I. Noferhotep

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
I. Noferhotep
előd
egyiptomi fáraó
utód
III. Szobekhotep
XIII. dinasztia
Szihathor, majd IV. Szobekhotep

I. Noferhotep szobra Fajjúmból. Bolognai Régészeti Múzeum.[1]
I. Noferhotep szobra Fajjúmból. Bolognai Régészeti Múzeum.[1]

Uralkodása i. e. 1747–1736[2]
i. e. 1741–1730[3]
i. e. 1740 körül[4]
i. e. 1740–1729[5]
i. e. 1721–1710[6]
i. e. 1705–1694[7]
i. e. 1742–1733[8]
Prenomen
<
raN28
D36
sxm
>

Haszehemré
Nomen
<
nfrHtp
t p
>

Noferhotep
Torinói királylista:[9]
V10AN5xa
a
HASHnfrR4
t
pV11AG7

Ha[…]ré Noferhotep
Karnaki királylista:
<
raxaY8
>
Haszehemré
Apja Haanhef
Anyja Kemi
Főfelesége Szenebszen
Gyermekei Haanhef, Kemi, Uahnoferhotep (?)
Sírja talán az abüdoszi S9 sír
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Noferhotep témájú médiaállományokat.

I. Noferhotep (uralkodói nevén Haszehemré) az ókori egyiptomi XIII. dinasztia egyik uralkodója. Az i. e. 18. század közepén élt,[8] dinasztiája egyik legjelentősebb uralkodója volt.

Thébai katonacsaládba született, nem királyi származású. Nem tudni biztosan, milyen kapcsolatban állt az előző uralkodóval, III. Szobekhoteppel; lehetséges, hogy letaszította a trónról. Tizenegy évig és 1–4 hónapig uralkodott;[8][10] valószínűleg kortársa volt Mári királyának, Zimrí-Limnek és a babiloni Hammurapinak. Uralkodásáról keveset tudni, az ebből az időszakból fennmaradt legfontosabb dokumentum egy abüdoszi sztélé, amely Ozirisz egy szobrának elkészítéséről számol be, és melynek Noferhotep szerint olyannak kell lennie, „amilyennek az istenek elrendelték az idők kezdetén”.[4]

Uralkodása vége felé megosztotta trónját fivérével, Szihathorral. Társuralkodásuk pár hónapig, legfeljebb egy évig tartott.[11] Szihathor nem sokkal Noferhotep előtt halt meg, utána testvére új társuralkodója harmadik fivérük, IV. Szobekhotep lett, aki nem sokkal később már egyedül uralkodott, csaknem egy évtizeden át. I. Noferhotep és IV. Szobekhotep uralkodása a XIII. dinasztia korának legfényesebb időszakát jelenti.

Családja[szerkesztés]

Noferhotep apja, Haanhef és a király lánya, Kemi szkarabeusza[12]

Úgy tűnik, Noferhotep nem királyi családból származott, hanem thébai katonacsaládból.[4] Nagyapja, Nehi „a városi sereg tisztje” címet viselte. Feleségét Szenebtiszinek hívták, róla semmit nem tudni, a férjes asszonyok megszokott „a ház úrnője” címét viselte. Egyetlen fiuk Haanhef volt. Ő a forrásokban mindenhol az „isteni atya” és „királyi pecséthordozó”, felesége, Kemi „a király anyja” címet viseli, ami arra utal, egyikük sem volt királyi származású. Azt, hogy Haanhef volt Noferhotep apja, számos káhúni szkarabeuszpecsét megerősíti. Haanhefet ezenfelül a XIX. dinasztia idején összeállított és a második átmeneti kor uralkodóira nézve a legfontosabb forrásdokumentumnak minősülő torinói királylista is említi Noferhotep apjaként. Ez ritkaságnak számít, mivel a torinói papirusz általában csak maguknak az uralkodóknak a nevét említi, közrendű emberekét nem.[8]

Az egyiptológusoknak feltűnt, hogy ahelyett, hogy titkolták volna nem királyi származásukat, I. Noferhotep, elődje, III. Szobekhotep és utóda, IV. Szobekhotep nyíltan hirdették sztéléiken és szkarabeuszaikon. Ez ellentétes az egyiptomiaknál megszokott rendszerrel, ahol az új uralkodó legitimitását elsősorban származása adja. Lehetséges, hogy azért hirdették ilyen nyíltan származásukat, hogy egyértelmű legyen, nincs közük az előző uralkodókhoz, különösen Széth Meribréhez, akinek emlékeit ismeretlen okból kisajátították vagy megrongálták.[8]

Asszuáni feliratok tanúsága szerint I. Noferhotepnek legalább két gyermeke volt, a szüleiről elnevezett Haanhef és Kemi, akiknek anyja egy Szenebszen nevű nő volt.[8][13] Egy további lehetséges fia Uahnoferhotep.[14] Ennek ellenére fivérét, Szihathort nevezte ki társuralkodónak és örökösének, mikor pedig nagyjából egyidőben meghaltak, egy másik fivérük, IV. Szobekhotep követte őket a trónon.[8][15] IV. Szobekhotep, akinek uralkodása a XIII. dinasztia korának fénypontját jelenti, egy, a karnaki Ámon-templomkörzetben elhelyezett, ma a kairói Egyiptomi Múzeumban lévő sztéléjén (JE 51911) említi, hogy Thébában született.[16]

Fenségem [eljött] a déli városba, mert látni akarta a fenséges istent; az én városom ez, melyben születtem. Láttam őfelsége [Ámon] életerejét minden egyes ünnepen, mikor még gyermek voltam.

Így lehetséges, hogy I. Noferhotep is Thébában született, bár ebben az időben Egyiptom fővárosa az északon, a mai el-List közelében fekvő Itjtaui volt.

Uralkodása[szerkesztés]

Említései[szerkesztés]

Szkarabeusz, felirata: „Ré fia, Noferhotep, a királyi anya, Kemi gyermeke”.[12]
Leletek

I. Noferhotep neve viszonylag sok tárgyon előfordul, amelyek lelőhelyei jelentős területet fednek le, északon Büblosztól egészen lenn délen a núbiai Buhen[17] és Mirgissza erődjéig.[10][18] Különösen Felső-Egyiptom déli részén említi több lelet.[10] Alsó-Egyiptomban egyetlen említése fordul elő, egy szkarabeusz, melyet Tell el-Jahudijában találtak.[8][19] Egyéb említései: több mint 60 szkarabeuszpecsét,[14][20][21][22] két hengerpecsét,[23][24] egy szobor Elephantinéból,[25] és tizenegy sziklafelirat a Vádi es-Satt er-Rigalban,[26] Szehel szigetén,[27][28][29] Konosszóban,[27][29] és Philae-ben.[15][29] A feliratok említik Noferhotep családjának tagjait, valamint két, a szolgálatában álló, magas rangú hivatalnokot, Nebanhot és Szenebi kincstárnokot.[8]

Két abüdoszi sztéléje is ismert, az egyiket Ugaftól sajátította ki, felirata a 4. uralkodási évben keletkezett, és megtiltja a sírok építését Upuaut szent felvonulási útján.[5][30] Karnakból került elő két naosz, bennük Noferhotep egy-egy szobra, valamint egy talapzat Noferhotep és fivére, IV. Szobekhotep kártusával (ma az Egyiptomi Múzeumban, CG 42022).[8][31] Előfordul pár említése a fajjúmi régióból is, ahol Egyiptom fővárosa állt ekkoriban; köztük a király egy szobra, melyet Szobeknek és a sedeti Hórusznak szentelt, és ma a Bolognai Régészeti Múzeumban van.[10]

