris, Walpole, MA. 2010 ISBN 978-90-429-2228-0. p. 247, 268
  13. Thomas Schneider, in Erik Hornung, Rolf Krauss, and David A. Warburton (eds) Ancient Egyptian Chronology, Brill, Leiden – Boston, 2006, pp. 178-79.
  14. Finding a Lost Pharaoh Archiválva 2014. január 28-i dátummal az Archive.is-en, Archaeology and arts. Elérés: 2014. május 8.
  15. Baker, op.cit., p. 496-497
  16. Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, Münchner ägyptologische Studien 49, Mainz 1999.
  17. Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46, Mainz am Rhein, 1997
  18. Thomas Schneider: Ancient Egyptian Chronology - Edited by Erik Hornung, Rolf Krauss, And David a. Warburton, online, p. 187
  19. Detlef Franke: Das Heiligtum des Heqaib auf Elephantine. Geschichte eines Provinzheiligtums im Mittleren Reich, Studien zur Archäologie und Geschichte Altägyptens. vol. 9. Heidelberger Orientverlag, Heidelberg 1994, ISBN 3-927552-17-8 (Heidelberg, Universität, Habilitationsschrift, 1991), p. 77-78
  20. K. S. B. Ryholt: The Political Situation, 402
  21. Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008
  22. Aidan Dodson, Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt, Thames and Hudson, 2004, p. 117
  23. Dodson, Hilton, The Complete Royal Families of Ancient Egypt, 2004
  24. Nadine Moeller, Gregory Marouard & N. Ayers, Discussion of Late Middle Kingdom and Early Second Intermediate Period History and Chronology in Relation to the Khayan Sealings from Tell Edfu, in: Egypt and the Levant 21 (2011), pp.87-121 online PDF
  25. Moeller, Marouard & Ayers, Egypt and the Levant 21, (2011), pp.87-108
  26. Robert M. Porter: The Second Intermediate Period according to Edfu, Goettinger Miszellen 239 (2013), p. 75-80
  27. Thomas Schneider, "The Chronology of the Middle Kingdom and the Hyksos Period", in: E. Hornung/R. Krauss/D. Warburton (eds.), Ancient Egyptian Chronology (Handbook of Oriental Studies 1, 83), Leiden/ Boston 2006, p.180
  28. Schneider, p.180
  • Clayton, Peter A. Chronicle of the Pharaohs: The Reign-by-Reign Record of the Rulers and Dynasties of Ancient Egypt. London: Thames & Hudson Ltd., 2006. ISBN 0500286280.

Lásd még[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap