Vízi közlekedés
A vízi közlekedés (hajózás) személy-, áru-, valamint postaforgalomnak vízi úton való lebonyolítása; tanulmányozásával a közlekedéstudomány foglalkozik.
A vízi közlekedésnek a különösen nagy méretű és a nagy tömegű áruk hosszabb távolságra történő szállításnál van előnye. Egyrészt mert a rendkívül súlyos vagy rendkívül nagy méretű rakományok (például hidak alkotóelemei) közúton, vasúton vagy légi úton egy darabban nem is szállíthatók, ellenben a hajókkal, amelyek mérete, illetve hordképessége sokkal nagyobb. Másrészt a vízi közlekedés a leggazdaságosabb nagy mennyiségű szállításnál (ömlesztett áruk, mint például a gabona): közúton 35, vasúton 13, míg a belvízi hajózásnál 10 euró az 1 tonnakilométer költsége.[1] Ezenkívül környezetkímélőbb is.
A vízi közlekedés a személyszállításban is részt vesz, elsősorban kompszolgáltatásként olyan folyószakaszok vagy kisebb tengerek áthidalásában, ahol nem épült híd vagy alagút. A turizmusban a kisebb sétahajóutak és a nagy felszereltségű óceánjáró hajók a jelentősek.
Története[szerkesztés]
Az egyik legrégebbi szállítási forma, eredete az emberiség történelmének homályába vész. Először a folyók, majd a tengerek lettek a vízi közlekedés első útvonalai, amelyek nagy távolságok összeköttetését tették lehetővé.
A 19. századig a leggyorsabb közlekedési forma volt,
Csoportosítás[szerkesztés]
A hajózás körzete szerint létezik:
A vízi közlekedés eszközei a hajók, melyek méretük szerint lehetnek:
- csónakok,
- kishajók,
- nagyhajók, illetve a hajókkal együtt szoktuk tárgyalni a vízi közlekedést közvetlenül kiszolgáló
- úszóműveket, továbbá
- úszómunkagépeket.
Az összes kategória lehet
- belvízi és
- tengeri, míg a nagyhajóknál megkülönböztetünk még
- folyam-tengeri hajókat is.
A vízi közlekedés főbb útvonalai[szerkesztés]
A legfontosabb tengeri útvonalak:
- Jóreménység foka, Dél-Afrika: Atlanti-óceán ↔ Indiai-óceán Európa és Dél-Ázsia közötti klasszikus tengeri útvonal;
- Szuezi-csatorna, Egyiptom: Atlanti-óceán és a Földközi-tenger ↔ Vörös-tenger, Arab-tenger, Indiai-óceán;
- Északnyugati átjáró, Jeges-tenger: Csendes-óceán ↔ Atlanti-óceán
- Északkeleti átjáró, Jeges-tenger: Bering-tenger (Csendes-óceán) ↔ Fehér-tenger (Atlanti-óceán)
- Malaka-szoros, Délkelet-Ázsia: Andamán-tenger (Indiai-óceán) ↔ Dél-kínai-tenger (Csendes-óceán)
- Panama-csatorna, Panama: Csendes-óceán ↔ Atlanti-óceán
- Horn-fok és a Magellán-szoros, Chile: Csendes-óceán ↔ Atlanti-óceán
Magyarország vízi közlekedése[szerkesztés]
A magyar tengeri hajózás, amely kizárólag az árufuvarozásra koncentrálódott, erősen visszaszorult. Magyarországnak két tengerjáró hajója van, amit az orosz államadósság törlesztéseként kapott.[2]
Magyarország nagyhajózásra alkalmas vízi útjainak hossza körülbelül 1600 km. Ennek 85%-a állandóan, 15%-a időszakosan hajózható. A vízi úthálózat hosszának 53%-a a Duna vízgyűjtő területéhez, 47%-a pedig a Tiszáéhoz tartozik. Belvízi hajóinkkal a Duna-delta (Fekete-tenger) és a Rajna torkolat (Északi-tenger) kikötőibe tudunk szállítmányokat eljuttatni. A Duna-Majna-Rajna vízi út rendszer teljes hajózható hossza Rotterdamtól Szulináig 3505 km.
A magyarországi hajózható víziutak felsorolását, a víziutakat a rajtuk közlekedtethető hajók mérete alapján 10 osztályba sorolását Magyarországon jogszabály tartalmazza.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Európai Unió 2006. évi NAIADES promóciós programja
- ↑ Mahart privatizációja. Népszabaság, 2003. október 9.
- ↑ http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=64682.333956
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