Királylisták

Korabeli említésein túl Noferhotepet említi a karnaki királylista, a 34. helyen (Baker számozása szerint a 37.), valamint a torinói királylista 7. oszlopának 25. sora[10] (Kim Ryholt rekonstrukciója szerint; Alan H. Gardiner és Jürgen von Beckerath számozása szerint a 6. oszlop 25. sora.) A torinói királylista szerint Noferhotep tizenegy évig és egy vagy négy hóapig uralkodott, ezzel a második vagy harmadik leghosszabb ideig uralkodó királya a dinasztiának a 23 évig hatalmon lévő Mernoferré Ay és a 9–12 évig uralkodó IV. Szobekhotep után.[8]

Helye a kronológiában[szerkesztés]

Felirat a Szehel-szigeten: Anuket az élet jelét nyújtja I. Noferhotepnek.[27]

I. Noferhotep relatív helye a kronológiában a torinói papirusznak és kortárs említéseknek köszönhetően biztos: III. Szobekhotepet követte a trónon, utódja IV. Szobekhotep volt. Mivel apja, Haanhef és anyja, Kemi szintén jól ismert, és nincs más címük az „isteni atya” illetve „a király anyja” címnél, több egyiptológus, köztük Kim Ryholt és Darrell Baker úgy tartják, Noferhotep nem volt királyi származású és uszurpálta a trónt. Ebben családjának katonai háttere is szerepet játszhatott.[10]

Abszolút helye a kronológiában vitatott. Ryholt a dinasztia 26., Baker a 27. fáraójának tartja, Detlef Franke és Jürgen von Beckerath szerint azonban a 22. uralkodó volt[6][32] Időbeli elhelyezése is vitatott, az egyes tudósok által megadott uralkodási dátumok közt akár negyven év eltérés is lehet; Ryholt i. e. 1740 körülre teszi uralkodása kezdetét, Thomas Schneider pedig i. e. 1700 körülre.[7][8]

Uralkodásának hossza[szerkesztés]

I. Noferhotep szobra első karnaki naoszából, ma a kairói Egyiptomi Múzeumban.[33][34]

Akár uszurpálta a trónt, akár örökölte, Noferhotep valószínűleg egy erősen szétesett Egyiptom uralkodójává vált. Kim Ryholt szerint a kánaáni eredetű XIV. dinasztia ekkoriban már hatalmon volt, és független uralkodócsaládként uralta legalább a Nílus-delta keleti részét.[8] Ez megmagyarázhatja, miért említi Noferhotepet Alsó-Egyiptomban mindössze egyetlen szkarabeusz. Bár több tudós – köztük Gae Callender, Janine Bourriau és Darrell Baker[5][10][35] – egyetért vele, mások, köztük Manfred Bietak, Daphna Ben-Tor, valamint James és Susan Allen úgy vélik, Noferhotep egész Egyiptom fölött uralkodott.[36][37][38] Ezt bizonyíthatja, hogy Noferhotepnek számos említése került elő Egyiptomtól északkeletre, Levante vidékén, melyek közül legfontosabbak Büblosz uralkodója, Jantinu sztéléje[39] és négy kánaáni szkarabeusz,[20] amelyek azt mutatják, elég nagy hatalommal rendelkezett ahhoz, hogy fenntartsa a kereskedelmi kapcsolatokat a régióban.

Noferhotep fivére, IV. Szobekhotep pecsétei a hükszosz XV. dinasztia egyik jelentős uralkodója, Hian pecsétjeivel együtt kerültek elő szoros régészeti kontextusban;[40] ami jelentheti azt, hogy egy időben uralkodtak.[41] Amennyiben így van, Noferhotep kortársa volt Hiannak vagy alamelyik elődjének, például Szekir-Harnak, így nem uralkodhatott a Nílus-delta fölött. Ez a következtetés erősen vitatott, mivel a megszokott egyiptomi kronológia szerint IV. Szobekhotepet és Hiant körülbelül 100 év választja el egymástól.

