VIII. dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Az ókori egyiptomi VIII. dinasztia rövid ideig hatalmon lévő, kevéssé ismert uralkodókból áll, akik az i. e. 22. század elején uralkodtak, az Óbirodalom és Középbirodalom közti zavaros első átmeneti korban. A dinasztia körülbelül 20–45 évig uralkodott, a tudósok véleménye megoszlik azt illetően, hogy pontosan mikor: i. e. 2190–2165,[1] 2181–2160 ,[2][3] 2191–2145 ,[4] vagy 2150–2118 [5] között. Ebben az időszakban a központi hatalom egyre jobban meggyengült, a nomoszok kormányzói pedig egyre nagyobb hatalomra tettek szert; végül Hut-Neni-Niszu (Hérakleopolisz Magna) nomoszkormányzói szerezték meg a hatalmat, velük kezdődött a IX. dinasztia.

Források[szerkesztés]

A VIII. dinasztia királyai az abüdoszikirálylistán, Netjerkaré Sziptahtól Noferkaminig
A VIII. dinasztia királyai az abüdoszikirálylistán, Nikarétől Noferirkaréig

Manethón[szerkesztés]

Manethón egyiptomi pap volt, aki az i. e. 3. században írta meg Egyiptom történelmét Aegyptiaca címmel. Manethón eredeti műve nem maradt fenn, csak későbbi szerzők írásaiból ismert, akik idézték. Ezekkel a forrásokkal sajnos rendkívül nehéz dolgozni, mert gyakran ellentmondanak egymásnak. Sextus Julius Africanus és Caesareai Eusebius például idézik ugyan az Aegyptiacát a VII. és VIII. dinasztiával kapcsolatban, de Africanus azt állítja, hogy a VII. dinasztia 70 királyból állt, akik 0 napon át uralkodtak Memphiszben, a VIII. dinasztia pedig 27 királyból, akik 146 évg uralkodtak, Eusebius ezzel szemben azt írja, hogy a VII. dinasztia öt királyból állt, akik 75 napig voltak hatalmon, a VIII. dinasztia pedig szintén öt királyból, akik 100 évig uralkodtak. A hetven napig uralkodó hetven királyt általában elfogadják Manethón eredeti szövegének, de nyilván nem tekinthető valós adatnak; a hetvenes szám használata valószínűleg csak azt akarta kifejezni, hogy rendkívül kevéssé ismert, rövid ideig hatalmon lévő uralkodókról van szó, illetve szójáték is lehet azzal kapcsolatban, hogy ez volt a hetedik dinasztia, amelyikről Manethón írt.[6] Mivel Manethón erről a korszakról semmit nem ír, és uralkodói korabeli leletekről sem ismertek, többen feltételezik, hogy a hetedik dinasztia fiktív. A VIII. dinasztia azonban más forrásokból, füleg az abüdoszi királylistáról is ismert, így uralkodói, bár kevéssé ismertek, bizonyosan léteztek.

A torinói és az abüdoszi királylista[szerkesztés]

A torinói királylista és az abüdoszi királylista a XIX. dinasztia idején készült, I. Széthi és fia, II. Ramszesz uralkodása alatt, és az I. dinasztiától kezdve sorolja Egyiptom uralkodóit. Az abüdoszi királylistán 42.–56. helyen szereplő királynevek a VI. dinasztia vége és a XI. dinasztia kezdete közti időből valók, és, úgy tűnik, nem tartoznak sem a IX., sem a X. dinasztiához, így a VIII. dinasztiához sorolhatók. A torinói királylista papiruszra íródott, nagyban sérült és nehéz olvasni, azon a töredék azonban, ami egy Nitókriszként olvasott nevet tartalmaz, két további, sérült név is olvasható, továbbá egy harmadik, ami teljes bizonyossággal az abüdoszi királylista 53. helyén szereplő Kakauré Ibi neve. Utána még két uralkodó nevének van hely a dinasztia vége előtt.[7] Ez azt jelzi, a papirusz hiányzó részei valószínűleg az abüdoszi királylista 54. és 55. helyén lévő neveket tartalmazták. Mivel a torinói papirusz az abüdoszi lista első 9 királyát kihagyja, W. C. Hayes elképzelhetőnek tartja, hogy az egyiptomiak itt választották el a VII. és a VIII. dinasztiát.[7]

A zűrzavar kora[szerkesztés]

Tekintve, hogy a korszak uralkodói közül öten is viselik nevükben a VI. dinasztiabeli II. Pepi uralkodói nevét, a Noferkarét, lehetséges, hogy ők a VI. dinasztia leszármazottai, akik próbáltak valamennyit megőrizni a hatalmukból.[8] A VIII. dinasztia utolsó négy királyának cselekedetei közül párat feljegyeztek az ebben az időben élt Semai vezírnek címzett koptoszi dekrétumokban, bár nagyszabású építkezések csak Kakaré Ibi nevéhez fűződnek, akinek szakkarai piramisát a II. Pepié mellett találták meg; falain, ahogy elődei piramiséin, a Piramisszövegek is szerepelnek.[8]

Nyilvánvaló, hogy ebben a korban a központi hatalom egyre gyengült a nomoszkormányzóké rovására. Tudni, hogy az uralkodók székhelye Memphisz volt, de ezen felül nem sok tény ismert róluk; az utolsó párat leszámítva legtöbbjüknek csak a neve maradt fenn.

