VI. Amenemhat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
VI. Amenemhat
Ameni Antef Amenemhat
előd
egyiptomi fáraó
utód
Jufni
XIII. dinasztia
Nebennu

Áldozati asztal Amenemhat kártusával[1]
Áldozati asztal Amenemhat kártusával[1]

Uralkodása i. e. 1788–1785[2] vagy i. e. 1740 körül[3]
Prenomen
<
rasanxib
>

sˁ-ˁnḫ-ỉb-rˁ
Szanhibré
Nomen
<
imn
n
iiinin&t&f imn
n
mHAt
t
>

ỉmnỉ ỉn-(ỉ)t=f ỉmn-m-ḥ3t
Ameni Antef Amenemhat
Apja V. Amenemhat (?)
Gyermekei Renszeneb (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Amenemhat témájú médiaállományokat.
Amenemhat héliopoliszi felirata

VI. Amenemhat (más néven Ameni Antef Amenemhat, uralkodói nevén Szanhibré) ókori egyiptomi fáraó volt, a XIII. dinasztia elejének egyik uralkodója.[2] Rövid ideig, legfeljebb három évig uralkodott. Valószínűleg ugyanahhoz a családhoz tartozott, mint V. Amenemhat, Ameni Kemau, Szahórnedzsheritef és Jufni. Csak pár korabeli említése maradt fenn, emellett két királylistán említik.

Említései[szerkesztés]

VI. Amenemhat szerepel a XIX. dinasztia idejében összeállított torinói királylistán, amely az elsődleges történelmi forrásnak számít a második átmeneti korról. Kim Ryholt dán egyiptológus legújabb olvasata szerint VI. Amenemhat a lista 7. oszlopának 10. sorában szerepel, trónnevén, Szanhibréként.[2][4] Alan Gardiner és Jürgen von Beckerath olvasata szerint ez a 6. oszlop 10. sorának felel meg.[5][6] Amenemhatot említik a karnaki királylistán is, a 37. helyen (Ryholt és Baker számozása szerint a 34. helyen).

VI. Amenemhatot kevés korabeli lelet említi. Szerepel a neve a felső-egyiptomi el-Mahamid el-Kibliben talált két pecséthengeren (az egyik ma a Metropolitan Művészeti Múzeumban,[7] ezen „Szobek, Szemenu ura” neve is szerepel).[2][8][9] Karnakból került elő egy áldozati asztal, melyen VI. Amenemhat kártusa látható; ez ma a kairói Egyiptomi Múzeumban van (CG 23040).[1][10] Egy abüdoszi sztélé említ egy Szanhibré-Szeneb-Szenebefeni nevű hivatalnokot, akinek neve valószínűleg bazilofór (uralkodója nevét magába foglaló) név, mely Szanhibré Amenemhatra utal.[11] A héliopoliszi nekropolisz egyik magánsírjának architrávján is szerepel a Szanhibré név egy kártusban,[4][12] újabb kutatások szerint azonban ez egy másik király, Szanhibtaui Szanhibré említése lehet.

Helye a kronológiában[szerkesztés]

VI. Amenemhat helye a relatív kronológiában a torinói királylistának köszönhetően pontosan ismerhető. Elődje egy kevéssé ismert fáraó, Jufni, utódja a szintén kevéssé ismert Szemenkaré Nebennu.[2][13] Abszolút pozíciója a dinasztiában az előtte lévő királyokat övező bizonytalanság miatt nehezen meghatározható. Kim Ryholt és Darrell Baker szerint a dinasztia nyolcadik királya, Thomas Schneider, Detlef Franke és Jürgen von Beckerath szerint a hetedik.[6][13] Uralkodásának hossza a torinói papirusz töredékes állapota miatt nem ismert, csak a vége látszik: „… és 23 nap.” Ryholt rövid uralkodási időt tulajdonít neki, három évet i. e. 1788-1785 között.[2]

Uralkodásának hossza[szerkesztés]

Nem tudni, hogy VI. Amenemhat Egyiptom teljes területét uralta-e. Uralma valószínűleg kiterjedt Alsó-Núbiára, amelyet a XII. dinasztia alatt Egyiptom meghódított, és még legalább hatvan évig megtartott. Vitatott, hogy Alsó-Egyiptom területéből mennyit tudott hatalma alatt tartani. Ryholt feltételezése szerint ekkoriban már létezett a kánaáni XIV. dinasztia, amely legalább a Nílus-delta keleti részét uralta.[2] Ezt a feltételezését több tudós – köztük Gae Callender, Janine Bourriau és Darrell Baker – is elfogadja,[4][14][15] mások, köztük Manfred Bietak, Daphna Ben-Tor, valamint James és Susan Allen nem értenek egyet vele, és úgy vélik, a XIV. dinasztia ekkor még nem létezett, csak később, a XIII. dinasztia IV. Szobekhotep nevű királyának idejében jelent meg.[16][17][18]

Családja[szerkesztés]

Kim Ryholt feltételezése szerint VI. Amenemhat egy nagyobb királyi család tagja, mely V. Amenemhat, Ameni Kemau, Szahórnedzsheritef és Jufni fáraókat is tagjai közé sorolta. Ezt arra alapozza, hogy ezek az uralkodók kettős neveket viseltek, melyekben Ryholt feltételezése szerint apjuk neve is szerepelt, tehát Ameni Kemau neve azt jelenti, hogy V. Amenemhat fia, őt pedig saját fia, Kemau Szahórnedzsheritef követte. Ugyanígy az Ameni Antef Amenemhat is háromszoros név, jelentése „Amenemhat, Antef fia, Ameni fia”, és apja talán az az Antef herceg volt, akit a stilisztikai alapon a XIII. dinasztia idejére datált szkarabeuszpecsétek említenek, és aki V. Amenemhat fia lehetett. VI. Amenemhat elődje, Jufni ugyanehhez a családhoz tartozott, bár pontos rokonsági kapcsolatai nem ismertek, tekintve, hogy rövid uralkodása idejéből nagyon kevés adat maradt fenn.[2]