Tevékenysége[szerkesztés]

Számos említése ellenére tevékenységéről nem sokat tudunk. Karnakban talált talapzata,[31] valamint a naosz, melyet Georges Legrain fedezett fel[34] azt mutatják, építkezett ezen a területen.[8] Ezt megerősíti egy másik naosz is, melyet 2005-ben találtak Karnakban, és melyben a király 1,8 m magas szobra állt. A naosz Hatsepszut északi obeliszkjének alapjai alól került elő.[42][43][44]

A legfontosabb emlékműve, ami napjainkig fennmaradt, egy nagy méretű, erősen károsodott sztélé, melyet a 2. uralkodási évében állíttatott és Abüdoszból került elő. Felirata egyike a kevés fennmaradt egyiptomi királyi szövegnek, amelyekből kiderül, hogyan tervezi el és parancsolja meg az uralkodó egy szobor elkészítését. A sztélé szövege szokás szerint Noferhotep titulatúrájával kezdődik,[45][46][47]

Őfelsége, a Hórusz, a Két Föld alapítója; a Két Úrnőhöz tartozó, az Igazságot felfedő; az Arany Sólyom, az Állhatatot szeretetű, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Haszehemré, Ré fia, Noferhotep, a királyi anya, Kemi gyermeke, élet, üdv, egészség adassék neki, mint Rének, örökké.

A szöveg ezután beszámol arról, hogy a vélhetően Itjtauiban található palotájában tartózkodó Noferhotep azt kívánja, készíttessék el Ozirisz képmása az isten Abüdoszban tartott éves ünnepére.[45] Ebből a célból először érdeklődik hivatalnokainál azok felől az utasítások felől, amelyek az istenszobrok készítését szabályozzák, és amelyek állítólag „Atum írásai közt találhatóak meg, az ősidőkből”.[45] Hivatalnokai elkísérik a templomi könyvtárba, ahol a feljegyzéseket tárolják, a király pedig utasítást ad, hogy küldjenek egy küldöncöt, „a király tulajdonának gondviselőjét” az abüdoszi ünnepségre. Eközben, vagy talán még a küldönc elküldése előtt elkészül Ozirisz szobra ezüstből, aranyból és rézből, a munkálatok a király felügyelete alatt folynak.[45] Végül maga az uralkodó is elmegy Abüdoszba, hogy részt vegyen Ozirisz ünnepén.[4]

Általában véve Noferhotep uralkodását valószínűleg jólét jellemezte, mert mind az ő, mind fivére, Szobekhotep uralma alatt számos, közemberek által állíttatott emlékmű is készült,[48] és számos magas színvonalú műalkotás született, különösen a szobrászat terén.

Sírja[szerkesztés]

I. Noferhotep sírját hivatalosan még nem azonosították, de nagyon valószínűnek tűnik, hogy Abüdoszban volt. A Pennsylvaniai Egyetem régészcsapata Josef W. Wegner vezetésével 2013 óra ásat egy késő középbirodalmi vagy második átmeneti kori királyi nekropoliszt Abüdoszban, az egyiptomiak által „Anubisz hegye” néven ismert hegy lábánál. A nekropolisz közvetlenül a XII. dinasztiabeli III. Szenuszert hatalmas sírkomplexuma mellett helyezkedik el, és két további nagy sírból áll, melyek valószínűleg a XIII. dinasztia korának közepén épült piramisok maradványai, valamint legalább nyolc királyi sírból, talán az abüdoszi dinasztia idejéből. Az egyik nagyobb sír, melyet a második átmeneti korban alaposan kifosztottak és köveit is széthordták, ma a S10 számot viseli, és a kutatások alapján Noferhotep testvére, IV. Szobekhotep sírja lehetett, mert a közeli sírokból – többek közt Szenebkai sírjából – számos, az ő nevét viselő lelet került elő. Ebből kifolyólag Wegner feltételezése szerint a szomszédos, nagy méretű S9 sír Noferhotepé lehetett. Ezt az is megerősíti, hogy mindkét uralkodó elég aktívan tevékenykedett Abüdosz környékén.[49]

