Ranschburg Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ranschburg Pál
Ranschburg Pál.jpg
Született 1870. január 3.
Győr
Elhunyt 1945. január 12. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása elme- és ideggyógyász,
pszichológus,
gyermekgyógyász,
egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem

Ranschburg Pál (Győr, 1870. január 3.Budapest, 1945. január 12.) nemzetközi hírű elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár, a kísérleti pszichológia és a gyógypedagógiai pszichológia megteremtője Magyarországon. Ranschburg Viktor könyvkiadó öccse.

Életrajza[szerkesztés]

Győrben született, egy többgyermekes családba, szülei dr. Ranschburg Salamon rabbi és Berl Emília voltak.[1] Édesapja 1857-ben rabbi oklevelet szerzett, ezután városa zsidó hitéleti vezetője lett, haláláig lelkes hitoktató. Ranschburg Pál ősei hitéből kitért, s a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában érettségizett, 1888-ban. Ezt követően a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult. Tanulmányait Lipcsében egészítette ki, ahol Wilhelm Wundt tanítványa volt. 1897-ben felvették a Demokratia szabadkőműves páholyba, amelynek aktív tagja lett[2]. A budapesti Pszichiátriai Klinika mellett kísérleti pszichológiai laboratóriumot létesített 1899-ben, majd megszervezte annak jogutódját, a Gyógypedagógiai és Pszichológiai Magyar Királyi Laboratóriumot. 1906-ban egyetemi tanári, 1908-ban rendkívüli egyetemi tanári címet kapott.

1916-ban az Apponyi Poliklinika ideggyógyászati főorvosa, 1924-től az egészségügy királyi főtanácsosa lett. Amikor a laboratórium vezetésétől megvált, annak tudományos felügyelője maradt, mindezek mellett a Gyógypedagógiai Tanítóképző előadó tanára, és különböző vizsgáztató bizottságainak tagja. Ranschburg egyidejűleg a hazai élet számos területén dolgozott. Tanfolyamok, konferenciák, kongresszusok előadója volt orvosi, pszichológiai, pedagógiai témakörökben. 1928-ban megalapította a Magyar Pszichológiai Társaságot, annak 3 évig elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke volt.

Az 1930-as években a Magyarországon is előretörő antiszemitizmus egész gyógyító tevékenységét visszavetette, de még 1943-ban is publikált az Orvosképzés című lapban. A II. világháború alatt, Budapest ostromának napjaiban, 1945. január 12-én hunyt el.

Munkássága[szerkesztés]

Érdeklődése az általános gyógyászati ismeretek elsajátítása után a pszichiátria felé fordult. Már 24 évesen feltűnő eredményeket mutatott az elmezavar alaposabb felismerésében és gyógyításában. Megfigyelő laboratóriumot létesített. 1899-ben Magyarországon elsőnek alapította meg a kísérleti, kutató pszichológiai kutatóintézetét. E tudományos műhely rövidesen a Gyógypedagógiai és Pszichológiai Magyar Királyi Laboratóriummá vált. A szűkmarkú állami támogatás folytonos nehézséget okozott. A hiányzó pénzügyi támogatást Ranschburg gyakorta saját jövedelméből fedezte.

Orvosi működése leglényegesebb részének a gyermekgyógyászatot tartotta. Korszakos neurológiai gyógyításai eredményeit az egész világon elismerték. Gyakran szerepelt külföldi kongresszusokon. 1904-ben ott volt Gießenben, az I. Kísérleti Pszichológiai Kongresszuson, ahol először az 1902-ben közölt, külföldön Ranschburg-Phänomen néven ismert „homogén gátlás törvényé”-ről („Ranschburg-féle gátlás” és „Ranchburg-jelenség” néven is ismert[3]) számolt be. Eszerint az „egymást érintő lelki tartalmak és folyamatok (érzetek, képzetek, törekvések) annál kevésbé zavarják egymást önállóságukban, minél heterogénebbek és annál inkább, minél homogénebbek." Azóta kevés kísérleti pszichológia tankönyv vagy kézikönyv jelent meg a nemzetközi szakirodalomban, amely erről a jelenségről és a vele kapcsolatban keletkezett tudományos eszmecserékről ne tenne említést.

Az 1923-ban megjelent kétkötetes Emberi elme című jelentős összefoglaló művében elemezte a két évtized alatt keletkezett reagálásokat. Ugyanebben fejtette ki az „elmetan"-ról álláspontját. Megkülönböztette a lélektant és a pszichológiát. Laboratóriumában a gyakorlati és a kutatómunka egységét képviselte, amit a körülötte kialakult tudományos iskola számos tagja hasonlóan vallott. A laboratórium új vizsgáló eljárásokat dolgozott ki, készülékeket tervezett, szerkesztett és készített (mnemométer, tudatfantom, tachistoszkópos vetítőkészülékek stb.), mérési eljárásokat dolgozott ki. Kiemelkedőek a különböző típusú fogyatékosokon végzett figyelem-, emlékezet-, érzelemvizsgálatai, a számoló-, olvasóképesség, írás-, rajzolásvizsgálatok eredményei. A gyermekkori olvasás-, írás- és számolászavarokról közölt adatok és következtetések teljesen eredetiek, nemzetközileg Ranschburg nevéhez fűződnek, egy részüket magyarul nem is adták közre. A magyar gyógypedagógia-történetben általános gyógypedagógiai elméleti fejtegetései is jelentősek. A gyógypedagógia fogalmáról, a gyógyító nevelésről, a gyógypedagógia egységéről, szakterületeiről, a speciális szakemberképzésről vallott nézetei meghatározóak, maradandóak. Magyar, francia és német nyelvű szakirodalmi munkássága gazdag.