Kevesebb mint tíz évvel VI. Amenemhat uralkodása után trónra lépett egy Renszeneb Amenemhat nevű király. A kettős nevek logikáját követve lehet, hogy apja egy Amenemhat nevű király volt, vagy VI. Amenemhat, vagy egy későbbi uralkodó.[2] Ryholt feltételezésével egyes egyiptológusok nem értenek egyet, mert azon alapszik, hogy a kettős nevek mindig apa és fia nevét jelzik, és ez nem bizonyított feltételezés.

Név, titulatúra[szerkesztés]

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név
G5
sh
r
tA
tA
Srxtail2.svg
shrw-t3.wỉ
Szeherutaui
„Aki elégedetté teszi a Két Földet”
Nebti-név
G16
ssxmxa
a
w
sḫm-ḫˁ.w
Szehemhau
„Kinek megjelenései hatalmasak”
Arany Hórusz-név
G8
HqAmAat
ḥq3-m3ˁ.t
Hekamaat
„Aki Maattal uralkodik”
Felső‑  és Alsó‑Egyiptom királya
M23L2
Hiero Ca1.png
rasanxib
Hiero Ca2.png
sˁ-ˁnḫ-ỉb-rˁ
Szanhibré
„Aki élteti szívét”
Ré fia
G39N5
 
Hiero Ca1.png
imn
n
iiinin&t&f imn
n
mHAt
t
Hiero Ca2.png
ỉmnỉ ỉn-(ỉ)t=f ỉmn-m-ḥ3t
Ameni Antef Amenemhat
„Ámonhoz tartozó; Aki elhozza atyját; Ámon az élen”

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Ahmed Bey Kamal: Tables d'offrandes, vol. I, Le Caire, 1909, available online see item 23040 p. 31–37
  2. a b c d e f g h i K.S.B. Ryholt: The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, excerpts available online here.
  3. Thomas Schneider: Lexikon der Pharaonen, Albatros 2002, ISBN 978-3491960534
  4. a b c Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 33–34
  5. Alan Gardiner: The Royal Canon of Turin, Griffith Institute, new edition 1997, ISBN 978-0900416484
  6. a b Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz : Philip von Zabern, 1999, ISBN 3-8053-2591-6, see pp.90–91, king No 7.
  7. A Metropolitan online katalógusa
  8. William C. Hayes: The Scepter of Egypt: A Background for the Study of the Egyptian Antiquities in The Metropolitan Museum of Art. Vol. 1, From the Earliest Times to the End of the Middle Kingdom, MET Publications 1978, available online, see p. 342 fig. 226
  9. Jean Yoyotte: Le Soukhos de la Maréotide et d'autres cultes régionaux du Dieu-Crocodile d'après les cylindres du Moyen Empire, Bulletin de l'Institut Français d'Archeologie Orientale (BIFAO) 56, 1957, p. 81–95 available online Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben see p. 88 2.cc
  10. Auguste Mariette-Bey: Karnak. Étude topographique et archéologique avec un appendice comprenant les principaux textes hiéroglyphiques découverts ou recueillis pendant les fouilles exécutées a Karnak, Leipzig, 1875, available online see p. 45–46 pl. 9–10.
  11. Marie-Pierre Foissy-Aufrère (editor): Égypte & Provence. Civilisation, survivances et «cabinetz de curiositez», 1985, 76–78, 80 fig. 41
  12. Detlef Franke: Zur Chronologie des Mittleren Reiches (12.-18. Dynastie) Teil 1 : Die 12. Dynastie, in Orientalia 57 (1988) see p. 267–268 no. 57
  13. a b Thomas Schneider in Erik Hornung, Rolf Krauss, and David A. Warburton (editors): Ancient Egyptian Chronology, Handbook of Oriental Studies, available online, see p. 176 for the chronology.
  14. Gae Callender: The Middle Kingdom Renaissance (c. 2055–1650 BC) in Ian Shaw (editor): The Oxford History of Ancient Egypt, Oxford University Press (2004), ISBN 978-0192804587
  15. Janine Bourriau: The Second Intermediate Period (c.1650-1550 BC) in: Ian Shaw (editor): The Oxford History of Ancient Egypt, 2000, Oxford University Press, ISBN 0-19-815034-2
  16. Daphna Ben-Tor & James and Susan Allen: Seals and Kings, Bulletin of the American Schools of Oriental Research (BASOR) 315, 1999, pp.47-73.
  17. Manfred Bietak: Egypt and Canaan During the Middle Bronze Age, BASOR, 281 (1991), pp. 21-72, esp. p. 38, available online
  18. Daphna Ben-Tor: Scarabs, Chronology, and Interconnections: Egypt and Palestine in the Second Intermediate Period, Volume 27 of Orbis biblicus et orientalis / Series archaeologica: Series archaeologica, Academic Press Fribourg 2007, ISBN 978-3-7278-1593-5, excerpts available online

Fordítás[szerkesztés]

Commons:Category:Amenemhat Seankhibre
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Amenemhat témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Amenemhet VI című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.