Korábban is születtek elméletek arról, hol lehet Noferhotep sírja; Nicolas Grimal úgy vélte, egy el-Listben épült piramis lehet az, I. Szenuszert piramisa közelében;[3] ebben Michael Rice is egyetértett vele.[4] Az elképzelés csak feltételezéseken alapult, mert nem találtak semmit, ami igazolta volna, hogy Noferhotepnek itt épült volna piramisa. Grimal feltételezése közvetett bizonyítékokra épült: arra, hogy Noferhotep nevével ellátott szkarabeuszok kerültek elő Listből, valamint hogy az I. Szenuszert piramiskomplexumához tartozó halotti templom északi kapujánál előkerült Uahnoferhotep herceg egy usébtije[14] (ma a Metropolitan Művészeti Múzeumban[50][51]). Az usébtit vászonba bugyolálták és miniatűr koporsóba helyezték, amely stilisztikailag a XIII. dinasztia korára datálható. (A koporsó szintén a Metropolitanben.[52]) Ez, valamint az, hogy Uahnoferhotep viselte „a király fia” címet, neve pedig magában foglalja Noferhotep nevét, egy feltételezés szerint arra utal, hogy ő Noferhotep fia lehetett,[14] akit apja piramisa közelében temettek el.

Dawn Landua-McCormack ezzel szemben azt vetette fel, hogy Noferhotep nyughelye a déli dél-szakkarai piramis lehetett. Ez a piramis, amely stílusa alapján a XIII. dinasztia korára datálható, két szépen kidolgozott sírkamrával rendelkezik, amely megfelelő lett volna a dinasztia olyan két, gazdag uralkodója számára, mint I. Noferhotep és IV. Szobekhotep.[53]

Társuralkodások[szerkesztés]

Karl Richard Lepsius rajza egy konosszói sziklafeliratról, amelyen Montu, Min és Szatet látható I. Noferhotep kártusaival[27]

Nem tudni, milyen körülmények közt halt meg I. Noferhotep tizenegy évnyi uralkodása után. Utódja fivére, IV. Szobekhotep lett, aki talán a dinasztia legfontosabb királya.[8] A torinói királylistán egy másik testvére, Szihathor szerepel utódjaként, ő azonban csak pár hónapig ült a trónon, és úgy tűnik, társuralkodóként Noferhoteppel; önállóan nem uralkodott, talán mert hamarabb halt meg, mint testvére. Úgy tűnik, Noferhotep ezután másik fivérét, Szobekhotepet nevezte ki társuralkodóvá. Szehel szigetén két felirat maradt fenn, amely Noferhotepet, Szihathort és Szobekhotepet ábrázolja, ami jelentheti, hogy egy ideig együtt uralkodtak,[11] bár Szihathort mindkettő már elhunytként említi.[10] Egy másik bizonyíték egy, a Vádi Hammamatban fennmaradt felirat, amelyen Noferhotep és Szobekhotep kártusa egymás mellett látható.[10][54] Egyes egyiptológusok szerint ez társuralkodást bizonyít a két király között, mások, köztük Ryholt, elutasítják ezt az értelmezést és úgy vélik, a feliratot Szobekhotep elhunyt fivére tiszteletére készíttette.[8][10]

Történelmi szinkronizmus[szerkesztés]

I. Noferhotep egyik sztéléje nagy jelentőséggel bír a régészek és történészek számára, mert segítségével Egyiptom és más közel-keleti országok kronológiája összefüggésbe hozható.[39] A sztélén „Büblosz kormányzója, Jantinu, akit Jakin kormányzó nemzett” látható egy trónon, I. Noferhotep személyneve és uralkodói neve előtt.[8] Ez két okból is jelentős: egyrészr mert Jakin elég nagy bizonyossággal azonosítható egy Jakin-Ilu nevű, Bübloszból ismert személlyel, aki Szehotepibré egy hengerpecsétjén szerepel – ami azt mutatja, Szehotepibrét és Noferhotepet egy nemzedék választja el egymástól[8] –, másfelől pedig azért, mert egy „Büblosz királya, Jantin-Ammu” nevű uralkodó ismert Mári levéltáraiból, és ő feltehetőleg ugyanaz a személy, mint a sztélén említett Jantinu, Büblosz kormányzója.[55] Büblosz ebben az időben Egyiptomhoz tartozó, félig-meddig autonóm terület volt, és a Büblosz királyaként említett személy a város sémi uralkodója lehetett, aki a fáraó nevében kormányozta. Mári levéltárának feljegyzései nagyrészt a város utolsó uralkodója, Zimrí-Lim uralkodásának idejéből származnak. Zimrí-Lim kortársa volt Hammurapi babiloni király, aki kifosztotta Mári városát. Ez bizonyítja, hogy I. Noferhotep, Jantinu, Zimrí-Lim és Hammurapi egy időben éltek.[8]

