Szenebmiu
| Szenebmiu | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
![Wallis Budge rajza egy Gebeleinben talált mészkősztélé töredékéről, melyen Szenebmiu neve szerepel.[2]](/wiki/F%C3%A1jl:Senebmiu.png) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Wallis Budge rajza egy Gebeleinben talált mészkősztélé töredékéről, melyen Szenebmiu neve szerepel.[2] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Uralkodása | i. e. 1660 után, talán egy évig | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| Prenomen |
s-w3ḥ-n-rˁ Szeuahenré | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nomen |
snb-mỉw Szenebmiu A torinói királylistán:
Sze[…]enré A karnaki királylistán:
Szeuahenré | |||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szenebmiu témájú médiaállományokat. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szenebmiu (uralkodói nevén Szeuahenré) az ókori egyiptomi XIII. dinasztia végének egyik uralkodója. Jürgen von Beckerath szerint dinasztiájának negyvenegyedik királya volt,[1][3][4] Darrell Baker szerint az ötvenhetedik.[5] Kim Ryholt szerint rövid ideig uralkodott, valamikor i. e. 1660 és 1649 között.[6]
Említései[szerkesztés]
Szenebmiunak nem sok említése maradt fenn; sajnos a korszak legfontosabb forrásának számító torinói királylista VII. Szobekhotep neve után súlyosan károsodott, így a dinasztia utolsó 19 uralkodójának kiléte és sorrendje ebből a dokumentumból megállapíthatatlan.[6] Szenebmiu uralkodói neve, a Szeuahenré talán részben fennmaradt a papiruszon, amennyiben azonos a 8. oszlop 16. sorában szereplő Sze[…]uahenré névvel. Darrell Baker és Kim Ryholt megjegyzik, hogy ez az azonosítás messze nem áll stabil lábakon, mert megfelelhet a korszak egy másik kevéssé ismert királya, Szehaenré nevének is.[5] Ezt leszámítva SZenebmiut csak a III. Thotmesz idején összeállított karnaki királylista említi, a 49. helyen.[5]
Szenebmiunak kevés korabeli említése maradt fenn, mind Felső-Egyiptomból. Darrell Baker és Daphna Ben Tor szerint ez azt jelezheti, hogy a XIII. dinasztia erre az időre már elvesztette az uralmat Alsó- és talán Közép-Egyiptom fölött is.[5][8]
Egy mészkősztélé töredéke, melyet G. W. Fraser fedezett fel Gebeleinben 1893-ban és ma a British Museumban található (BM EA24895), említi „Ré fia, az ő testéből, Szenebmiu” nevét. A sztélé egykor a királyt ábrázolta a kettős koronával a fején, talán áldozatbemutatás közben, de a dombormű nagy része mára elveszett. Szenebmiu egy további említését II. Montuhotep Dejr el-Bahari-i halotti templomában fedezték fel, ahol egy kis naosz viseli a király titulatúráját.[5][6][7] Végül egy bot is előkerült, melyen szerepel Szenebmiu uralkodói neve, valamint a királyi pecsétőré, a mocsárlakók elöljárójáé, Szenebnié. Ez a Karnakkal szemben, a Nílus nyugati partján lévő Kurnából került elő egy sírból, melynek pontos helye mára elveszett.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Jürgen von Beckerath: Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, MÄS 49, Philip Von Zabern. (1999)
- ↑ Wallis Budge: Hieroglyphic Texts, V (1914) see p. 7 and pl. 18, online.
- ↑ Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, 1964
- ↑ Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46. Mainz am Rhein, 1997
- ↑ a b c d e f Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 381-382
- ↑ a b c Kim S. B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c. 1800 – 1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, online
- ↑ Daphna Ben Tor: Sequences and chronology of Second Intermediate Period royal-name scarabs, based on excavated series from Egypt and the Levant, in: The Second Intermediate Period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties), Current Research, Future Prospects edited by Marcel Maree, Orientalia Lovaniensia Analecta, 192, 2010, p. 91
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sewahenre Senebmiu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.