Várkonyi Hildebrand Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Várkonyi Hildebrand Dezső
A pszichológus nyugdíjaskori arcképe
A pszichológus nyugdíjaskori arcképe
Született 1888. augusztus 3.
Kéménd
Elhunyt 1971. május 20. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Sorbonne (1928–1929)
A Wikimédia Commons tartalmaz Várkonyi Hildebrand Dezső témájú médiaállományokat.

Várkonyi Hildebrand Dezső (1948-tól a Hildebrand nevet elhagyta) (Kéménd, 1888. augusztus 3.Budapest, 1971. május 20.) bencés rendi szerzetes tanár, magyar filozófus, pedagógus és pszichológus.

A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem magántanára lett Pécsett, majd 1929-től 1940-ig vezette a szegedi tudományegyetemen az önálló pedagógiai-lélektani intézetet, a mai Pedagógiai- és Pszichológiai Intézet elődjét. 1940 októberétől Kolozsvárott, majd Budapesten volt egyetemi tanár.

Életpályája[szerkesztés]

Babeș–Bolyai Tudományegyetem A II. világháború alatt M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem, Kolozsvár
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, Várkonyi utolsó munkaállomása

Főiskolai tanulmányokat a Pannonhalmi Bencés Főapátság Tanárképző Főiskoláján folytatott 1906-1911 között, középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1913-ban a budapesti egyetemen doktorált, ezután magántanár lett a pécsi egyetemen, 1928-1929-ben ösztöndíjjal tanulmányúton volt Párizsban, a Sorbonne-on.

1929. december 27-én habilitálták egyetemi tanárnak, ettől kezdve 1940-ig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Imre Sándor által létrehívott Pedagógiai-Lélektani Intézetét, a mai szegedi Pedagógiai- és Pszichológiai Intézet elődjét vezette, több tanéven át dékáni tisztséget is töltött be. 1940 október 19-én Kolozsvárra ment tanítani az ott újra megszervezett Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemre, itt a Lélektani Intézetet vezette 7 szemeszteren keresztül, majd a Pedagógiai Tanszéket is Varga Béla halála miatt (1942), a II. világháború vége után Budapestre menekült. 1947-ben kilépett a bencés rendből, mert családot alapított. Az új, szovjet mintára létrehozott, tudományos szisztéma szerint 1952-ben nyerte el a kandidátusi fokozatot neveléstudományból, a budapesti egyetemen tanított 1954-es nyugdíjazásáig.

Munkássága[szerkesztés]

Nem kételkedem, hogy korunk nagy válságai után az emberiség újra fog epedni a szellem és igazság s a lélek kincsei után, mint maga Pascal s az ő kora.[1]

Tanári munkája, tudományos tisztségei közepette kutatói munkát végzett több irányban, a filozófia, a pedagógia, a pszichológia és a gyermeklélektan területén. Doktori iskolájában jeles tanítványokat nevelt, köztük Tomori Viola, Reitzer Béla.[2] Várkonyi előadásait hallgatta Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Baróti Dezső, ők nem közvetlenül Várkonyihoz írták disszertációikat, de egyik vizsga tárgyuk a pszichológia volt a doktori szigorlaton. S orientálta őket Várkonyi szellemisége, például Radnóti bizonyára Várkonyi gyermeklélektani előadásainak hatása alatt dolgozta fel verseiben nyomasztó gyermekkori élményeit. Ortutay már a néprajz felé orientálódott, de például írt egy etnológiai tanulmányt a magyar parasztság szerelmi életéről. Baranyai Erzsébet Várkonyi intézetében kapott 1938-ban egyetemi magántanári képesítést. Még a háborús évek alatt is elment oktatni Várkonyi kolozsvári Pszichológiai Intézetébe. Várkonyi újszegedi Kerti Iskolájában[3] tanított Dolch Erzsébet, s vált a kísérleti pszichológia elkötelezett hívévé. Várkonyi filozófus, pszichológus és pedagógus volt egy személyben, pedagógiája csak pszichológiája, pszichológiája csak filozófiája ismeretében érthető meg igazán. Számára a filozófia nem volt pusztán tudomány, hanem küzdelem is az emberi lét végső kérdéseivel, az emberi lét értelmének, s az emberi lét hivatásának kérdéseivel.[4] Pascal recepciója posztumusz került kiadásra 2003-ban, számos munkája még ma is kéziratban van, ennek az az oka, hogy az 1950-es évek elejétől majdnem a rendszerváltásig tiltó listán volt. (TTT)

Emlékezete[szerkesztés]

1988-ban, születésének 100. évfordulója alkalmából a szegedi Pszichológia Tanszék vezetője, Duró Lajos és munkatársai emlékkötetet adtak ki tiszteletére, s egy előadótermet neveztek el róla. A Várkonyi Hildebrand Dezső előadóterem ma is a Szegedi Pszichológiai Intézet szerves része.