Név, titulatúra[szerkesztés]

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név
G5
grg
N19
Srxtail2.svg
grg-t3.wỉ
Geregtaui
„A Két Föld alapítója”
Nebti-név
G16
wp
p Z9
U5
a
t
mDAt
Sw
wp-m3ˁ.t
Wepmaat
„Aki beteljesíti a Maatot
Arany Hórusz-név
G8
G8mn
n
U7
r
wt
mn-mrw.t
Menmerut
„Állhatatos szeretetű”
Felső‑  és Alsó‑Egyiptom királya
M23L2
Hiero Ca1.png
raN28
D36
sxm
Hiero Ca2.png
ḫˁ-sḫm-rˁ
Haszehemré
hatalma megjelenik”
Ré fia
G39N5
 
Hiero Ca1.png
nfrHtp
t p
Hiero Ca2.png
nfr-ḥtp
Noferhotep
„Gyönyörű és elégedett”

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Neferhotep I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. S. Pernigotti: La statuaria egiziana nel Museo Civico Archeologico di Bologna, Bologna 1980, 29–30, pl.27–29.
  2. Egyptian King List, The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt, Volume 2. Oxford University Press, 626–628. o. (2001. szeptember 26.). ISBN 978-0-19-510234-5 
  3. a b Nicolas Grimal: A History of Ancient Egypt, Wiley-Blackwell 1994, ISBN 978-0-631-19396-8, p.184
  4. a b c d e Michael Rice: Who is who in Ancient Egypt, Routledge London & New York 1999, ISBN 0-203-44328-4, see p. 131
  5. a b c Gae Callender: The Middle Kingdom Renaissance (c. 2055–1650 BC) in Ian Shaw (editor): The Oxford History of Ancient Egypt, Oxford University Press (2004), ISBN 978-0-19-280458-7
  6. a b Erik Hornung (szerk.), Rolf Krauss (szerk.), David A. Warburton (szerk.): Ancient Egyptian Chronology, Handbook of Oriental Studies, Brill 2012, ISBN 978-90-04-11385-5, online, p. 176 & p. 492.
  7. a b Thomas Schneider: Lexikon der Pharaonen, Patmos 2002, ISBN 978-3-491-96053-4
  8. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s K.S.B. Ryholt: The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, excerpts available online here.
  9. Alan H. Gardiner: The royal canon of Turin, Griffith Institute new edition (1988) ISBN 978-0900416484
  10. a b c d e f g h i j Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 252–254
  11. a b Wolfram Grajetzki: The Middle Kingdom of Ancient Egypt, London 2006 ISBN 978-0-7156-3435-6, p.71–73
  12. a b Flinders Petrie, Scarabs and cylinders with names (1917), available copyright-free here, pl. XVIII
  13. Labib Habachi: New Light on the Neferhotep I Family, as Revealed by Their Inscriptions in the Cataract Area in: Mélange Dunham, London, 1981, pp. 77–81
  14. a b c d William C. Hayes: The Scepter of Egypt: A Background for the Study of the Egyptian Antiquities in The Metropolitan Museum of Art. Vol. 1, From the Earliest Times to the End of the Middle Kingdom, MET Publications 1978, online, p. 342–344 and p. 349–350
  15. a b Michel Dewachter: Le roi Sahathor et la famille de Neferhotep I, Revue d'égyptologie, ISSN 0035-1849 (1976) vol.28, p. 66–73
  16. Pascal Vernus: "Sur deux inscriptions du Moyen Empire (Urk. VII, 36 ; Caire JE. 51911)", Bulletin de la Société d'Égyptologie, Genève (BSEG) 13, 1989, p. 173–181, available online Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  17. Buheni ékszerek, ma a Pennsylvaniai Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumában (E 10755); eredetileg III. Amenemhatnak tulajdonították őket. David Randall-MacIver, Sir Leonard Woolley: Buhen, Philadelphia: University Museum 1911, available online p. 192, 201, 234, pl. 74
  18. I. Noferhotep pecsétlenyomata Mirgisszában. Dows Dunham, George Andrew Reisner, Noel F Wheeler: Uronarti, Shalfak, Mirgissa, Boston Museum of Fine Arts 1967, p. 163 and 172
  19. Percy E. Newberry: Scarabs an introduction to the study of Egyptian seals and signet rings, with forty-four plates and one hundred and sixteen illustrations in the text, 1906, online plate X no 5, and page 122.
  20. a b Olga Tufnell: Studies on Scarab Seals, vol. II, Aris & Philips, Warminster, 1984, pp. 142, 180 [2nd, 4th–9th, 11th–13th], lásd még No. 1788, 1803, 2898–2899, 3110–3116, 3118–3130. pecsétek
  21. I. Noferhotep két pecsétje a Petrie Múzeumban a Digital Egypt weboldalán. Lásd még: a múzeum online katalógusa, here and here.
  22. I. Noferhotep két szkarabeusza a Metropolitan Művészeti Múzeumban: [1] and [2]
  23. Jean Yoyotte: Le Soukhos de la Maréotide et d'autres cultes régionaux du Dieu-Crocodile d'après les cylindres du Moyen Empire, Bulletin de l'Institut Français d'Archeologie Orientale (BIFAO) 56, 1957, p. 81–95 online Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. see p. 86 1.o
  24. Flinders Petrie: Buttons and Design Scarabs, 1925, pl. XXIV and XXVI
  25. Labib Habachi, Gerhard Haeny és Friedrich Junge: Elephantine IV : The Sanctuary of Heqaib, Philippe von Zabern, Mainz, 1985, p. 115, pl. 201–202 [a-b].
  26. Flinders Petrie: A season in Egypt, 1888, XV [479]
  27. a b c d Karl Richard Lepsius: Denkmäler aus Ägypten und Äthiopien , 1849, Tafel II, Band IV, online p. 151 plates g and h
  28. Robert Delia: New Rock Inscriptions of Senwosret III, Neferhotep I, Penpata, and Others at the First Cataract, Bulletin of the Egyptological Seminar (BES) 1992, vol.11 1991, p. 5–22
  29. a b c Jacques de Morgan, U. Bouriant, Georges Legrain, Gustave Jéquier, Alessandro Barsanti: Catalogue des monuments et inscriptions de l'Égypte antique, Tome I 1894
  30. Stela Cairo JE 35256, description and analysis in Anthony Leahy: A Protective Measure at Abydos in the Thirteenth Dynasty, Journal of Egyptian archaeology A. 1989, vol. 75, pp. 41–60
  31. a b Auguste Mariette-Bey: Karnak. Étude topographique et archéologique avec un appendice comprenant les principaux textes hiéroglyphiques découverts ou recueillis pendant les fouilles exécutées a Karnak, Lipcse, 1875, available online see p. 45 pl. 8.
  32. Jürgen von Beckerath: Handbuch der ägyptischen Königsnamen, Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz : Philip von Zabern, 1999, ISBN 3-8053-2591-6, pp.96–97, king No 22.
  33. Cairo CG 42022, M. Seidel: Die königlichen Statuengruppen, I, Hildesheim 1996, 112–113, pl. 28.
  34. a b Georges Legrain: Statues et statuettes de rois et de particuliers, Le Caire, 1906, Tome I, online Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben item no. 42022.
  35. Janine Bourriau: The Second Intermediate Period (c.1650-1550 BC) in: Ian Shaw (editor): The Oxford History of Ancient Egypt, 2000, Oxford University Press, ISBN 0-19-815034-2
