Ötelemű titulatúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az ötelemű titulatúra az Ókori Egyiptom fáraóinak teljes titulatúrája. Öt névből és a hozzájuk tartozó öt címből – Hórusz, Két Úrnő, Arany Hórusz, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Ré fia – állt. Az ötelemű titulatúra már az Óbirodalom idején kialakult.[1]

A Hórusz cím arra az istenre utal, akinek a fáraó a földi megtestesülése volt. Már Narmer fáraó is úgy írta le nevét, hogy a szereh (téglalap alakú keret, mely eleinte a fáraók nevét, az ötelemű titulatúra kialakulása után csak a Hórusz-nevet vette körül) fölött ott volt a Hóruszt jelképező sólyomfigura. A Két Úrnő (nb.tỉ) Felső- és Alsó-Egyiptom védőistennőire, Nehbetre és Uadzsetre utal, és azt jelzi, hogy a fáraó az ő védelmük alatt áll. Ezek a címek Hór-Aha fáraó idején jelennek meg.[1]

Az Arany Hórusz jelenik meg legkésőbb a címek közül, több változatban is szerepelt, mielőtt véglegessé vált. Hufu (Kheopsz) idején két arany Hóruszként szerepel, I. Pepinél arany Hóruszokként, az Újbirodalom után pedig kapcsolatba hozták Hórusznak Széth fölötti győzelmével, az aranyat jelentő nub (nbw) szó ugyanis, amelynek hieroglif jelén Hórusz sólyma állt, Széth egyik nevére hasonlított.[1]

A „Nád és Méh ura” (Alsó- és Felső-Egyiptom királya, nỉsw.t-bỉ.t) cím már az I. dinasztia idején megjelenik. Hieroglif jelei a két országrész jelképei, a sás és a méh. A későbbiekben Felső-Egyiptom említése mindig megelőzte Alsó-Egyiptomét.

A Ré fia (z3 rˁ) címet a IV. dinasztia idején élt Dzsedefré viselte elsőként.[2] Ebben a címben szinte mindig szerepelt a napisten, neve.[3]

A címek közül a Ré fia után állt a fáraó személyes neve, amelyet születésekor kapott és melyen ma ismerjük őket (pl. Tutanhamon), ezt a nevet először Noferirkaré írta névgyűrűbe.[4] A többit trónra lépésekor vette fel az uralkodó. Kortársai azon a néven emlegették, amelyiket a Felső- és Alsó-Egyiptom királya cím vezetett be (pl. Nebheperuré). Előfordult, hogy trónra lépésekor születésekor kapott nevéhez is hozzátett még egy jelzőt, például meri-Amon („Ámon kedveltje”) vagy heka-Uaszet („Théba uralkodója”).[3]

Az öt név közül a Hórusz-nevet szerehbe írták, a két utolsót pedig kártusba. A négyszögletes szereh palotahomlokzatot jelképezett, rajta sólyom ült. A kártus az örökkévalóságot jelképező senu hieroglifa nyújtott alakja, eleinte kevés kivételtől eltekintve csak a fáraó és – a Középbirodalom idejétől – legmagasabb rangú feleségei írhatták kártusba a nevüket, a XX. dinasztia idejétől – mikor Ámon papságának hatalma annyira megnőtt, hogy már felért a fáraóével – már a főpapok is.

Példa az ötelemű titulatúrára – III. Amenhotep
Hórusz-név
G5
E1
D40
mN28H6
Srxtail2.svg
Kanakht Emhaimaat
Az erős bika, ki felragyog az igazságban
Nebti-név
G16
G16smn
n
Y1
O4
p
Z2
w
sW11
r
V28a
N17
N17
Szemenhepuszegerehtaui
A törvényhozó; aki békét hoz a Két Földnek
Arany Hórusz-név
G8
G8O29
a
F23
V28A24S22
t G4
T14Z3
Aakhepes-huszetiu
Nagy bátorságú; aki lesújt az ázsiai népekre
Alsó‑  és Felső‑Egyiptom királya
M23L2
Hiero Ca1.png
ra
nb
mAat
Hiero Ca2.png
Nebmaatré
Az igazság ura Ré
Ré fia
G39N5
 
Hiero Ca1.png
imn
n
R4HqAR19
Hiero Ca2.png
Amenhotep Hekauaszet
Ámon elégedett; Théba uralkodója

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2  ISSN 1218-9855, p.229
  2. Kákosy, op.cit., p.230
  3. ^ a b Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.11
  4. Clayton, Peter A. Fáraók krónikája – A fáraók története uralkodásuk szerint – az ókori Egyiptom dinasztiái. Budapest: Móra (2007). ISBN 978-9-631183-16-0 , 62. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]