Nerikaré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nerikaré
előd
egyiptomi fáraó
utód
Szonbef vagy Szehotepkaré Intef
XIII. dinasztia
V. Amenemhat vagy Hotepkaré

Nerikaré thébai sztéléjének felirata (Lepsius), mára elveszett.[1]
Nerikaré thébai sztéléjének felirata (Lepsius), mára elveszett.[1]

Uralkodása i. e. 1796 (Ryholt)
i. e. 1746-1743 (Franke)
Prenomen
<
N5
n
G14r
D28
>

nrỉ-k3-rˁ
Nerikaré[2]
Nomen bizonytalan, talán Szobek[3]

Nerikaré ókori egyiptomi fáraó volt, a XIII. dinasztia egyik uralkodója. Kim Ryholt és Darrell Baker egyiptológusok szerint a dinasztia harmadik uralkodója volt, és rövid ideig uralkodott i. e. 1796-ban.[2][4] Jürgen von Beckerath ezzel szemben a dinasztia 23. fáraójának tartja, aki Szehotepkaré Intef után uralkodott.[5][6]

Említései[szerkesztés]

Nerikaré nagyrészt egyetlen sztéléről ismert, melyet uralkodása első évére datált.[4] A sztélét 1897-ben publikálták, de mára elveszett.[1][2]

A núbiai Szemnában, a Nílus áradásáról szóló feljegyzésen említenek egy királyt, aki lehet, hogy Nerikaré. A feljegyzést egy olyan uralkodó első évében készítették, akinek nevét F. Hintze és W. F. Reineke egyiptológusok Dzsefakarénak olvasták.[7] Ryholt azonban úgy véli, hogy felfedezői rosszul olvasták a nevet, és a Gardiner-lista keselyűt ábrázoló G14 jele (nrỉ) helyett a kacsát ábrázoló G42 jelet (ḏf3) olvasták. Thus, Ryholt and others, such as Darrell Baker, now reads the name as "Nerikare".[2][4]

Elhelyezése a kronológiában[szerkesztés]

Ryholt rámutatott, hogy az ismert Nílus-feljegyzések, melyek hasonlítanak a Nerikaré idejére datálthoz, mind a XII. dinasztia uralkodásának végén, a XIII. elején keletkeztek, így Nerikarénak ebben az időben kellett uralkodnia, és mivel neve nem jelenik meg a torinói királylistán, valószínűleg a papirusz 7. oszlopa 6. sorában szereplő wsf lacuna helyén kellett lennie, ahol a XIII. dinasztia 3. uralkodója nevének kellene állnia. (A wsf, szó szerint „hiányzó” szó olyan helyeken szerepel a torinói királylistán, ahol hiányos volt az eredeti forrás, melyről a papirusz tartalmát a XIX. dinasztia idején másolták.) Ez azt jelentené, Nerikaré a dinasztia harmadik uralkodója, bár lehetséges, hogy a hiányzó részen két király neve szerepelt, és így Nerikaré a negyedik uralkodó, aki egy ismeretlen nevű harmadikat követ.[4] Uralkodásának hosszát a torinói királylista 6 évre teszi, de Ryholt rámutatott, hogy minden, wsf-fel jelölt uralkodó neve mellé ennyit írtak, és valószínűleg csak a királylista szerzője találta ki, hogy ne legyenek lyukak a kronológiában.[4] Ryholt szerint Nerikaré csak egy évig uralkodott. Az első uralkodási évére datált Nílus-felirat azt jelzi, hogy egy naptári év elején lépett trónra, áradás évszakának kezdete előtt.[8]

Nomen[szerkesztés]

A második átmeneti korról írt 1997-es tanulmányában Kim Ryholt felveti, hogy Nerikaré nomene Szobek lehetett. Ez a név három, a XIII. dinasztia III. Szobekhotep előtti korára datált pecséten szerepel, és mivel ebből a korból kettőt leszámítva minden király nomene ismert, csak Nerikaréé vagy Szehemréhutaui Habaué lehet.[3]

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nerikare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b Karl Richard Lepsius: Denkmaler Abtheilung II Band IV Available online see p. 152; Lepsius: Denkmaler, Text, I (1897) 15
  2. a b c d Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 278
  3. a b Ryholt, note 89 p.34
  4. a b c d e K.S.B. Ryholt: The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c. 1800 – 1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997
  5. Jürgen von Beckerath: Untersuchungen zur politischen Geschichte der Zweiten Zwischenzeit in Ägypten, Glückstadt, 1964
  6. Jürgen von Beckerath: Chronologie des pharaonischen Ägyptens, Münchner Ägyptologische Studien 46. Mainz am Rhein, 1997
  7. F. Hintze and W. F. Reineke: Felsinschriften aus dem sudanesischen Nubien, Publikation der Nubien-Expedition, 1961–1963 I; Berlin 1989
  8. Ryholt, p. 321