  36. Daphna Ben-Tor & James and Susan Allen: Seals and Kings, Bulletin of the American Schools of Oriental Research (BASOR) 315, 1999, pp. 47–73.
  37. Manfred Bietak: Egypt and Canaan During the Middle Bronze Age, BASOR, 281 (1991), pp. 21–72, főleg p. 38, online
  38. Daphna Ben-Tor: Scarabs, Chronology, and Interconnections: Egypt and Palestine in the Second Intermediate Period, Volume 27 of Orbis biblicus et orientalis / Series archaeologica: Series archaeologica, Academic Press Fribourg 2007, ISBN 978-3-7278-1593-5, részletek elérhetőek online
  39. a b William Stevenson Smith: Interconnections in the Ancient Near East: A Study of the Relationships Between the Arts of Egypt, the Aegean, and Western Asia, Yale University Press, 1965
  40. N. Moeller, G. Maround, N. Ayers: Discussion of Late Middle Kingdom and Early Second Intermediate Period History and Chronology in Relation to the Khayan Sealings from Tell Edfu, in: Ägypten und Levante XXI (2011), 87-121 online PDF
  41. Robert M. Porter: The Second Intermediate Period according to Edfu, Goettinger Mizsellen 239 (2013), p. 75–80
  42. Nicolas Grimal and François Larché: Cahiers de Karnak 12, fascicule 1, Centre franco-égyptien d'étude des temples de Karnak (2007), online.
  43. A felfedezés híre és fényképek
  44. here Sajtótájékoztató a felfedezésről. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.)
  45. a b c d The Neferhotep Stela, in: William Kelley Simpson (szerk), Robert K. Ritner (ford.), Vincent A. Tobin (ford.), Jr. Edward Wente (ford.): The Literature of Ancient Egypt: An Anthology of Stories, Instructions, Stelae, Autobiographies, and Poetry; Third Edition, Yale University Press; 3rd Revised & enlarged edition (October 11, 2003), ISBN 978-0-300-09920-1. A szöveg fordítása: online[halott link]
  46. Wolfgang Helck: Historisch-Biographische Texte der 2. Zwischenzeit undNeue Texte der 18. Dynastie, 2nd revised edition, Wiesbaden (1983), No. 32, 21–29
  47. Pieper Max: Die grosse Inschrift des Königs Neferhotep in Abydos, Helsingfors : J.C. Hinrichs, 1929, in: Mitteilungen der vorderasiatisch-aegyptischen Gesellschaft, vol. 32, issue 2
  48. Wolfram Grajetzki: Late Middle Kingdom, 2013, UCLA Encyclopedia of Egyptology, 1(1). UCLA: Department of Near Eastern Languages and Cultures, nelc_uee_8764, available online
  49. Josef W., Wegner (2015). „A royal necropolis at south Abydos: New Light on Egypt's Second Intermediate Period”. Near Eastern Archaeology 78 (2), 68–78. o.  
  50. online catalog
  51. Dieter Arnold with contributions by Dorothea Arnold and an appendix by Peter F. Dorman: The Pyramid of Senwosret I, MET Publications 1988, online pp. 37–40 & 147–149
  52. A Metropolitan online katalógusa
  53. Dawn Landua-McCormack, Dynasty XIII Kingship in Ancient Egypt: a study of political power and administration through an investigation of the royal tombs of the late Middle Kingdom, University of Pennsylvania 2008, p. 207 (disszertáció).
  54. F. Debono: Expedition archeologique royale au desert oriental (Kef-Kosseir), ASAE 51 (1951): 1-33.
  55. W. M. F. Albright: "An Indirect Synchronism between Egypt and Mesopotamia, cir. 1730 BC", BASOR 99 (1945)