2008-ban, születésének 120. évfordulója alkalmából kibocsátották a Várkonyi Hildebrand Dezső emlékérmet, s átnyújtották azoknak, akik a neveléslélektan kutatása és terjesztése területén áldozatos munkát végeztek.

Tudományos tisztség[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • A tudat fogalmáról. Filozófia-történeti és ismerettani tanulmány. Győr, 1912.
  • A tudati adottság filozófiája. Budapest, 1922.
  • Aquinói Szent Tamás filozófiája. Budapest. 1923.
  • Tér és térszemlélet. Pécs, 1925.,
  • A pszichológia alapvetése. Pécs, 1926.
  • Az indukció filozófiája. Pécs, 1927.,
  • A lélektan mai állása. Budapest, 1928.
  • Intelligencia (értelem). [Lexikonszócikk.] = Magyar pedagógiai lexikon I. köt. – Bp. : Révai, 1933. 914-915. hasáb.
  • Tehetség, tehetségesség. [Lexikonszócikk.] = Magyar pedagógiai lexikon II. köt. – Bp. : Révai, 1934. 784-785. hasáb.
  • Tehetségesek iskolái. [Lexikonszócikk.] = Magyar pedagógiai lexikon II. köt. – Bp. : Révai, 1934. 785-786. hasáb.
  • A cselekvő iskola lélektani alapja. A Cselekvés Iskolája, Szeged, 3. évf. (1934-35) 101. o.
  • A kiválasztás és értelmességvizsgálat újabb kérdése. Szeged, 1936.
  • Bevezetés a neveléslélektanba. Budapest, 1937.
  • A nevelés néhány alapelve. Kecskemét, 1939.
  • Védekező magatartások a gyermekkorban. A Cselekvés Iskolája, Szeged, 1939-40.
  • Fejezetek a serdülés és ifjúkor lélektanából : Lényegszemlélet : Második közlemény. A Cselekvés iskolája, Szeged, [Ablaka ny.] 9. tanév 1940-41. 1-4. sz.
  • A gyermek testi és lelki fejlődése. Budapest, 1942.
  • A lelki élet zavarai. Budapest, 1943.
  • Válogatott pedagógiai tanulmányok. Szerző: Makarenko. Ford Szöllősy Klára. Szerk. és az előszót írta Várkonyi H. Dezső egyetemi tanár. Budapest : Új Magyar Könyvkiadó N. V., 1948. pp. 322 (változatlan utánnyomás 1949, 1950.)
  • Ranschburg Pál és a magyar gyógypedagógia. Gyógypedagógia, 1960.
  • Felfogás és absztrakció. Tanítóképző Intézetek Tudományos Közleményei. 6. Debrecen, 1969.[5]
  • Naplótöredékek. Budapest, 1973.
  • Pascal-értelmezések. Budapest, Írók Alapítványa, 2003. 373 o. ISBN 963-9373-40-0

Irodalom (válogatás)[szerkesztés]

  • Magyar Irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest, 1965.
  • Bardócz András: Várkonyi Hildebrand Dezső tudományos közleményeinek és kéziratainak bibliográfiája. Budapest, Magyar Padagógiai Társaság, 1979. 38 o.
  • Szántó Károly: Várkonyi Hildebrand Dezső életútja és munkássága. Pedagógiai Szemle, 1984.
  • Várkonyi Hildebrand Dezső emlékkötet / szerk. Zakar András. Szeged, 1988. (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Sectio Paedagogica et Psychologica, 0324-7260 ; 30.)
  • Csomortáni D. Zoltán (2009). Egy reneszánsz egyéniség a XX. századi magyar pszichológiában. Várkonyi Hildebrand Dezső élete és munkássága. In: A Lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen (1929-2009)/szerk. Szokolszky Ágnes. Szeged, JATEPress, 2009. Csomortáni D. Zoltán tanulmánya lásd 45-71. p. ISBN 978-963-482-959-1

Források[szerkesztés]

  • Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995. Szerk. Szentirmai László, Iványi Szabó Éva, Ráczné Mojzes Katalin. Szeged, 1996. Várkonyi Dezső ld. 221. o. ISBN 963-482-037-9
  • Béla Pukánszky: Pedagógia és Pszichológia. = Educational Science and Psychology. l. A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. Várkonyi Hildebrand ld. 219-221. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Várkonyi Hildebrand Dezső: Pascal-értelmezések című művéből, 1956.
  2. Várkonyi Hildebrand Dezső által szakmailag segített és támogatott doktori értekezésekből:
  3. Várkonyi saját pénzén hozta létre.
  4. Rókusfalvy Pál (pszichológus) 1956-ban írt utószava nyomán, i.m.
  5. Más adatok szerint 1961., ellenőrizendő.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]