Uralkodók[szerkesztés]

A VIII. dinasztia kevéssé ismert fáraói a II. Merenré halála (i. e. 2180 körül) utáni rövid időszakban voltak hatalmon.[4]

VIII. dinasztia
Név Megjegyzések
Netjerkaré Sziptah Néha a VI. dinasztia utolsó királyának tartják. Nevének félreolvasásából születhetett Nitókrisz királynő legendája.
Menkaré Talán őt ábrázolja egy relief Neith királyné sírjában.
II. Noferkaré
Noferkaré Nebi Tervezett egy Noferkaré Nebi élete állandó nevű piramist talán Szakkarában; talán meg is kezdte építését.
Dzsedkaré Semai
Noferkaré Hendu
Merenhór
Noferkamin
Nikaré Talán egy pecséthenger említi nevét.[9]
Noferkaré Tereru
Noferkahór Egy pecséthenger említi.
Noferkaré Pepiszeneb A torinói királylista alapján legalább egy évig uralkodott.[10]
Noferkamin Anu
Kakauré Ibi A torinói királylista szerint 2 év 1 hónap 1 napig uralkodott.[11] Piramisa épült Szakkarában.
Noferkauré A torinói királylista szerint 4 év 2 hónapig uralkodott,[11] a koptoszi dekrétumok közt fennmaradt egy rendelete Min templomával kapcsolatban.[12]
Noferkauhór A torinói királylista szerint 2 év 1 hónap 1 napig uralkodott.[11] Említik a koptoszi dekrétumok Min templomával kapcsolatban.[13][14][15] valamint szerepel egy feliraton Semai vezír sírjában.[16]
II. Noferirkaré A torinói királylista szerint másfél évig uralkodott.[11] Talán azonos Hórusz Demedzsibtauival, Uadzskaréval vagy mindkettejükkel; ez esetben említi egy Min templomával kapcsolatos dekrétum.

Emellett a dinasztiához sorolhatóak a következő uralkodók, de helyük a kronológiában kétséges: Uadzskaré, Hui, valamint talán Huiker és Iytjenu.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eighth Dynasty of Egypt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Egyptian King List, The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt, Volume 2. Oxford University Press, 626–628. o. (2001. november 16.). ISBN 978-0-19-510234-5 
  2. The Oxford History of Ancient Egypt. Oxford University Press, 480. o. (2000). ISBN 0-19-815034-2 
  3. Peter Clayton: Chronicle of the Pharaohs, Thames & Hudson Ltd, second printing edition 1994, ISBN 978-0500050743, online, p. 70
  4. a b Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz: Philip von Zabern, 1999, ISBN 3-8053-2591-6, pp.66–71; p. 284
  5. Thomas Schneider in Erik Hornung, Rolf Krauss and David A. Warburton (editors): Ancient Egyptian Chronology, Handbook of Oriental Studies, Brill 2012, ISBN 978-90-04-11385-5, online, p. 491
  6. Grimal, Nicolas. A History of Ancient Egypt. p.138. Librairie Arthéme Fayard, 1988.
  7. a b Smith, W. Stevenson. The Old Kingdom in Egypt and the Beginning of the First Intermediate Period, in The Cambridge Ancient History, vol. I, part 2, ed. Edwards, I.E.S, et al. p.197. Cambridge University Press, New York, 1971
  8. a b Grimal, Nicolas. A History of Ancient Egypt. p.140. Librairie Arthéme Fayard, 1988.
  9. Peter Kaplony: Die Rollsiegel des Alten Reichs, vol. 2: Katalog der Rollsiegel, (= Monumenta Aegyptiaca. Vol. 3), La Fondation Égyptologique Reine Élisabeth, Brüssel 1981, issue 144.
  10. Kim Ryholt: "The Late Old Kingdom in the Turin King-list and the Identity of Nitocris", Zeitschrift für ägyptische Sprache und Altertumskunde, 127 (2000), p. 91
  11. a b c d Jürgen von Beckerath: "The Date of the End of the Old Kingdom of Egypt", Journal of Near Eastern Studies 21 (1962), p. 143
  12. The decree on the catalog of the MET
  13. Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 271-272
  14. William C. Hayes: The Scepter of Egypt: A Background for the Study of the Egyptian Antiquities in The Metropolitan Museum of Art. Vol. 1, From the Earliest Times to the End of the Middle Kingdom, MetPublications, 1978, pp.136-138, online
  15. The fragments of the decrees on the catalog of the MET: fragment 1, 2 and 3.
  16. Nigel C. Strudwick, Ronald J. Leprohon ed.: Texts from the Pyramid Age, pp.345-347, online

Lásd még[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap