Végles

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Végles (Vígľaš)
A vár a 2014-es felújítás után
A vár a 2014-es felújítás után
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Gyetvai
Rang község
Első írásos említés 1393
Polgármester Róbert Záchenský
Irányítószám 962 02
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám DT
Népesség
Teljes népesség 1697 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 352 m
Terület 32,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Végles (Szlovákia)
Végles
Végles
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 30″
Végles weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Végles témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A vár a 17. sz. végén

Végles (korábban Véghles, illetve Véglesváralja szlovákul Vígľaš, korábban Podvígleš) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Gyetvai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Zólyomtól 15 km-re keletre a Szalatnya jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Végles vára kevéssel 1368 előtt épült Nagy Lajos király vadászkastélyának, akinek kedvelt tartózkodási helye volt. A várat és a települést 1393-ban említik először. A zólyomi ispánsághoz tartozó királyi vár volt. 1424-től 1490-ig és 1527-től 1546-ig a királyné birtoka, a véglesi uradalom központja. Az 1440-es években Giskra birtokolta, de Mátyás visszafoglalta tőle. Mátyás maga is többször vadászott itt. A 16. században megerősítették és a török ellen kiépített végvárrendszer része lett. A vár léte sem tudta azonban megakadályozni, hogy a török a vár alatti települést többször felégesse, majd 1582 és 1668 között a töröknek adózzon. 1605-ben Rhédey Ferenc ostrommal foglalta el, az 1670-80-as években Thököly kétszer is elfoglalta. 1690-től az Eszterházi család birtoka volt, akik fényűző lakhelyet alakítottak ki benne. A szabadságharc alatt kuruc őrség állomásozott itt. 1870-ben Nemeskéri Kiss Miklós teljesen átépíttette, vadászkastélynak használták. A második világháború végén 1945 februárjában az itt folyt harcokban ment tönkre, de 2009 és 2014 között újjáépítették.[2] A településnek 1828-ban 84 háza és 636 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A véglesi uradalmat kiegyezés után hazatérő Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes vásárolta meg. Az új birtokos Franciaországban szerzett gazdag tapaszlatait felhasználva fűrészüzemet hozott itt létre. A Vera-forrás savanyúvizének forgalmazásához palackozóüzemet alapított. 1890-ben sajtgyárat alapított a községben, mely Magyarország területén először gyártott roquefort sajtot.

Fényes Elek szerint " Végles-Váralja, (Podvigles), Zólyom m. tót falu, a Szalatna vize mellett s völgyében, Zólyomtól keletre 2 mfldnyire: 519 kath., 117 evang. lak. Postahivatala Nagy-Szalatnára tétetett. A faluval általellenben a Szalatna bal partján áll kősziklára épült régi vára, mellyben hajdan Corvin Mátyás vadászat kedveért gyakran mulatozott; mostan pedig nevet ád egy hg Eszterházy birtokához tartozó szép uradalomnak." [3]

A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott. 1946-ban 1 családot jelöltek ki áttelepítésre.[4]

Ma általános iskola és több étterem is található a településen.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben a falunak 1041, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.[forrás?]

2011-ben 1697 lakosából 1513 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szalatnya-folyó bal partján egy hegyvonulat kiálló szikláján áll Végles várkastélya a gótikus várkápolnával.
  • A vártól délre emelkedő Šamilovec-hegyen 16. századi őrtorony maradványai találhatók.
  • A községben látható az 1806-ban épült klasszicista stílusú harangláb.
  • Egy 1906-ból származó technikai műemlék, egy kisvasút vonatszerelvény része látható a harangláb közelében.
  • Pstruša nevű településrészén a múlt század elejéről származó, még ma is jó állapotban lévő házak és egy öreg malomépület találhatók.

Képgaléria[szerkesztés]

A vár az újjáépítés előtt[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]