Művei[szerkesztés]

Ranschburg Pál sírja Budapesten. Új köztemető: 28-2-135/136.
  • Transitorikus elmezavarok. Az egyetemi elmekórtani klinikáról (megfigyelő osztály). Bpest, 1894. (Különnyomat a Budapest főváros kórházainak Évkönyvéből).
  • Neu Beiträge zur Psychologie des hysterischen Geisteszustandes. Kritischexperimentelle Studien. Leipzig u. Wien, 1897. Három szövegrajzzal. (Hajós Lajossal együtt).
  • A fejfájásról. A fejfájások és gyógytana, tekintettel a gyakorló orvos szükségleteire. A magyar orvosok és természetvizsgálók XXIX. vándorgyűlésén tartott előadás után. Bpest, 1897. (Különny. a Gyógyászatból).
  • Adatok az aggok psychophysiologiájához. I. A psychophysikai időmérések methodikája. Alapvető vizsgálatok elemi műveltségű fiatal egyéneknek. U. ott, 1900. (Orvosi Hetilap Közleményei különnyomat. Az Orvosi Hetilap által 100 forint díjjal jutalmazott mű. Ugyanez II. rész. dr. Bálint Rezsővel. Ugyanott, 1900.).
  • Lelki gyógymódok (Psychotherapia). A magnetizmusról, az emberi szervezetre való hatásáról és lehető külső és belső gyógyalkalmazásáról. Az orvosi tanártestület által a 600 frtós Gárdos-díjjal jutalmazott pályamunka. Két fénykép és három kőnyom. táblamelléklettel. U. ott, 1900. (Décsi Károlylyal együtt).
  • Babona és varázslat a legrégibb időktől a jelenkorig. Írta Lehmann Alfréd dr., átvizsgálta dr. Laufenauer Károly. Ford. U. ott, 1900. Két kötet. (Term. tud. társ. Könyvkiadó vállalata).
  • Studien über d. Merkfähigkeit d. Normalen und Geisteskranken. Leipzig u. Wien, 1900.
  • Módszerem és készülékem emlékező erő vizsgálására. A m. elmeorvosoknak 1900. okt. 28-29. Budapesten tartott első országos értekezletén előadta. Bpest, 1901. (Psychophysikai Közlemények III. Különy. az értekezlet munkálataiból. Németül Lipcse és Bécs, 1901.).
  • A felfogásbeli tévedések törvényszerűsége. U. ott, 1902. (A magyar filozófiai társaság Közleményei).
  • Über die Hemmung geichzeitiger Reizwirkungen. Leipzig u. Wien, 1902. (Különny. a Zeitschrift für Psychologie u. Physiologieból).
  • Az elménkre egyidejűleg beható homogén és heterogén ingerek hatásáról. U. ott, 1902. (Különny. az Orvosi Hetilapból).
  • Gyenge tehetségű és gyengeelméjű iskolás gyermekek. A világrahozott és szerzett gyermekkori gyengébb elméjűség kórtana, psychologiája és gyógytana. Orvosok, paedagogusok részére. U. ott, 1903. (Átdolgozott különny. a Budapesti Orvosi Ujságból).
  • A szórványos kretinizmus (gyermekkori myxoedema, myxoedémás idiotia) kór- és gyógytana. U. ott, 1903. (Különny. a Budapesti Orvos-Ujság, Gyermekorvos mellékletéből).
  • A gyermeki elme fejlődése és működése. Különös tekintettel a lelki rendellenességekre, ezek elhárítására és orvoslására. Paedagogusok, orvosok, jogászok és a művelt közönség számára. A vallás- és közoktatásügyi miniszterium megbízásából. U. ott, 1905.[4]
  • A szellemi munka természete. U. ott, 1906. (Műveltség Könyvtára II. k.).
  • A lelki élet abnormitásai. U. ott, 1906. (Műveltség Könyvtára II. k.).
  • A gyermek emlékezete. A gyermek, 1908
  • Elmélkedések a gyógypedagógia jelenéről és jövőjéről. Magyar Gyógypedagógia, 1909
  • Az emberi elme. I-II. Budapest, 1923
  • Az agykérgi siketnémaság és a siketnémák hallásos beszédfejlesztése. Orvosi Újság, 1937, 2. sz.

Emlékezete[szerkesztés]

Ranschburg Pál születésének 100. évfordulója (1970) alkalmából alapította a Magyar Pszichológiai Társaság a Ranschburg-emlékérem kitüntetést.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Wikipédia:Tudakozó/Archívum/2010-07-20#Ranschburg_Pál_adatai_II.
  2. Gordosné Szabó Anna 2003 Egyes vélemények szerint szociálpedagógiai elméletének forrásai talán innen erednek.
  3. Lásd Pszichológiai Lexikon. Budapest : Helikon, 2007. 386. p. ISBN 978-963-227-084-5
  4. A gyermeki elme fejlődése és működése (pdf). MEK. (Hozzáférés: 2017. február 25.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Lélektani tanulmányok Ranschburg Pál emlékére. Psychological Studies, szerk.Harkai Schiller Pál; Budapest : Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézet, 1946.
  • Ranschburg Pál. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
  • Ranschburg Ágnes Hildegárd: A győri Ranschburg Salamon és családja a magyar kultúráért. Ld. Egyházfórum, 29. évf. 2014/3-4. sz.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]