Végles

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Végles (Vígľaš)
A vár a 2014-es felújítás után
A vár a 2014-es felújítás után
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Gyetvai
Rang község
Első írásos említés 1393
Polgármester Róbert Záchenský
Irányítószám 962 02
Körzethívószám 045
Népesség
Teljes népesség 1697 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 352 m
Terület 32,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Végles (Szlovákia)
Végles
Végles
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 30″
Végles weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Végles témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A vár a 17. sz. végén

Végles (korábban Véghles, illetve Véglesváralja szlovákul Vígľaš, korábban Podvígleš) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Gyetvai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Zólyomtól 15 km-re keletre a Szalatnya jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Végles vára kevéssel 1368 előtt épült Nagy Lajos király vadászkastélyának, akinek kedvelt tartózkodási helye volt. A várat és a települést 1393-ban említik először. A zólyomi ispánsághoz tartozó királyi vár volt. 1424-től 1490-ig és 1527-től 1546-ig a királyné birtoka, a véglesi uradalom központja. Az 1440-es években Giskra birtokolta, de Mátyás visszafoglalta tőle. Mátyás maga is többször vadászott itt. A 16. században megerősítették és a török ellen kiépített végvárrendszer része lett. A vár léte sem tudta azonban megakadályozni, hogy a török a vár alatti települést többször felégesse, majd 1582 és 1668 között a töröknek adózzon. 1605-ben Rhédey Ferenc ostrommal foglalta el, az 1670-80-as években Thököly kétszer is elfoglalta. 1690-től az Eszterházi család birtoka volt, akik fényűző lakhelyet alakítottak ki benne. A szabadságharc alatt kuruc őrség állomásozott itt. 1870-ben Nemeskéri Kiss Miklós teljesen átépíttette, vadászkastélynak használták. A második világháború végén 1945 februárjában az itt folyt harcokban ment tönkre, de 2009 és 2014 között újjáépítették.[2] A településnek 1828-ban 84 háza és 636 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A véglesi uradalmat kiegyezés után hazatérő Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes vásárolta meg. Az új birtokos Franciaországban szerzett gazdag tapaszlatait felhasználva fűrészüzemet hozott itt létre. A Vera-forrás savanyúvizének forgalmazásához palackozóüzemet alapított. 1890-ben sajtgyárat alapított a községben, mely Magyarország területén először gyártott roquefort sajtot.

Fényes Elek szerint " Végles-Váralja, (Podvigles), Zólyom m. tót falu, a Szalatna vize mellett s völgyében, Zólyomtól keletre 2 mfldnyire: 519 kath., 117 evang. lak. Postahivatala Nagy-Szalatnára tétetett. A faluval általellenben a Szalatna bal partján áll kősziklára épült régi vára, mellyben hajdan Corvin Mátyás vadászat kedveért gyakran mulatozott; mostan pedig nevet ád egy hg Eszterházy birtokához tartozó szép uradalomnak." [3]

A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott. 1946-ban 1 családot jelöltek ki áttelepítésre.[4]

Ma általános iskola és több étterem is található a településen.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben a falunak 1041, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.[forrás?]2011-ben 1697 lakosából 1513 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szalatnya-folyó bal partján egy hegyvonulat kiálló szikláján áll Végles várkastélya a gótikus várkápolnával.
  • A vártól délre emelkedő Šamilovec-hegyen 16. századi őrtorony maradványai találhatók.
  • A községben látható az 1806-ban épült klasszicista stílusú harangláb.
  • Egy 1906-ból származó technikai műemlék, egy kisvasút vonatszerelvény része látható a harangláb közelében.
  • Pstruša nevű településrészén a múlt század elejéről származó, még ma is jó állapotban lévő házak és egy öreg malomépület találhatók.

Képgaléria[szerkesztés]

A vár az újjáépítés előtt[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]